Indulhattam első ebédkészitésem színhelyére,ahol papa mindent előkészitve

várt.Tettem,ahogy mondta,csakhamar a paprikáskrumpli jó illata keveredett a

benne fövő bíborszinű füstöltkolbász jó ízeket igérő illatával,betöltve a konyhát.

Apró nokedliket is szaggattam bele,ahogy a "főszakács" papa mutatta,így lesz igazán

zamatos,mondta.Tény,hogy korgó gyomorral vártam én is az étel elkészültét.Mire

rendberaktam a konyhát,tálalhattam is.Papa a délelőtti két-három kispohárnyi

boradagjától,én pedig az eddig végzett munka miatt is,jó étvággyal,éhesen láttunk 

az ebédnek.Úgy éreztem,ez elsőre is remekül sikerült.Ezt rövidesen megerősitette József

is,aki hazajárt ebédelni.

Magamon éreztem a szemét,ahogy sürögtem a konyhában,mig ő már a kávéját kor-

tyolgatta.V alahogyan másképpen nézett,méregetett,érdeklődött:hogyan érzem

magam,csodálkozva,hogy ilyen hamar "otthagytam " az ágyat...ez itt nem szokás,

az asszonyok kihasználják a pihenőt.

Ettől a naptól kezdve magam erejére voltam utalva.József eleinte nyugtatgatott,

hogy csak átmeneti a helyzet,majd lesz megint segitség,de hát ez nem igy lett.

Látva ,hogy elvégzem amit kell,igy is maradt minden.Egyedül kellett helytállnom a

jószágok körül. József,a papa szemrehányásaira  emiatt,azt válaszolta: most úgyis

 könnyebb a dolgom,nincsenek süldőnyulak,sem a veteményes nem ad még munkát,sőt

a süldők is akkorák már,hogy rövidesen leadhatók lesznek.

Rosszulesett a hozzáállása,de nem szóltam.Láttam papán is,mélyen elgondolkozott

ezen. Haladtam a főzéssel is szépen,többféle ételt sikerült rendesen elkésziteni,gyakor-

latilag napról napra bővült a tudományom. Talán a rámszakadt tennivalók sikeres

ellátása miatt,de önérzetem is kezdett stabillá válni.Éreztem, értékes hasznos teremtés

vagyok,amellett,hogy kislányomat is minmden baj nélkül sikerült gondoznom.A gyermek

jó ellátása meg is látszott a fejlődésén.Az időnként meglátogató védőnő ámulattal

vegyes elismeréssel nyugtázta,hogy mennire rendben mennek a dolgok.Látnivaló volt,

alig várja,hogy  a tapasztaltakat el is mesélhesse a faluban,mert a "közvélemény" igen-

csak kiváncsian várta a fejleményeket...Nem volt titok a számomra,mennyire megdöb-

bentette a lányos anyukákat faluszerte,hogy én a "városi jött-ment csináltam partit"

a sors igazságtalanságának tartották.

Újra kezdtek kisszékeikkel szállingózni a szomszédok televiziózni.Illedelmesen toporogva a

veranda ajtajában,várták az invitáló szót.Ilyenkor beszélgettünk általános dolgokról,

igy lehetett szert tenni a "hírekre",megtudva mi történt a faluban?Természetesen,azt

is tudomásomra hozták az asszonyok,szájuk elé kapva kezüket,csak ugy suttogva el,

most éppen rólam milyen szó járja. Bizony,még mindig nagy újság voltam a kicsivel

 együtt. Azon külön elszörnyűlködtek,hogy már fel is keltem,nem nyomom az ágyat!

Sót! Jószágot etetek,ellátom a háztartást,a baba is szépen fejlődik,hát hogy lehet ez?!

Nem tudtak hova tenni...Hosszú,téli estéken minden esemény,hír jól jön,amiről lehet

beszélni,akár hetekig.Rólunk lehetett...

József arca szinte lángolt ahogy figelt bennünket.Tudta,most dől el minden.Amire

ő nem volt alkalmas,hogy ne éreztesse velem a gazda fölényét,úgy győzzön meg,azt az

egyszerű,öreg parasztember bölcsen rávezetve,meg tudta tenni.

Ettől a naptól kezdve valami titkos szövetség alakult közöttünk papával. Azon kivűl,

hogy imádta Kisritát,aki gurgulázva kacagott fel,ahogy föléhajolt,cibálta lelógó ősz

bajuszát,ott segitett nekem,ahol csak tudott.Fizikai értelemben is nagyon jó volt ez,

de állandó jó tanácsai fülembe csengtek egész nap.Figyelt rám,ősi tapintattal irányi-

tott a tennivalókban,úgy,hogy legkevesebb legyen a megerőltetéssel végezzem a

munkát.Csodálatra méltó fortélyokat eszelt ki,hogyan egyszerüsitse le,tegye gazda-

ságossá még a mozdulatokat is,az erőkifejtést inkább technikává változtatva...

Úgy láttam élvezi,hogy megint úgy mennek a dolgok,ahogyan ő szerette,nem száll vele

szembe senki.József egyik délután szavakba is öntötte ezt a megérzésemet.

.Tudod-e,hogy csodát tettél apámmal?Megfiatalodott,tele van tetterővel,ezt

testvéreim,szomszédaink is látják,mondják is nekem. Annyira jót tett neki,hogy újból

hasznosnak érzi magát,látja,hogy megfogadod a tanácsait.Igy,hogy bevonjátok egymást

a tennivalókba,a napi gondokba,éveket nyert az élettől általad.Érdekes,hogy te ilyen

fiatalon ezt átlátod...köszönettel tartozunk én is,testvéreim is érte-nagyon belülről

őszintén jöttek elő ezek a szavak.

Nagyon igyekeztem megvetni a lábam,nem bizonytalankodni,nem finnyáskodni- az

állatok körül bőven lett volna rá alkalom- meg akartam mutatni,fiatal korom ellenére

 megállom a helyem.Nem csupán a papának nem akartam csalódást okozni,aki töretlen

bizalommal,türelemmel segitett,hanem önérzetem miatt is:teljes erőbevetéssel tettem

 a dolgom.Lehetetlen lett volna nem észrevenni a sok kiváncsi tekintetet,a meglebbenő

függönyöket,ahogy elhaladtam egy-egy ház előtt.

Nem pocsékoltam az időmet:december elején érkeztünk,két hét múlva már a papa út-

mutatásának megfelelően foglalkoztam az állatokkal,volt segitség is,de az apróbb,

erőmnek megfelelő munkákat nagy buzgalommal végeztem.

Nagyon foglalkoztatott az a gondolat,hogy bizony,én nem tudok főzni.Ez itt pedig egy

család,lassan ennek is neki kellett valahogyan látni.Egy este megosztottam papával

félelmeimet képességeimmel kapcsolatban,mert mi lesz,ha rövidesen megszűnik az

"ellátmány"? -Ez bizony nem lesz könnyű,lyányom.Szerencsére én már évek óta rá-

kényszerültem erre.Ahogy megözvegyültem,muszáj volt...dehát éppen abban biztam,jön

az új asszony,lemegy a gond a vállamról.Igaz az is,láttam,láttuk,milyen fiatalka vagy,

eszünkbe kellett volna,hogy jusson ez a hiányosság.Na de,ne búsúljál,megoldjuk ezt is

együtt valahogyan-vakarta meg fejebúbját,és biztatóan mosolygott rám.

Rövidesen eljött az idő,hogy egy reggel a konyhában találtam papát -rendszerint ő

ébredt elsőnek- krumplipucolás közben dúdorászott.-Ma mink főzzünk,méghozzá

paprikáskrumplit kolbásszal. Savanyú, az van,igyekezz lyányom,lásd el az aprójószágot

de ma a disznók is ellátása is rád marad.Nem jön a Ferkó beteg- sürgetett,én pedig

teljesen beleszédülve a tennivalók sokaságába,nekiindultam.

Annyi gyakorlatom már volt,hogy szűk félóra alatt a tyúkokat,nyulakat,kacsákat,galam-

bokat ellátam.Az anyakoca erőteljes röfögése  viszont olyan követelőző volt,hogy

igencsak igyekeznem kellett moslékjának bekeverésével,majd megsüketülve a süldők 

visitásától,már ők következtek az etetésben. Az egyéb tennivaló már könnyebben ment,

Bő másfél óra alatt kifulladva bár,de annak rendje-módja szerint mindent elvégeztem.

Odabent Kisrita jelentkezett a reggeliért,halkan sírdogálva,öklét majszolgatva.Hamar 

rendbetettem magam,örömmel vettem karomba a gyönyörű,okos szemű picikémet.

Ezek a percek csakis a mieink voltak,egymásba feledkeztünk.Sokat beszéltem hozzá,

olyan érdeklődéssel figyelt a cuppogások között,mintha egyetlen szavamat sem akarná

elszalasztani. A nagy koncentrálásban el is fáradt,rendszerint el is aludt etetés végére,

mint most is. 

-Mi történt,csak nem udorodsz,vagy ilyesmi az állatoktól ? Annyira hallgatsz,valami

rossz benyomás ért? -aggodalom érződött a hangjában.

-Dehogy.Fantasztikus ez a gazdaság,hogyan lehet ezt győzni?! Viszont kutyát nem

is láttam...-feleltem,valódi érzéseimnek hangot adva.

-Jó munkaszervezéssel,odafigyeléssel mindezt könnyebb ellátni,mint hinnéd.Nem  sza-

bad egyetlen napot sem kihagyni,például az alomcseréknél,akkor nem gyűlik fel,és nem

keni össze magát a jószág,sőt nem betegszik meg olyan könnyen.A takarmánynak is

mindig tartalékban kell állnia,amit odaad az ember,még frissiben pótolni kell,akkor

olajozottan megy az etetés is.Reggel és este egy-egy órát biztos igénybe vesz,délben is

valamennyit,mert napközben itatni,zöldfélét adni,és ha fial a koca,neki ivóst adni,legyen

teje,de ez sem vészes.Tennivaló azért akad folyamatosan,például a nyúlházban,fő-

 ként,ha sorra fiaalnak.A galambház takaritása sem elhanyagolható,el kell kerülni a

betegségeket. Tavasszal az ólak tisztára meszelése,kotlós ültetés kacsa,és tyúkto-

jásra,bár csirkét már érdemes venni,előneveltet.Hát,azokkal is van munka:lámpázni,fi-

gyelni kell,gyakran etetni,itatni,mindez teljes embert kiván. Tudod,én is besegitek

majd,esetleg segitséget hozok,szokott itt lenni egy ember,takarmányért,tojásért,

egy-két tyúkért szívesen be-besegit,akár folyamatosan is jöhet.Kutya,volt,most ősszel

pusztult el.Arra gondoltunk apámmal,majd az új asszuony választ,milyet hozzak...

