Megnéztem a kertet,melyből ugyan nem sokat lehetett látni,csupán

körvonalaiban,viszont az egyértelmű volt, hogy veteményesnek nézve tekintélyes

méretű volt. Romantikusnak hangzott a kert végében halkan csordogáló kis patak,

mely még a hidegben sem fagyott be.

A jószágudvar szintén komoly benyomást keltett,gazdag állatállományával:az anyakoca

dünnyögő,bölcs röfögése kismalacaihoz,akik máris erőfitoktatással szórakoztatták egy-

műst a frisss szalmahalomban. A nagyobbacskák,a süldők elkülönülve moslékmaradék

után kutatgattak,időnként meghajkurászva a téli napfény gyenge erejében sütkérező

harminc-negyven élettől kicsattanó tyúkot.Hatalmas kakasuk árgusan figyelő tekinte-

te harciasságot mutatott.Megbámultam a húsgaalambokat, számomra hatalmasnak

tűntek,még sohaasem láttam ilyeneket.Lenyűgözött a hófehér pávafarkú és a bóbitás

galambok brurrokolása,az idilli képet nagy csapat kacsa méltatlankodó hápogása zavarta

meg.A japán kakas harcias neki-nekifutásai  