Nem mondom,a veteményes is komoly munka,megterem ott minden,ellátja a

konyhát,télire is vermelünk belőle,céklát,krumplit,zöldésget,hagymát,ami van.

Gondoltam,a jövő évit együtt megbeszéljük,hosszú a tél,lesz rá időnk.-már a közös

tervezés lehetőségétől csillogott József szeme,ahogy a hosszú monológját előadta.

Elindultam be a házba,átjárt a hideg.Ritácskáért is kezdtem aggódni.Kisebb épület előtt

mentünk el,nyitva volt az ajtó,talán a szellőztetés miatt.Itt a tüzelőt tárolták,takaro-

san felhalmozott gyújtós,hasábfa,külön a szén,lapát,vödrök odakészitve,praktikusan.

Lehet,hogy a friss levegő tett jót,de először volt étvágyam,a készen kapott házi

disznótoroshoz.Papa kisért a szemével,mióta csak bejöttünk,látszott,alig várja,

hogy mondjak már valamit a látottakról.

-_Nagyon szép,komoly gazdaság ez,amit láttam. Erre nem voltam felkészülve,úgy

hiszem,én ennek ellátására alkalmatlan vagyok.Mást kellett volna idehozni

gazdaasszonynak,Józsi-összegeztem hát gondolataimat.

-Einnye,lyányom! Hát csak nem ijedtél meg?! Mit gondolsz,van aki az anyja hasában

tanulta,úgy jött elő? Majd csak lassan,szépen,segitséggel.Látom,szereted az állatokat: a

kezedet megmostad,ahogy bejöttél,és a víz nem maradt tiszta...ha az undorodás miatt

mostad volna,tiszta marad,de te bizonyára megsimogattad,megfogtad akárhányójukat

is ,igaz-e?Azért lett olyan koszos-barna az a víz..márpedig csak az nyúl az állathoz,aki 

szereti is.Ha meg így van,nem lesz itt semmi hiba,segéderő kell melléd -göcsörtös,öreg

kezét rátette az enyémre,biztatóan megszoritva.Melegség,biztatás volt ebben a

mozdulatban, talán -úgy éreztem hirtelen- szeretet is.Rámosolyogtam a munkában

megvénült,sorstól meggyötört idős emberre,aki csak bólintott...

Megnéztem a kertet,melyből ugyan nem sokat lehetett látni,csupán

körvonalaiban,viszont az egyértelmű volt, hogy veteményesnek nézve tekintélyes

méretű volt. Romantikusnak hangzott a kert végében halkan csordogáló kis patak,

mely még a hidegben sem fagyott be.

A jószágudvar szintén komoly benyomást keltett,gazdag állatállományával:az anyakoca

dünnyögő,bölcs röfögése kismalacaihoz,akik máris erőfitoktatással szórakoztatták egy-

műst a frisss szalmahalomban. A nagyobbacskák,a süldők elkülönülve moslékmaradék

után kutatgattak,időnként meghajkurászva a téli napfény gyenge erejében sütkérező

harminc-negyven élettől kicsattanó tyúkot.Hatalmas kakasuk árgusan figyelő tekinte-

te harciasságot mutatott.Megbámultam a húsgaalambokat, számomra hatalmasnak

tűntek,még sohaasem láttam ilyeneket.Lenyűgözött a hófehér pávafarkú és a bóbitás

galambok brurrokolása,az idilli képet nagy csapat kacsa méltatlankodó hápogása zavarta

meg.A japán kakas harcias neki-nekifutásai  miatt, a kiciske tyúkjai előtt produkálva

magát.Hátul,kis melléképületben tenyésznyulak rejtőzve kuksoltak ketreceikben,csupán

az izgága bakok mutattak némi érdeklődést irántunk.

Szinte szédelegtem ennyiféle állat látványától.Összerezzentem,mikor egy hatalmas,fe-

hér "zoknis" kandúr méltóságteljesen elvonult előttünk,mintha csak bemutatkozna,hogy:

bizony,ő is idetartozik ám!

A gazdasági épületeket is  megmutatta József,a góréban szinte tetőig állt az aranysárga

csöves kukorica,két hónapja törték be.A melléképületben zsákszám állt a búza,árpa,

lucernaliszt,hatalmas ládákban sárgállott a darált kukorica,az árpaőrlemény szürkés

halma.Előre áztatott a süldők moslékja,az anyakoca  korpás ivósa és még számtalan

féle-fajta takarmány.Külön épületben a hozzávaló eszközök,darálók,zúzók,vesszőkosarak

kaszák,sarlók,széles metélők,azt sem tudva már mi mire való,József folyamatos

magyarázata ellenére...kavaroktak fejemben a nevek,fogalmak. Az viszont feltűnt,hogy

minden példás rendben,áttekinthetően volt elrendezve.Kint a ház előtt virágoskert,a

földben hópaplan alatt téli álmot alvó tulipán,nárnisz,jácint,gyöngyvirághagymák,míg

másfajtáknak a magjai,amit az ősszel elszórt magától,hogy tavasszal újra folytatódjon

az élet. József  szerint virágba boruláskor teljesen elfedik a jószágudvar felé való ki-

látást,számtalan színben,illatban pompáznak.

-_Ha jobban leszhel,felmegyünk  a galambházba is létrán, de addig meg kell kóstolnod

a galambhúslevest,ami a leggyengébb beteget is talpra tudja állitani- biztatott a gazda

büszkeségével,tekintete büszkén járt körbe a gazdaságon.

Talán éppen emiatt fojtottam vissza elragadtatással fűtött szavaimat,nem akartam

tévhitet kelteni benne,mintha  a látottak bármiben is befolyásolhattak volna. Az azért

tény,hogy mindez óriási  újdonság,érdekesség volt számomra,de a tudatra ébredés,hogy

mindezt rövidesen nekem kell ellátnom,számon tartanom,gazdálkodnom vele és belőle,

az bizony meg is ijesztett.

Magunkra maradva József az előbbiekre utalva,nagyjából jellemezte a családját.El kell

ismerni,Julinak elég rossz a természete,mondta,ráadásul irigykedik,amiért a szülői ház

Józsié maradt,mert a papa nem  akart elköltözni.-Meg is értem,hogy maradni akart,

látod,most is hogy beszélt,képes volt a heti szennyesét az öregnek

idedobni,összegyűjtve...merthogy most már "van,aki kimossa"Apám  ragaszkodik ehhez a

házhoz,az apja,nagyapám épitette,itt nőtt fel,ide nősült,itt nevelte fel a gyerekeit,

innen temette el a feleségét,szegény anyámat.Én meg vele maradtam,nem volt sen-

kim,aki miatt el kellett volna mennem,inkább hoztam a házba..téged és a kicsit.Látszik,

Julit öli a méreg,pedig ő segitett a babaholmi összeállitásában is.Mégsem tudja

lenyelni,hogy nem gurithatja el a házat innen.Örülök,hogy apám ennyire elfogadott,

meglátod jól megleszünk,kialakul majd minden.Bátyámat láttad,őt kenyérre lehet kenni,a

felesége is nagyon jó lelkű,amellett nagyon talpraesett asszony.Őrájuk biztosan

számithatsz mindig.A többiek Pesten,itt-ott,ritkán jönnek haza,még a Pesten élő két

húgom jön gyakrabban,családi eseményekre,ünnepekre.Tudom,kiváncsi vagy rá,hogyan

fogadták a jöveteleteket,igaz? Nem mondom,volt egy-két ellenvetés,főként persze

Julitól,de a férje,Antal,nagyon jólelkű ember.Árvaházban nőtt fel,hamar leállitotta a 

nővéremet Antal biztosan mélyebben átérezte,min mehettél keresztül,emberségesen

kezelte az egészet.Azt hiszem,mostanában nem beszéltem ennyit,megyek is a jó-

szágot ellátni,mielőtt visszatér a bátyám- nyújtóztatta meg a tagjait,és valóban

magamra  hagyott.

Végiggondolva az elhangzottakat,nem voltam meglepve a Juli ellenvetésein.Számitottam

rá,hogy ellentét lesz,akár családon belül,tartottam is tőle,nehogy előre ellenséget sze-

rezzek magamnak.Azon viszont megbotránkoztam,hogy Juli ennyire anyagias,hogy még

az édesapja életében már az örökség jár a fejében,annyira,hogy nem is tudtja,vagy

nem is akarja titkolni...nem ellenem irányul ez a rosszindulat,nyugtatgattam

magam,hanem a rossz természetén nem tud uralkodni.Szerencsére,józan gondolkodásu

férje tudja kezelni ezt a helyzetet.Lassan el is szunditottam,de csakhamar borzassztó

hányinger ébresztett,forgott velem a szoba is.Alighogy észleltem,baj van,Imre lépett be

kopogásával egyidőben.Szerencsére rögtön átlátta a helyzetet: a babára húzta gyorsan

a takarót,azonnal ablakot nyitott.-Mindjjárt jobban leszel,megyek Józsiért,de már le is

kapcsoltam ezt a kályhát.Persze,a szagát érezni lehet még egy arabig,csakugyan hiba

volt ezt használni,van tüzelő bőven,csakhát a papának is ez volt a kényelmesebb-indult

is kifelé.

A  friss levegő csakugyan jót tett,a kályhacsere után is ,sajnos elég sokáig csak tejen

éltem,minden egyebet elutasitott a gyomrom.Imre le is beszélte a szomszéddal,ahonnan

hozták a finom házi tejet,hogy mindennap beadnak egy litert.

Az első napok feszengései után lassacskán megismertem mindent,és mindenkit,legalábbis

egyelőre.Azt a bizonyos "hat hetet" eszembe se volt végigfeküdni.Bő egy héttel megér-

kezésünk után József kiséretében végigjártam a gazdaságot,a friss,ropogós havon.

A levegő csodálatos volt,harapni lehetett,teljesen átmosta egész bensőmet.

Eljött a reggel,az első reggünk új otthonunkban.Keltem volna,hogy hasznossá tegyem

magam,de papa éppen megjelent sz ajtóban:- Hohó,lyányom,a szülő asszony,főleg

hogy ilyen fiatalka,csak pihenjen.A hat hét pihenés,az hat hét,te még gyengécske

vagy.Ha most nem kapsz erőre,csak ténferegni fogsz később is.Itt vagyok én,ha lassan

is,elvégzem,amit nagyon szükséges.Látod-e,a beáztatott pelenkákat már ki is mostam,

szükség lesz rá,hát legyen tiszta.A reggelit is pakolom össze,te csak tisztálkodjál ,a

kicsivel törődjél.Kit leszek a konyhában,de hozok egy bögre jó tejeskávét neked,elő-

legbe a reggelihez- meleg,gondoskodó hangjától ellágyultam.Anyám nem szólt igy

hozzám,soha az életemben,suhant át a gondolat fájón a szívemen.Vajon most mit

intéz,hova szaladgál?

Férfialak lépett el az ablak előtt,de nem jött be.Később tudtam meg: a szomszéd

segitett be,a jószágot etetni.Éppen végeztem a reggeli szoptatással,egyebekkel,mikor

József hangja József hangja hallatszott.Rövidesen papával együtt hozták be a

reggelit:kolbász,töpörtyű,savanyúság,házi kenyér,házi tej volt a nagy tálcn,kedve-

sen invitáltak asztalhoz.

Jó ideje érdekes szagot éreztem,ami kifejezetten kellemetlen volt,émelyegtem

tőle.Nem tudtam mi az,de egyre inkább úgy éreztem,mindennek ilyen szaga van,

még az ételnek is.

Pár falatot tudtam leerőszakolni az inycsiklandóan csábitó reggeliből,hiába volt a

kínálás. Borzasztóan szégyelltem magam,mindenképpen szerettem volna jó benyo-

mást kelteni,de most erősen úgy nézett ki,mintha finnyáskodnék.Ráadásul észrevehető

volt Józsefék arcán az értetlenkedés,hiszen ő főleg úgy ismert meg,hogy egészséges ,

jó étvágyam van....

Nem mertem megmondani a valódi okot,in kább lepihentem,kihasználva, hogy Ritácska

jóizűen aludt.Nemsokára azonban hangos beszéd,nevetgélés ébresztett:megérkeztek

József bátyjáék,Imre és Marika.Hangosan verték le lábukról a  verandán a havat,ezzel

is jelezve jövetelüket,tapintatosan,meg ne lepjenek akaratukon kivül.

Barátságosan méregetve,kedvesen mutatkoztak be,közölve,ma ők a soros "ételszálli-

tók":finom tyúkhuslevest,paprikást hoztak.Ritácska is felébredt,érdeklődve nézegetett

a kiságyból,Marikáék nagy tetszésére különböző fintorokat vágva,lassan rátalált csöpp,

ökölbe szoritott kis kezére,míg sógornőmék gügyögve beszéltek hozzá. Hamarosan

hozzám fordultak,érdeklődéssel kérdezgettek hogylétünkről,nem titikolva,de rosszal-

lást sem mutatva fiatal korom mennyire szokatlan az anyuka "szerepében"...mégis

vagy éppen ezért az őszinteségért,úgy éreztem,hogy "ez" a sógornőm lényegesen

intelligensebb József nővérénél.Elmenetelük előtt ennek ujabb tanujelét is adta:-Biztosan

akad mosnivaló a papáról is,rólatok is,hamar készitsd össze,elvisszük. A kismamának

egyelőre nem szabad ilyesmikkel foglalkozni.Esetleg egy-két pelenkát,babaholmit kézzel

kiöbliteni,ha nagyon kell.Tudod ugye,hogy kimélni kell a kismamát.Juli nővéred biztosan

elmondta:egyen,legyen ereje talpra állni,szoptatni,fel ne fázzon,meg ne emelje magát,

ne menjen ki még,sokat aludjon,szelllőztessen.Tartsátok be,mert baj,kórház lehet a

vége,te vagy értük a felelős!.mindezt Józsefhez fordulva adta elő egyszuszra.József

hevesen bólogatott közben,nekem pedig eszembe jutott a tegnap esti,Juli által emli-

tettszennyeszsák..hát,a jóindulatot itt sem mérik egyformán.

Józsefnek is ilyesmi járhatott az eszében,mert kerülte a tekintetemet,vöröslő arccal

adta át a közben megrakott zsákot.Sógornőmék azzal búcsúztak,hogy a holnapi ebéd

is biztositva van,majd áthozza valaki,ha ők nem érnének ide.Igyekeznek majd eltalálni az

izlésemet,mondta,mivel most alig csipegettem.Szégyenkezve vallottam be,nagyon finom

volt pedig,és nagyon szeretem a húslevest is,de olyan furcsa szaga van mindennek,hogy

szinte folyamatosan émelygek.-Na,ugye! -kiáltott fel Marika,-ez a nyomorult

gázolaj,megmondtam előre,cseréld le azt a kályhát Józsi,a gyereknek sem a legjobb!

Ráadásul mindenbe beleeszi magát a szaga. Ne restelld,Rita én is érzem,nem is állhatom,

de ezek a jófirmák nem hallgattak rám,itt az eredmány.Tüntessétek el,ott a kis

vaskályha,állitsátok be,de még ma meglegyen!-fordult a férjéhez,aki áldott jó termé-

szetű lévén,mosolyogva bólogatott:-Estefelé visszajövök,hozok vigaszul egy kis aszalt-

szőlőt a kismamának,hátha segit a kismama étvágyán,akkor megcsináljuk-nyugtatta

meg harcias nejét.

Eljött a fürdetés ideje.Jézusom,még nem töltöttem be a tizenötöt,és egy,a saját cse-

csemőm fürdetése várt rám!Azé a picurkáé,akit a világon legjobban védtem,szerettem.

Félve,hogy talán megszólnak bizonytalanságomért,mélyet lélegeze,határozott

mozdulattal   fogtam meg a babát,úgy,ahogy a szülőotthonban Erzsikétől sokszor

láttam. Nagy örömömre minden  rendben ment,József próbált is segédkezni,de láttam

a bámulatot a szemében...Mire életem első fürdetésétbefejeztem,,az addig tágra nyitott

szemmel nézelődő csöppség hangos oázással jelezte,hogy ő is megéhezett. Némi

bizonytalankodás a textilpelenka hajtogatása körül,az öltöztetés nehézségein tuljutva,

már mellem is válaszolt a babasírásra:készen voltam a szoptatásra.

József elterelgette a papát a kisszobába,ahol élt,majd ő is kiment az állatokat megetetni

nekünk pedig nyugalmat adva ezzel a békés szoptatásra.Kislányom mohón kortyolta a

bőven áradó anyatejet,hamarosan elpilledt a jóllakottságtól és a kellemes melegtől.

Éppen lefektettem az alvó babát rácsos kiságyába,mikor József belépett:-Nyugodtan vé-

gezd csak amit kell,akár pihenj le,majd én mindent elpakolok.Apám lassan lefekszik,ma és

mostanában ilyen későn nem nézünk televiziót. Én egyelőre apám szobájában

alszom,majd később ezt is megbeszéljük,hogy hogy legyen és a tévézést is.Tudod,a fél

utca idejár,keveseknek van még tévéjük,azért.-

Lassan minden elcsendesült,én is lepihentem a friss ágynemű nyugtató meghittséggel

töltötte el.Egy kislámpát égve hagyva lassan álomba merültem a kimeritő nap után.

Ritácska egyre erősödő sirása riasztott fel éjfél után:bizony,a jelek szerint tisztába 

kellett tenni és éhsége is csillapitásra várt.Szembetűnt,hogy csak néhány pelenka van,ez

nem valami nagy készlet.Igy rögtön be is áztattam a szennyeseket egy vödörbe.

Édes kisbabám nagyon jó gyereknek bizonyult,végigaludta az éjszaka hátralévő

részét.Hajnalban József neszezésére ébredtem,észrevéve,hogy felébresztett,odajött

hozzám:-Indulnom kell az üzembe,de ma elintézek néhány napot,hogy veletek lehes-

sek.Nem maradok ma sem műszak végéig,csak ameddig éppen muszáj.Visszafelé

bevásárolok,amire szükséged van,mondjad,hozok,ami kell.Főzni egyelőre nem szükséges,

mindennap hoznak a rokonok főtt ételt,itt ez a szokás.Persze,mig meg nem erősödsz.-

mindezt halkan sorolta el,vigyázva a baba álmát.

Jólesett figyelmessége,még visssza is tudtam aludni,kimerültnek éreztem magam.

Jócskán besötétedett a december eleji borult ég alatt,amikor megérkeztünk .Sokat

nem is lehetett látni,csak egy hosszú parasztházat,melyet a vendégek fogadására

praktikusan előrenyúló fedett veranda előzőtt meg. József elnézést kérve ment

előre,mutatva az utat,de alig ért el az ajtó kilincséhez,terjedelmes termetű nővére

tolatott is kifelé, nagy hanggal:

-Csakhogy megjöttettek,lassan kihűl az estebéd! Hosszú volt az út,igaz-e?-fordult

hozzám fesztelenül,de látszott,nem is vár választ,terelgetett bennünket befelé.

A nagyszobába lépve elsőként a rácsos kiságyat pillantottam meg.Egyik végében

babaruhák,hintőpor és kispléd volt odakészitve,mellette kis fürdetőkád egy hokedlin...

Könnybelábadt szemmel néztem mindezt.Tapintatos köhécselés előzte meg a járó-

bot ütemes hangját:József édesapja közeledett a szoba sarkából felénk:

-Érezd megad jól és itthon lyányom.Hadd lám,kit hoztál,ki lesz az én legkisebb uno-

kám,bontsátok már ki,be van itt fűtve!-toporgott,s én őszintének láttam üdvözlését

is,egészséges kiváncsiságával együtt.

Kihámoztam magamat is,Ritácskát is a meleg holmikból.Csöpp kislányom gyámoltalanul

hunyorgott bele a fénybe,lassan,komolyan vette szemügyre,amit csak láthatott.

Meleg szívvel,jó szóval üdvözölték ezt a csöppséget,a falusi emberek egysze-

rüségével,szókimondásával. "Sógornőm " lassan el is búcsúzott,vérta a a családja:

két kisfia és munkából hazatérő kőmüvesmester férje. Biztositott róla,hogy rövidesen

megint eljönnek,akkor már családostul,de pár napig jobb a babának is,ha nem sokan

zavarják.

Elmenőben hátraszólt:-Te,Józsi! Az öreg szennyese ott van egy zsákban,majd lesz most

már ,aki gondoskodik róla!-kellemetlenül vágott a szava. József zavartan nézett rám,

-majd később megmagyarázom-mondta,és kikisérte a nővérét.Odakintről éles szóvál-

tás hallattszott be,kínosan éreztem magam.

A papa viszont  - akit én már ezután így szólitottam- sürgette a vacsorát,bennünket

vártak vele.József teritett a szobában,de látva feszengésemet,rögtön segitségemre

sietett,jó ráérzéssel:_-Fűrdőszoba még nincs,de itt a kamra,van a fazékban meleg viz,

WC viszont kint az udvaron...de egyelőre itt egy vödör éjszakára,helyette..hogy ne

kelljen kimenned- zavartan köhincsélt közben.

Igyekeztem gyorsan rendbe szedni magam,éreztem a finom illatokat közben.Igaz,kicsit

nehéz étel,töltött káposzta volt tálalva,de örültem végre a házi kosztnak. A papa vitte

 a szót,étkezés közben is kérdezgetett,ő is mesélt az itteni életről.egészen addig,míg

Ritácska felhangzó erőteljes sírása meg nem szakitotta a társalgást.

Hogyan mondjam meg Józsefnek,mit kellene venni, az én -és nem a mi gyerekünknek-

egyáltalán,hogyan kezdjek hozzá? Már a hazabocsátáskor szükséges behozandó holmit

sem beszéltünk meg,pedig csupán egy-két nap van hátra!

József,szokásához híven,mintha érezte volna,hogy beszélnem kell vele,éppen telefonált.

Ennek külön örültem,mert így is szégyelltem,de mégiscsak könnyebb volt rákérdezni

ezekre   a dolgokra telefonon...nevetve nyugtatott meg:nővére már két napja össze-

állitott mindent,a köldökfáslitól a csöpp sapkáig,mégpedig gyönyörű rózsaszín színben,

ami a kislányoknak jár! "Otthon " is elő van készitve minden,legyek nyugodt,autót is

igényelt már,amikor végre jöhet értünk!

Olyan kevés jót kaptam én az élettől idáig,hogy sok alkalmam nem is volt hálásnak lenni

De most elteltem ezzel az érzéssel,mérhetetlenül jólesett mindezt hallanom. Most már

vártam az elbocsátásunk idejét,szerettem volna végre elébe menni elkövetkező

életünknek.

Úton az új otthon felé...József karjaiban kicsi Rita,én pedig megpróbáltam minél

kevesebb fájdalmat okozva magamnak,elhelyezkedni az autó ülésén. Az úttest álla-

pota elég elhanyagolt volt, a gyenge havazás után nem is látszott mindenütt a sok

gödör,egyenetlenség,így gyakorta huppantunk váratlanul is.Egy nagyobb döccenő után

önkéntelenül felszisszentem. József azonnal szólt a sofőrnek:inkább lassabban,de kimé-

letesebben,újszölöttet és édesanyját hozzuk...nagyon meghatott,hogy ennyire figyelt

ránk.

Én rám,aki magam is a kínok kínját éltemát szüléskor,éppen úgy,mint -gondolom-

valaha ő maga. A gyewreket látni sem akarta,egyetlen kérdése som volt felőle. Csak

mikor megtudta a lehetőséget a "vagyonról",akkor...

Kezdtem lecsillapodni,így felfogni,miket is hordott össze? Felcsalták Valival Tamást?!

Felesége,gyermeke van?! Hogyan lehet ez,hiszen mi annak idején a napszak legkülön-

bözőbb időpontjaiban találkoztunk,kora reggel,délután,este,ahogy szökni tudtam

otthonról. Mindig ő alkalmazkodott,sosem én..hogy tudtaa megcsinálni ezt család

mellett?Feleségének  nem tűnt fel semmi,vagy hát hogyan is éltek ezek? És mi lesz

most,bírósági eljárás? Teljesen beleszédültem a kérdések özönébe,ujabb és ujabb

talányok merültek fel.Édes Istenem,mi vár még rám?

Másnap nővérem jött látogatni,egymás nyakába borulva sírtunk egy sort.Bezzeg őt

nagyon is érdekelte kicsi Rita hogyléte,egymást érték a kérdései,alig győztem a

válaszokat adni! Emlitette ő is a "tőrbe csalást",valóban eljárás indult,majd értesitenek

mondta.Nem húzhatom ki magam alóla, a gyermeknek az apja nevére,a tartásdíjra

szüksége lesz.Elmeséltette velem leendő élettársamat, és mindent,míg csak indulnia

nem kellett. Azzal búcsúztunk,hogy új lakóhelyemen fog meglátogatni,ha már "meg-

melegedtem".

Szépen gyógyultam,közeledett a táizás napja.Kicsi lányom minden alkalommal farkas-

éhesen érkezett,tele pocakkal vitték el,szépen gyarapodott. Érdekes jelenség volt,hogy

fiatal korom ellenére bőségesen volt tejem,ami ahhoz vezetett,hogy saját babámon

kívűl még kettőt tudtam szoptatni,akiknek nem volt elegendő az édesanyjuktól kapott

mennyiség.

Szinte egyfolytában a jövőnkön járt az eszem.Mégiscsak idegen emberhez,emberekhez

megyünk,még a házat sem láttam,hogyan fogunk ott élni? Hol lesz a babának

helye,kiságya,és minden,amire szüksége lehet?

Mikor megláttam ,hirtelen elfelejtettem mindent: a sok gonoszságot,bántást,csak

néztem,fel sem fogtam: eljött anyám! Hiszen én is anya vagyok most már!Csakhogy

itt van...én repesek,ugy éreztem,eleinte meg sem értve miket mond,ahogy közeledett

az ágyamhoz.Biztosan Erzsike tudatta vele,hogy itt v agyok,gondoltam,a gondolatok

ezredmásodpercek alatt száguldottak át rajtam.

Ugyanezzel a sebességgel józanodtam ki,megértve anyám litániájának lényegét.Meg-

eredő könnyeim megfagytak,valami nagyon erős keménység szállt meg,járta át minden

porcikámat.Már nem anyámra néztem,hanem valakire,aki egész életében csak rosszat

akart nekem. A "gazembert" is azért perelte be,hogy önmagát igazolja:ő megtett

mindent...

Nagyon halkan  szólaltam meg:-Köszönöm ezt a sok jó szót,aggódást,és a baba,az

unokája utáni érdeklődését.Hónapok óta nem láttuk egymást,akkor is a vonat alá

küldött,gyerekestől.Ne aggódjon,én már többet nem megyek magához segitségért,

sőt erre,a mostanira sem én kértem.Rövidesen férjhez fogok menni,egy derék ,

falusi gazdához,olyanhoz,akiről maga mindig csak álmodott a "lelkem gyermekem"

Valikájának:van földje,jószága,nagy háza,mindene van neki.Most már én is az övé

vagyok,a gyermekemmel együtt-mondtam keményen a szemébe nézve,döbbenve

látva aarcának teljes elváltozását.

-Ó,hát gyermekem,mért nem ezzel kezdted?! -mézesmázosan hizelgő lett a hangja

-Na,hogy is van ez,látod,ügyes vagy te,ne aggódjál,megyek is,mire van szükséged,

vásárlok neked,mit vegyek,alsóneműt,az fontos,hadd lássa az a fiatalember,hogy

gondoskodik rólad az anyád!Nem vagy te eldobva....-ömlött el arcá n a kenetteljes

mosoly.

-Köszönöm,de nem kell semmi.Talán most mondta először életében nekem,hogy

"gyermekem"...nagy utat kellett ehhez b ejárnom!Ezt beosztom magamnak,és

most menjen,minél gyorsabban,és felejtsen el minket.Ugyis ez volt a szive vágya,segitek

teljesiten i.Kétszer mondott le rólam hivatalos helyen,akkor,mikor a legnagyobb

szükségem lett volna az anyámra! Most már nincs szükségem s e magára,se a színlelt

kedvességére...megőriztem a gyermekemet:magától!-észre se vettem,hogy peregnek

a könnyeim.Hátat forditottam az ágyban,ne is kelljen látnom senkit,semmit,főleg nem a

számitó,spekuláló arcát anyámnak.Halkan hallottam neszezését,majd jóval csendesebb

lépteit, a szívem szakadt ki,még sem bírtam szólni.Be kellett látnom,nem a szeretet,

az aggódás,nem az öröm vezérelte őt most sem.

A kórteremben halk suttogás kezdődött,egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon:

szobatársam volt,mosolyogva kinált egy n aranccssal.Megértettem néma üzenetét:

vegyük úgy,hogy nem történt semmi....Hálás voltam ezeknek az idegen asszonyoknak

a tapintatért,láttam,némelyik zsebkendő után nyúlt...elkezdtünk beszélgetni.

Mesedélután volt ez a javából.Kiszedtek belőlem mindent,és nekem olyan jól esett

mindent,de mindent elmondani,nem kellett félnem,mi lesz a következménye.Bizony,

kollektiv elérzékenyülés,sírás lett a vége, a hőmérőzni érkezett nővér alaposan le

is teremtett bennünket.Megcsendesültünk,belülre,magunkba figyelve pakolgattunk,

időnként nagyot sóhajtott valaki.Halkan jöttek-mentek,mindenkit felzaklatott a

történetem.

Én magam is mélyen elgondolkodtam.hogyan,milyen hidegen tudott rám nézni

a vádló szavakkal berohanó anyám.

Gyümölccsel,bonbonnal,mindenfélével megrakodva,kiöltözve érkezett meg József.

Meghatódtam,mert úgy ragyogott,mint egy igazi apuka...Hosszú kórtermen -tizen-

hatágyas volt - kellett keresztül jönnie az ablakig,hozzám. Igy módomban állt ala-

posan szemügyre venni,közben eszembe jutott: erre valahogyan eddig nem is

"pazaroltam" időt. Magas,száznyolcvanon felül,erős testalkatú,de nem kövér,lehetetlenül

göndör szőkésbarna hajjal,zöldesbarna szemmel,jóképű,megnyerő külsejü férfi benyo-

mását keltette.

Ágyamhoz érve zavarában alig mert  rám nézni,maga a hely is idegen lehetett számá-

ra.Nehezen indult a bezsélgetés,mikor a nővér jött hőmérőzni,kedvesen rámosolygott:

"a kispapa,ugye? édes kicsi lányuk van!"

Hát,ezzel készen  is volt szegény József.Én mentegetőztem,nehogy rosszat gondoljon

rólam,de erről szó sem volt. Kimentünk a társalgóba,ahol aztán elmondtam neki  a

délelőtt történteket.Időnként elcsuklott a hangom,kénytelen voltam szüneteket

tartani.Láttam rajta,mélységesen feháboritotta az eset,igy kapott is az alkalmon,és

sietve jelentette ki:

-Ha neked is megfelel,én most beszélek a főorvossal,vagy akivel tudok,közlöm,hogy

a vőlegényed vagyok.Aláirom erről amit kell,vállalom a kicsi nevelését,ellátását,

veled együtt.Igy már kiengedik majd veled,és értetek jövök,költöztök hozzánk-

hangja határozott volt,de éreztem,válaszomtól függ,hogy meg is teszi-e.

-Tudod,ismered most már a levelem tartalmát,amit sietve irtam,mikor behozott a

a mentő. Hozzád költözöm,gondozom édesapádat,dolgozom,amit tudok a gyerek mellett,

de mást nem igérhetek-elpirulva mondtam ki a fontos mondatot.

József mélyen a szemembe nézett,úgy mondta:" nekem ennyi elég".

Szerencsénk volt,magával a főorvossal tudott találkozni,és lerendezni m inden

szükséges dolgot,aki talán azért is volt ennyire előzékeny és rugalmas,mert már fü-

lébe juthatott kolléganője botrányos kisérlete "gyerekszerzés" címén. Voltak forma-

ságok,melyeket el kellett ahhoz intézni Józsefnek,hogy "haza mehessünk" vele,de

meglepően készségesen és boldogan vállalta.Igéárte,intézkedik,és telefonál,jön,ahogy

tud.

A következő szoptatásnál szép csönkben,mindezt el is meséltem kicsi Ritámnak.

Olyan komolyan figyelt rám okos szemeivel,mintha mindezt értené is...

Észrevehető volt a nővérek viselkedése a szobatársakéval együtt,mióta József

megjelent. Kedvesen szóltak,bevonatk beszélgetéseikbe.

Nem tartott sokáig ez az idilli állapot.Nekem a kórterem legvégén volt az ágyam,

aki hozzám jött,annak végig kellett jönnie teljes hosszábban a kétoldali ágysor kö-

zött az egész termen.Jövőnkön merengve arra riadtam,hogy egy ismerős hang

szinpadias módon jajgat:

-Ezt a szégyent! Ezt a lejáratást! Nehogy azt hidd,hogy megváltozik a döntésem,

nem azért vagyok itt! Csinálj,amit akarsz,most már ha akarod,ha nem,megszabaditanak

itt attól a zabigyerektől ,de énhozzám akkor sem jöhetsz!Megtaláltam,meg én azt a

mocskos gazembert ! Tőrbe ejtettük a Valival,rendőrségen van az ügy,felelni fog

érte,hogy megrontott:téged keresett,a Vali meg felcsalta,én meg,usgyi rázártam

az ajtót,rendőrrel jöttem vissza!Azt is letagadta,hogy igazolvány van nála,nosza,ha-

zakisértük ám,tudod te,ki nyitott ajtót?! A felesége,egy kisgyerekkel! Ez volt a te

hódolód! Biróságra megy az ügy,fizetni fog a gazember!-kifulladva ért el ágyamig,

rogyott le rá,én meg csak bámultam a néma csendben: mindenki minket nézett...

Nem tudtam magamhoz térni:honnan került elő?! Hogy talált rám?! Mit akar

velü nk,merthogy célja van,az biztos..

Sírva hanyatlottam vissza párnámra.Kegyetlen módon,de ébresztőt fújtak nekem

ezzel az ajánlattal.Nem lubickolhatunk tovább a mi kis csendes boldogságunkban.

Két nap telt el...ennyi volt,most már tenni kell valamit.

Erzsikét hivnom kell,értesiteni a kicsi születéséről is,és tovább haladni,mi van Józseffel,

mi történt,hogy nem jelentkezik,gyorsan,gyorsan,veszélyben vagyunk!

Már ereszkedtem is le az ágyról, kihűlt könnyekkel az arcomon.Ebben a pillanatban

lépett be a nővér,intve,hogy telefonom van,menjek a folyosóra.

József hívott.Mint elmondta,már többedjére,de mindig visssza lett utasitva,azzal,hogy

nem jöhetek még ki a készülékhez.Azért ő megtudakolt mindent,-mesélte büszkén-

kicsi Ritáról is tud mindent,be is akart jönni,de nem tartotta jó ötletnek addig,mig nem

 beszéltünk.Erzsike sajnos influenzás,nem tud jönni de mindenkit üdvözöl. A multkor

sajnos,elég későn kapta  meg a levelemet,az "öreg" tette el,de elfelejtette,hogy hová,

két napig keresték,azt tudta csak,hogy behoztak,de hogy hová már nem.

Létfontosságunak tartotta,hogy a levél ismeretében cselekedjen. Kis csend állt be,várta

válaszomat.Én pedig képtelen voltam megszólalni.Csak a Jóistenre tudtam gondolni,

lám: megint,akár az utolsó percben is,de megsegitett.

-Tudod mit? Gyere be,amikor tudsz,de fontos lenne,minél előbb-mondtam,idegesen

várva válaszát.

-Délután ott leszek! Legyél nyugodt,kérek a tsz-től kocsit,megoldom!-lelkesedett.

Próbáltam a szoptatás idejére lecsillapodni,megnyugodni.Sétálgattam is,ki és vissza a

folyosón,készülve a találkozásra.Tele voltam reménnyel,biztam égi segitőmben.

...folytak a könnyeim a gyönyörűségtől.

-Bizony,büszke is lehetne magára kismama,ha nem lenne még annyira fiatal-

szólalt meg a nővér,aki ki tudja,mióta állt ott figyelve bennünket.

-Szép súllyal,három kiló tizenöttel,ötvenegy centivel született,igaz,elég nehezen,de

ennek hálistennek nyoma sem maradt-mosolygott rám.

Jól estek a dicsérő szavak,főleg am,i pici lányomat illette.Igazán formás,arányos

szép csecsemő volt,ismerkedtünk egymással.

Viszonylag jól telt első éjszakám,eltekintve,hogy a szúrós pokróc huzatban sem volt

melegebb.Igy a november végi hideg éjszaka.közvetlenül a nagy ablak mellett nemigen

tudott felmelegiteni.Ráadásul rövid is volt,igy vag a lábam maradt takaratlanul,vagy a

vállam,mai napig érzem hatását vállaimban.

Másnap délelőtt egy fehér köpenyében  is elegáns jelenség,szőke fiatal nő jött az

ágyamhoz.

-Dr.Jani Júlia gyermekorvos vagyok.Nem.nem,maradj csak,tegezhetlek,ugye?Ugyis

mindent tudok rólad,rólatok. Te is tudod-e,hogy a baba itt marad a kórházban,ha

már felgyógyulsz? Téged valószinüleg leánynevelő intézetbe visznek,a kicsi Rita pedig

állami gondozott lesz.-mondta egyszuszra.

Teljesen ledöbbenve meredtem rá,szóhoz sem tudtam jutni.Még hatása alatt voltam

a tündérvilágnaak,amelyben csak picinyke,okos szemű kislányomnak és saját magamnak

volt hely.Ide tört be ez a szép,de kegyetlen asszony,hogy darabokra törjön mindent!

De nem volt vége...

-Nos,gondolom ezt a sorsot nem akarhatod a kicsinek.Sajnos,nekem nem lehet

gyermekem,elég régen várunk már egy olyan újszölöttre,akinek szülőanyja nem romlott

még teljesen el,de alkalmatlan a gyermeknevelésre.Te még nem csúsztál le,nem az

utcán szedted össze a gyereket,de egyébként helyzetednél fogva nem kaphatod meg .

Gondolom,az életed ujrainditásához jól jönne egy kis segitség,úgy ötvenezerre

gondoltunk,és akkor mindenki jól jár -mosolygott önmagától eltelve,a biztosra vélt

eredmény birtokában.

-Azonnal takarodjon az ágyamtól,maga mocskosabb,mint aki az utcán szedi össze a

gyerekét,maga lelketlen,hiszen maga gyereket akar venni tőlem?!Ötvenezerért?!-ugy

orditottam,hogy szobatársaim sorra ültek fel,a doktornő rám meredve,lassan hátrált

az ágyamtól.Rosszindulat ült ki az arcára:"ugysem viheted ki,te kis ócska" sziszegte

távoztában.

Most már valóban megn yugodva aludtam el,de csakhamar felébresztett feszülő

hasam,nagyon kellett pisilnem!Szobatársaim fürkésző tekintetétől kísértem

lassan,nagyon lassan lecsúsztam az ágyról,remegő lábakkal kapaszkodva az ágy-

keretbe. Forgott velem a kórterem,ágytól ágyig kapaszkodva elértem az ajtóig. Itt ki-

fújtam magam,hallgatva szobatársaim megrovó szavait könnyelmüségem miatt,amiért

egyedül indultam ki.Nem tudtam,hogyan magyaarázzam el,hogy órák óta szétpukkadok,

szülés óta nem pisiltem,nővér nem jön,hát mit tegyek?!

Kitámolyogtam a folyosóra,szerencsére éppen szembe találtam magam a WC-vel!

Nagy győzelem tud ám ez lenni!Fájdalmasan bár,de sikerült kínzó ingeremen túl lenni, 

erőt gyűjtöttem a visszaúthoz. Ez egészen a kórterem közepéig sikerült,ott viszont egy

éles fordulattal  elvágódtam a földön.

A riasztott nővér letolását mosolyogva hallgattam,elismerve igazát,de már ujra a

magam ura voltam!

Rövidesen hozták a babákat szoptatásra,éktelen "oázás" töltötte be a termet.Sajnos,

pici Ritám nem volt közöttük,majd a következőnél,nyugtatott meg a nővér.

Lestem is az ajtót,mí eljött a nagy találkozásunk , az esedékes szoptastás ideje! 

Pólyába csomagolt,édes picinyke tündérkét tettek le mellém az ágyra: -Tessék

kisérletezni,ha nem megy,segitek-mondta a nővér,és osztotta tovább a "csomagokat"

Ámulattal,csodálattal néztem könnyeimen keresztül ŐT,akiért megjártam a poklokat,

mióta csak megfogant. A csöpp kis teremtés,mintha csak tudta volna,min mentünk mi

együtt keresztül,tágra nyitott,ijesztően komoly tekintettel egyenesen a szemebe nézett

hosszan,pislogás nélkül. Néztük egymást.Mindent tudtunk,mindketten,és ezt csak mi

érthettük meg...miért nem választhat el minket senki ezután!

Könnyeimet nyelve,óvatosan bontottam ki a pólyát,megnéztem,meg van-e

mindene,lábacskái,melyet csiklandósan rántott el,parányi kezecskéivel türelmetlenül

hadonászva tűrte a "leltározást". Nem volt mese,meg kellett próbálni a szoptatást.

Ügyetlenül,idétlenül próbálkoztam,de kicsi tündérkém jobban tudta,mit kell tenni!

Csakhamar rátalált a létfontossságú forrásra,el sem engedve,míg el nem

aludt,félrebillent fejjel...az utolsó korty cseppje ott ragyogott a szájacskája sarkában.

Valamennyi idő után arra neszeltem fel,hogy szinte ugrálnak a tagjaim,annyira

ráz a hideg. Kiszáradt a szám,nagyon feszitett a hasam,pisilnem kellett.Nagysokára arra

jött egy nővér,akire szinte rákiáltottam,-nehogy otthagyjon-,hálistennek betolt a  kór-

terembe.Nagy nehezen átsegitett az ágyra,majd belémnyomott egy vénás injekciót, s

kérdezte:"tudod-e,hogy lenáciztam,gyilkosoztam a főorvost és a többieket is? Nem sze-

retne a helyemben lenni a következő vizitnél..." Szavait az egész kórterem elhűlve

hallgatta,én magam is! -Na,hozom az ágytálat,pisilünk!"- és már ott is volt vele.

Csakhogy a pisilés így így,egyszerüen ilyen módon nem ment. A nővér megunta,na,majd

később,és magamra hagyott.

Kimerülten aludtam el,hatott a nyugtató injekció.Valahol legbelül felsejlett az a  cérna-

szálnál is vékonyabb,picinyke nyöszörgés,elcsigázott hangú életjel.Nekem szólt,csak

nekem üzent,hogy vége a szörnyű szenvedésnek,amit ő is átélt,túlvagyunk rajta

mindketten...ezek voltak elalvás előtti gondolataim,már mosolyogni is tudtam.

Ezt a tényt a főorvos közölte velem,ahogy felráztak álmomból:

-Ezt a tempót! Azok után,amit kaptunk a kisasszonytól,már mosolyogni is tud? - ezt

a haragosnak szánt hangját hangját meghazudtolta barátságos arckifejezése,széles

mosolya.

-Jaj,főorvos úr,elnézést kérek,de úgy fájt,és én nem is tudom,hogy...-motyogtam,

mindenhová,csak a szemébe nem nézve.

-Nyugodjon meg,kedves.Kaptunk mi már szülő nőtől különbet is,igaz?-nézett rá a

"slepre".-Majd beszélgetünk a továbbiakról,most pihenjen- azzal el is vonultak a

következő ágyhoz.

Pillanatok alatt összeszaladt az orvosok hada,legalább hat doktor,számtalan nővér

állt körül,egymás után három orvos vizsgált meg.Lehet,hogy nem ők voltak  a

durvák,de kimondhatatlan fájdalmat okoztak mindannyian,hangosan jajgattam.

Tanácskoztak fölöttem,talán zavarta is őket jajgatásom,mert keményen rám szólt az

egyik orvos:-Ne most jajgasson,kedves! Zárja szorosra szégyenletében a száját!Ilyen

helyzetbe hozni az embert,mit kezdjünk most magával? Ha komplikáció lesz?! És úgy

nézem,van is?! Ki lesz a felelős?!-fröcskölt szájából közvetlenül arcomba a méltat-

lankodás .Igen, volt komplikáció:nem folyt el a magzatvíz, a baba veszélybe került,

hiszen a folyamatos méhösszehúzódások születésre késztették volna.Én ebből semmit

nem értettem akkor,csak a fájdalmat,az aggodalmat éreztem,majd egy agyamig

hatoló nyillalást,amikor megvágtak,majd azt,ahogyan áraszt el,ömlik  valami meleg,ez

volt a magzatvíz.Mindez még idegesebbé tette valamiért az orvosokat,hirtelen a főor-

vos vezényszavára ketten kétoldalt a kimagasló pocakomra vetették magukat.Két

megtermett orvos tiszta erőből nyomni kezdte belőlem a gyereket,földöntúli fájdal-

mat okozva.Sikoltoztam,zokogtam,könyörögtem,mindezt egyszerre,de kikötött lábaim

sem engedtek milliméternyi menekülési,elmozdulási lehetsőéget sem.A két nagydarab

orvos nem tágitott,arcomba fújtattak vöröslő fejjel,és én már sirva átkoztam őket,

gyilkosoknak,szadistáknak nevezve őket,mígnem megindult bennem a világmindenség,

kiabálás,kapkodás,és már vágták a gátat, hallottam a jellegzetes  hangot,ahogy nyisz-

szent az élő szövet, a  hús az olló alatt.Nem tudom miért,talán ösztönösen a falon lévő

órára esett a tekintetem: délután negyed négy volt,szombat. Valami halk nyöszörgés,

jaj,tehát él,de már "könyékig" éreztem magamban az egyik "nyomódoktor"kezét,aki

 a méhlepényt szülesztette meg,verítékben úszó arccal...én nem voltam egészen

magamnál,csak az érzékeny,frissen agyonkínzott altestemen éreztem a tűszúrásokat,

ahogy varrtak össze.Ekkor kérdezték:-Mi legyen a kislány neve?- kiszáradt szájjal hirte-

len válaszolni sem tudtam,csak leheltem:-Rita,Ritácska- és utolért a csodálatos ájulás,

amely kizárt  a tudatomból minden kínt,fájdalmat,emberi részvétlenséget,kegyetlen

megjegyzéseket státuszféltést,úsztam a semmiben,szörnyen fázva,félig érzékelve,

hogy rámdobott valaki egy szúrós pokrócfélét,és kitoltak a folyosóra.

Erre bizony álmomban sem gondoltam,ezt kihagytam a számitásomból! Nagy hiba volt,

mert hallottam, róla épp eleget,hogy miért" a városi megesett" kell a Józsefnek,van itt

eladó lány a faluban épp elég.Olyan is szép számmal,akinek nem nagy hasa,hanem

komoly hozománya van. Ez is oka volt az általános megveetésnek,kibeszélésemnek.

Most, a kritikus időben kellett erre rádöbbenem:mi van,ha meggondolta?! Van jelölt 

éppen elég...védelmezőn simogattam hatalmasra nőtt pocakomat és pergett szemem-

ből a könny.

Hát azt hittem,van esélyem...sosem tanulom már meg,hogy nem kaphatok segitsé-

get,lehetőséget? Nincs kiút, és a kisbabám  mintha csak megértette volna a ránk

leselkedő veszélyt,élénk mozgolódásba kezdett.Vehettem volna ezt jelnek,akár

biztatásnak,de nem tudtam erre sem figyelni,annyira belelovaltam magam  a vesztes

szerepébe. Eszembe sem jutott,hogy saját képzelődésemen kivűl erre semmi alapom

nem volt.Csakhogy addigra már hiányzott a világos gondolkodás,csak "az elveszett

lehetőségemen" rágódtam.

Újabb görcs,majd még egy,de olyan erővel,hogy önkéntelenül feljajdultam.Vesz-

temre,mert a konyhás Teri néni mentében fordult vissza,érdeklődve,mi van velem?

Szólni sem b írtam,de nem is várt ő válaszra,már harsány hangon kiabált is: -Erzsi!

Gyere szaporán,mi van ezzel a lánnyal?!- Innen már ismerős volt a forgatókönyv:

a Főnökasszony a pikírt megjegyzéseivel,telefon a mentőknek,csomagolás -de mindent

ám!-dörrent rám a Főnökasszony,-mert ide többet nem jön vissza!- ritkán látszó meg-

elégedettség ült ki amúgy megkeseredett arcára.

Erzsike könnyezve pakolta kis motyómat,még a nővérem cimét feljegyezték,hogy

hírt adhassanak rólam. Tekintetem könyörgően kapaszkodott Erzsike könnyes szemébe,

szegényke  csak bólogatott,értette ő,mit kérek...-Megyek,indulok,ahogy a mentő

megjön szólok,csak ne félj jajaj,te lány,tarts ki,bemegyek majd én is- körülbelül ennyit

lehetett kihámozni suttogó,elváltozott hangjából.

Most bizony nem volt "viccmesélős" az utazás,nem is igazán emlékeztem rá,hogyan

mennyi idő alatt értünk be a nagyvárosba,hogyan kerültem a szülőágyra,csak az

iszonyatos fájdalmak töltötték ki minden érzékemet.

Igy már tudtam,hogy van esélyem,hogy ne vehessék el tőlem a babámat! Küszködve a

rám-rámtörő görcsökkel, a következő másfél napot életünk megszervezésével töltöt-

tem.Teljesen világosan rajzolódott ki előttem az az elképzelés,amely korrekt módon

mindannyiunknaak megfelelőnek látszott:igyekeztem mindezt papirra vetni,hogy Erzsike

elvihesse Józsefnek.Úgy gondoltam,ezekben az órákban érkezhet haza a kiállitásról.

Megírtam,hogy elfogadom a szrelmét azzal,hogy ő is tudja: én nem vagyok belé sze-

relmes,sőt,igérni sem tudom,nem is akarom,hogy valaha is az leszek.Ezt csak az

idő mondhatja meg. Mérlegelve a közelgő szülési időpontot ,,és kiszolgáltatott

helyzetemet,úgy döntöttem,hogy beleegyezem- előzetesen és nem véglegesitve,-hogy

valamikor összekösszük az életünket. A feltételes módot az indokolja,hogy nem tud-

hatom,hogyan zajlik le a szülés,milyen lehetőségem lesz,ha lesz egyáltalán.Úgy éreztem,

őszinteségemért gyors választ várhatok, mert -bár azt nem irtam meg- a sürü görcsök

bizony indokolják is a gyorsaságot...most én kértem erre,emlékeztetve feltételeim

elfogadására.

Alighogy átadtam, a lev elet Erzsikének,már meg is bán tam.Úgy éreztem,nem jól

fogalmaztam,lehet,el is vaditom magamtól.Teljesen elbizonytalanodtam a levelem

tartalmát illetően. Kellett ezt?-kérdeztem magamtól.És ha igen,igy,ennyire tárgyilagos

hangnemben,és jól érti-e,amit leirtam? Gondoltam,hogy másnapig egyetlen nyugodt

percem sem lesz,mint ahogy nem is volt. Egész éjjel forgolódtam,ki-be járkáltam,

egyrészt a görcsök időszakonként jelentkeztek,másrészt az idegességtől,reggel már

lestem Erzsikét,ami még sosem fordult elő. Meg is lepődött mikor ráköszöntem,de nem

szólt semmit.Nekem kellett rákérdeznem,pirulva,hogy nem hozott választ?

-Nem tudtam,te lány. Sőt, a levelet is az apjának adtam oda,mert nem találtam,de

előbb-utóbb úgyis hazamegy,akárhol van is. Annak a kiküldetésnek már vége, a húgom

mondta,látták beszélgetni a Flóris lánnyal,tudod,akit annyira hozzá akartak adni.Legyél

türelemmel,előkerül- azzal indult is dolgára.

-Csak azt kérem tőled,nagyon-nagyon komolyan gondold át amit mondtam

neked. Én szerelmes lettem és nem érdekel semmi. A múltad,sőt annak a személye

 sem  ,aki ebbe az állapotba hozott. Lehet nekünk közös életünk! Annyit észrevettem,

és tudom is,hogy te viszont nem vagy szerelmes...nem ilyen falusi fickó a szíved

vágya.Kénytelen vagyok bizni a mondásban:idővel megjön a szerelem is.Én kivárom,lesz

türelmem. Kérlek,hozz döntést,ne tarts bizonytalanságban.-

Fekálltam mellőle,kezet nyújtottam neki:-Köszönöm az őszinte szavakat.Igérem hama-

rosan választ is adok,de lehet: lesznek feltételeim,amennyiben kedvedre döntök-

éreztem,ez az a pillanat,mikor utalhattam az emberségére és saját függetlenségem

megőrzésére-egyelőre- legalábbis.

-Nem félek a "feltételeidtől",látatlanban már el is fogadtam őket.Most két napra

mezőgazdasági bemutatóra küldtek,de rögtön jelentkezem,ahogy hazaértem.Remé-

lem a biztos válasz fog várni!- búcsuzott tőlem, kissé szomorkásan.

Bekisért az épületbe,megvárta mig biztonságosan beérek.Ez valahogy n agyon jólesett,

valami derűvel töltött el. Kicsit elmélázva bámultam a meszelt plafon rejtélyes ábráit,

bármit is beleképzelhettem...még egy hosszú,hófehér fátylat is,melyet szeliden lebbent

meg a szél...Borzasztó görcs hasitott belém:ez volt a visszatérés a valóságba. Ma már

nem először történt.Nem tudtam mire vélni,de szólni sem akartam róla,nehogy megint

megutaztassanak.Figyelmemet próbáltam másfelé irányitani.Végiggondoltam megint

amiket Józsitől hallottam: több nővére,bátyja van,nagycsaládból származik ő is.

Itt a faluban csak egy nővére élt,családos már,férje árvaházban nőtt fel.Talpig

becsületes ember,nagyon elismert kőmüvesmester, a legszebb házakat épitette a

faluban. Szintén a faluban élt családjával  Józsi egyik bátyja,a tsz-ben sofőr,megbizható,

kiemelt munkaerő.Édesanyja tönkresilányitotta magát a sok gyerek szülésébe, szop -

tatásába :Józsit éppen kétéves koráig szoptatta -ez itt igy szokás- mondta Józsi.

Mellegtte a háziállatok,a háztáji és bizony egy erősen italozó. fuvaros férj.,Józsi

édesapja.Kocsmázással,italozással "mint foglalkozási ártalommal" járt a lovaskocsi-

fuvaros élete. Sajnos,amikor a lovak -jól tudva  a megszokott utat- hazaballagtak

vele,hallgatva részeg hortyogását a bakon,kezdődött otthon a haddelhadd:rendssze-

rint sorra veerte a gyerekeket,de főleg a feleségét.József édesanyja mellrákban

halt meg, még a hatvanas évei elején...

A gyerekek megnőttek,ki-ki ment amerre szíve szólitotta,Budapestre leginkább,Jó-

zsef is volt pár évig,de visszajött.Időközben édesapja lebetegedett,igy most ket-

ten laknak a szülői házban "ami nagyon nagy kettejüknek" utalt rá József...Most pedig,

hogy betegeskedik az öreg,jó lenne,ha nem kellene magára haagynia ha dolgozni

megy,mert a demizsont azért,bizony megtalálja...

Ez utóbbi ejtett gondolkodóba engem.Sok évtizeddel később sem találtam igazán ma-

gyarázatot arra,hogy 1970-ben a kor szellemének tükrében,magamra hagyattságomban

tapasztalatlanságomban,14 évesen,mi volt az,ami rávezetett a megoldás, a túlélés

esélyére...Úgy gondolom,minden kinek meg van irva a sorsa. A Jóisten sokszor próbá-

ra teszi az embert,de a próbához erőt is ad.Sohasem szabad tőle várni a megoldást,én

 már tudom... Számtalan éjszakát átsírtam hozzá könyörögve,segitségért rimánkodva,

és a Jóisten ugy segitett,hogy nem segitett.Nem helyettem,hanem általam oldva meg

a pillanatnyi bajt,leginkább úgy,hogy megmutatta a helyes utat.Azt az utat viszont

nekem kellett végigjárnom,akkor is,ha tele volt szenvedéssel,kínnal.Most is ez történt:

József előadásából kiviláglott édesapja egészségi állapota.

Most viszont a napnál is világosabb lett:esélyem sincs születendő gyermekemmel

együtt maradni.A legmélyebb kétségbeesés jellemezte minden pillanatomat.Nem hallot-

tam meg,ha szólitottak,nem volt étvágyam,nem tudtam aludni sem.Olvasásba mene-

kültem,Erzsike gondoskodott könyvekről,de gondololataim el-elkalandoztak,igy a könyvre

sem tudtam figyelni. Egyszer a "Scarlát betűt" kaptam kölcsön.Stílusos volt és

nagyon.nagyon hatásos ...gyakorlatilag végigsirtam az egészet.Mindezek a változások

nyomot hagytak rajtam,megsápadtam,nyúzott lett az arcom,karikás a szemem.Töb-

ben szóvá is tették, -Erzsike gondolom egyéb helyen is- mert rövidesen terjedelmes

levél érkezett Józseftől.

Meg sem lepődtem rajta,milyen alapossággal és részletességgel taglalta,mennyire

tisztában van az engem foglalkoztató gondokkal.Biztositott róla,mennyire együtt érez

velem .Tapintatosan,de céltudatosan utalt rá,hogy gondjaim egy csapásra megoldódnak,

amennyiben sikerül szorosabbtra fűzni "kapcsolatunkat".Jelezte,újból meglátogat,ezen-

nel bejelentve,nehogy problémát okozzon ,mint legutóbb.Gyakorlatilag nem is várt

 beleegyezést,választ,egyszerüen vázolta,taglalta a megoldandó problémát és bejelent-

kezett

Msnap virággal és egy roppant gusztososan összeállitott hidegtállal látogatptt meg.

Szárazkolbász karikák is voltak rajta...Viszonylag kellemesnek mondható őszi délután volt

A kiváncsi szemek,fülek ellen is,jobbnak láttam,ha kimegyünk a kertbe. Sétálva

beszélgettünk,majd kedvenc padomra telepedve folytattuk beszélgetésünket.

Gyorsan haladt az idő,tömöritve mondtam el annyit életemből,amennyit ebben a hely-

zetben jónak találtam. József nagyokat hallgatott,csak néha-néha kérdezett közbe,

egyszer megjegyezve:

--Nővéremtől hallottam,hogy a terhestanácsadáson miylyen kegyetlenül viselkedik a

többi kismama...veled-részvétet éreztem a hangjában.

-Ó,hát ez már jó ideje igy megy.Mikor először szólitottak,sorfal nyílt,éppen csak meg

nem köpdöstek,ahogy elhaladtam közöttük.Sokan tettek rám megjegyzést,nem éppen

hizelgőket,már a várakozás közben is elhangzott egy-két éles megjegyzés.Égő  arccal

kellett ezeket elviselnem.   az asszonynevére oly büszke,emberileg pedig nullával egyenlő

értékű asszony között.Most már jó,már nem kell járnom,persze a megjegyzések,

összesúgások a mai napig nem szüntek meg- avattam be Józsefet.

Kis csend telepedett közénk,talán akkor vettük észre,hogy valahogyan,beszélgetés köz-

ben össszetegeződtünk,no meg,súlya volt az elhangzottaknak is.

Sírva ölelt magához,kérve,kérve ne haragudjak rá,több esze is lehetett volna,stb.

Alig tudtam megállitani a szóözönt,de mikor kimondtam,hogy írok pár sort annak az

embernek,a lélegzete is elakadt,nemcsak a szóözöne."Jaj,te lány.jó lesz az?"

-Igen,mondtam- csak az lesz a jó,én úgy látom- nyugtattam meg.

Sokat gondolkodtam a levél tartalmán.Nem akartam konkrétumot írni,bolonditani sem

volt szándékomb an,de valahogyan mégis el kellett kezdeni.Végül,megköszönve levelét,

néhány szóban tájékoztattam kényszerű távollétemről,mely egyben magyarázza a késői

választ is.Gynegeségemre hivatkozva közöltem,nem áll módomba kimenni faluba,

találkozni vele. Istenem,úgy éreztem,adtam is,meg nem is,hogyan lesz ez,gondol-

kodtam  el,miközben lezártam a boritékot.

Hamarabb megkaptam rá a választ,mint gondoltam!Erzsike este elvitte a levelemet,

kutatóan nézve az arcomba,de megnyugodva attól,hogy közöltem vele:tudom,mit

csinálok,nem szólt semmit.Kezdett körvonalazódni bennem egy lehetőség,akár mint

ajánlat,melyet akkor hozok szóba,ha személyesen találkozunk.Arra azért álmomban sem 

gondoltam volna,hogy ez másnap reggel már be is következik! Alighogy renddbe szed-

tem magam,szóltak,menjek ki.Csodálkozva léptem ki a folyosóra,ahol József állt egy

hatalmas csokor rózsával bátoritva önmagát...Nem hittem a szememnek.József -

merthogy ez volt a neve "hódolómnak",szerényen mosolyogva köszöntött,elnézést kért,

megnyugtatott,mindent egyszerre,de nem akart a terhemre lenni,de ha egyszer azt

irtam: én nem mehetek ki...attól ő még bejöhet! Zavaromban tájékoztattam,hogy

rózsa helyett egy pár szárazkolbásznak  jobban örültem volna,ettől ő jött zavarba,majd

felfogva mit mondtam,én is,nem tudhatta,hogy ez csak félig vicc.Még percekig

magyarázkodtunk emiatt -főleg én,majd elsüllyedve- egymásnak.

Végül elbúcsúztam azzal,hogy nem vagyok jól,le kell feküdnöm.Ettől megrémült,-

természetes,pihenjek csak,-mondta,de nyugtassam meg,nem haragszom a váratlan

betoppanásért,szinte vakon kitapogatózott az ajtón.

Ledőlve az ágyamra,-szinte betakart a kezemben lévő csokor-, tényleg elgyengültem.

Felborult minden,amit elgondoltam,most tényleg nem tudtam,hogyan tovább,csak

meredtem a plafonra,szorongatva a csokrot.Szobatársaimat majd a kiváncsiság

ette meg,de aarckifejezésemet látva,nem akartak érdeklődni.Egyikük kiment,gondoltam,

megkeresi Erzsikét információért...igy müködött ez.

Harsány,örömmel telt hang riasztott fel gondolataimból:

-Na,kisasszony,azokkal a virágokkal! Rendezzük csak gyönyörű vázákba! mi van,olyan

képet vágsz,mint aki a saját ravatalán fekszik,rózsával borítva.Még ilyet!Öreg ez a

ház,sok asszony jajgatását hallottde még átokszavát is,de gyanitom,udvarlást még

soha.Mesélj nekünk!-sürgölődött Erzsike a virágokkal.

-Mit mondjak..meglepődtem.Nem volt ez udvarlás,nem is igen lesz az.Ahogy elváltunk...-

és megtetézve mindent,még a szárazkolbászt is elmeséltem.Sikerem,az volt,dőltek a

nevetéstől,vigasztaltak is,lehet,pont ez fog tetszeni bennem ennek a meghabarodott

Józsefnek,ilyet még ugyse hallott...

Nem tudtam már semmit.Hangulatom a mélypontra zuhant,bár amúgy sem volt okom

az örömködésre.

Erzsike viszont jött,gyanútlanul,azt gondolván "észre tértem",megnyugodtam,eh-

lyett eltorzult arccal meredtem rá:mi lesz most?!

Kitámogatott a folyosóra,ott vont kérdőre,ugyanis azt hitte bevettem valamit,vagy

hasonló ostobaságot tettem.Megemlitve neki hasi görcseimet,mely most is jelentkezett,

nagyon megrémült:-Jézus,csak nehogy koraszülött legyen!-megesketett,ha félórán belül

nem enyhül.szólni kell,nem titkolom el.Bizony,nem enyhült,sőt!

Főnökasszony berendelt a vizsgálóba,emlékezve az első alkalomra még jobban  kerül-

getett a rosszullét.Közölte,vizsgálat után mindenképpen mentőt rendel,és beutal a városi

kórházba,mert a kockázat nagy,nem vállalja. -Én pedig a vizsgálatot nem vállalom,-

mondtam - ,mert teljesen felesleges,ha ugyis elszállittat,nem akarok a durvasága mi-

att idő előtt szülni!- bátorodtam neki.

Tombolva zavart csomagolni,rendelte meg a mentőt.Erzsikét marta a bűntudat,hogy

talán ő okozta mindezt,de megigérte:utánam jön. A mentősök visszahőköltek a lát-

ványomtól.Káromkodott az ápoló,ilyen gyereklányt varrni a nyakukba,közel ötven

kilométer az út,gidres-gödrös,és ha útközben...?

Egész úton vicceket meséltek,két percenként érdeklődtek hogylétem felől,nem folyt-e el

a magzatvíz? Ijedtebbek voltak nálam,ami természetes is,ők tudták mi az,aminek  én

még előtte voltam.Beérve a kórházba,a vizsgálat semmi jelét nem mutatta a születési

szándéknak, a görcsök is enyhültek valamelyest,de megfigyelésre bent kellett

maradnom.

Kikerülve a már úgy-ahogy megszokott környezetből,és az előzményeket felidézve,

belegondoltam Erzsike indulatos,de nagyon tárgyilagos indokaiba. Éreztem mennyire

igaza van,kezdtem belátni:attól,hogy jelenleg van hol laknom,ennem,ez semmit sem old

meg a jövőnket illetően.Csupán ideiglenes megoldás,a szülésig szól.Gondolkozni,gondol-

kozni,megoldást kell találni!

Bő hétig voltam a kórházban, panaszaimat lehetséges módon akár a sütemény,akár az

az átélt izgalom okozhatta.Mentő vitt vissza,a Főnökasszony legnagyobb bánatára,

aki szinte  a fejét fogta,azt remélte :nem lát többé.Erzsikével két nappal később

találkoztunk.

Mit akarhatott az a férfi? Mintha csak ismert volna! Töprengésem,rossz hangulatom

reggelre is megmaradt.Fürdőből jövet szembetaláltam magam Erzsikével,aki jelleg-

zetes huncut nézésével egy borítékot nyújtott át:" ez neked jött,te lány",mosoly-

gott,,majd a válla fölött szólt vissza:"majd jövök ám a válaszért!" Sóbálvánnyá

meredtem.Mi ez?! Kerestem egy félreeső helyet.forgattam kezemben a borítékot.

Legalább irt rá feladótis,no,ez jó,bár ismeretlen a név.Kibontva a levelet feltűnt,meny-

nyire darabos,nagy betűkből összeszőtt szavakba öntötte mondanivalóját az írója.

Rövidesen kiderült,aki pedig nem más,mint a tegnapi ismeretlen.Tisztességesen be.

mutatkozott,mint írta,a helyi tejüzemben dolgozik,családját is sorra bemutatta.Nehezen,

de rátért a levél megírására motiváló tényezőre:"meglátni és megszeretni"...ez tör-

tént vele tegnap,és úgy érezte:elveszett.Ne értsem félre,-irta- tudja,mi van velem,

sőt látta is,mindez nem tartja vissza attól,hogy megismerkedjünk.Nagyon  várja a vá-

laszt.

Gyakran elfordult velem,hogy saját sírásomra ébredek éjszaka.De most dühömben az

öklömet véresre harapva törtem ki zokogásban.Megalázónak éreztem ezt az ajánlatot,

kiszolgáltatottnak,védtelennek magam.Hát velem már min dent lehet?! Ezek azt hiszik?!

Ennyire könnyű prédának,mert nekem már ugyismindegy,alapon?! Nyűszitettem kínom-

ban,orditani szerettem volna! Erzsike rémülten toppant elém,nem értve mi volt abban

a levélben?! Könnyes-nyálas nyűszitő sírásomból végre felfogta,mit érzek,és bizony

közel voltam hozzá,hogy lekeverjen egy "fogadott anyai" pofont.Viszont a letolást n em

úszhattam meg:

-Hát mit képzelsz te,kisasszony?Hogyan bánthat az,ha valakinek tetszel? Igen,igen,még

igy is! Ez nem egy taknyos kölyök,aki nem tudja mibe megy bele,ez egy érett,tapasz-

talt férfi.Tudja,neked sem könnyü,sejti,hogy a jövőd is kilátástalan,de beléd szeretett.

Vagy mit gondoltál.mi lesz,ha megszülöd a babát? Fogod,és kisétálsz vele? Hát,nem

aranyom.Oda sem adják neked,és tudod,miért?! Mert se lakásod,se munkahelyed,

mégcsak nagykorú sem vagy.Gyámod sincs kijelölve,aki mindkettőtöket vállalna,

ellátna.Adj hálát a sorsnak,ezért az emberért,a leendő gyermekedet neki köszönheted,

ha megtarthatod! Ezen gondolkozz,kisasszony,most csak sird ki magaból a fene nagy

büszkeséged,mert azzal nem sokra mégy,aztán majd beszélgetünk.-faképnél hagyott.

Sírni is elfelejtettem,úgy vágtak belém in dulatos szavai,melyek saj os,szóról szóra

igazak voltak.Tényleg.Hogy gondoltam én...ha megszülöm...na,de azért nem muszáj

bárki karjába vetni magam,horgadt fel bennem újra a felháborodás.Majd jelentkezem a

kórházban,ahová bevisznek,takaritónőnek,akkor a gyerekkel lehetek,vagy kérek egy

gyámot,vagy irok a nővéremnek.Nem kell semmit tennie,csak papiron vállalja el,majd

én dolgozok,csak lakhassunk nála,van bölcsöde,csak együtt maradhassun k a kicsivel,

én nem akarok senkit,férfit,gyűlölöm,utálom őket,vergődtem egyik érzésből a másikba.

Beszédelegtem a  kórterembe,szinte az egész napot  fekve töltöttem,magamba ros-

kadva.

Talán az előzményeknek köszönhetően reggelre begörcsöltem.Nem mertem szólni

senkinek.

Sógorom látogatott meg időnként,egyre ritkábban.apró csomagokat hozva.Aztán

már azt sem.Sok  évvel később tudtam meg,házaséletük akkortájt kezdett szét-

hullani,bár még éveket éltek együtt.Nővérem levelekben jelentkezett,egy-egy

kisebb cimletű papirpénzt rejtve bele.Ezeket gyüjtögettem,míg egyszercsak Erzsike

biztatására kimerészkedtem a kapun.

-Nem vagy te beteg,hogy feküdj,szívod ezt a rossz kórtermi levegőt!Sétálj minél töb-

bet,az jót tesz.Menj be a faluba,cukrászdába,nézelődj! Igaz,te szegény,inkább téged

fognak ott nézni...de ne törődj vele!-dacos lettem a biztatástól,és elszántam magam.

Hűvösebbre fordult már az idő,de azért volt még a napsütésben melengető erő.El sem

lehetett tévedni,egyetlen nagy főutcából állt a falu,és sok kis "köz"-ből.Erzsike

megbizásából a gyógyszertárba térbem be,néhány vényt kellett leadnom az otthonból.

Megjelenésem kisebb eseményyszámba ment,hiszen már mindenki tudott rólam,csak

éppen kevesen találkoztak személyesen is velem. Hm,a városi "megesett " lánnyal...

Büszkévé tett  a dac,magasan tartottam a fejem,kihúztam magam,jobban,mint vala-

ha.Megfogadtam nem fogok megrogyni az emeberek ilyen-olyan előitélete előtt.Az

én sorsom,az én életem,senki nem tudhatja mi van mögötte! Senkinek nincs joga 

itélkezni,tehát ha ennek jelét látom,megkeményedek,és átnézek a illetőn.Önbecsülé-

sembe,büszkeségembe kapaszkodtam,külső segitség nem volt.Nővérem leveleiből

is mindig,minden egyes alkalommal,olyan nagyon vártam valamit,ami megváltoztathat

mindent,valamit,akár ezt az önkéntes számüzetést .Lelkem legmélyén éreztem:anyá-

mat várom...vagy valami hírt.Jót.De nem,nem érkezett semmi.

Tettem néhány kört a templom parkjában,majd -mint valami mentsvárba- visszatértem

az otthonba.Másnap a Tanácshoz kellett menni,anyakönyveztetni egy újszülött babát.

Nem kellett,én kértem meg Erzsikét,hogy elintézhessem,mert igy célja is van annak

ha kimegyek.

Magamnál tartottam kis pénzemet,igy dolgom végeztével -a hűvös szél ellen is-

betértem egy presszóféle cukrászdába.Ahogymegláttam a habos süteményeket,geszte-

nyepürét,felcsillant a szemem! Máris rendeltem,élvezettem majszolgattam,minél tovább

élvezhessem,teljesen belemerültem.Kis idő multán furcsa érzés vett rajtam erőt,úgy

éreztem,figyelnek.Ahogy felkaptam a fejem,szembenétem egy tőlem tőlem idősebb

férfival .Talán-24-25 éves lehetett,valósággal csüngött rajtam a szeme.Gyorsan

bekaptam a maradék süteményt,máris a pultnál voltam ,fizettem és szinte ,mene-

kültem ki az utcára.

Zavarban voltam.Dühitett,hogy valaki ebn nyire nyíltan bámuljon,bele az arcomba,még

akkor is,ha már naponta tapasztaltam ezt nyílt szemrevételeezést.Úgy éreztem,ez most

másért  van,valami történik,szinte megrémitett valami sejtés.Aznap este többször

felrémlett előttem ez az arc,pőrére vetkőztető tekintetével,sürgető üzenettel a pil-

lantásában.Rosszul aludtam,hánykolódtam,kisbabám mocorgása nyugtalannak tűnt.

Mintha még ő is  érezne valamit,gondoltam,mintha rá is hatással lenne valami titok..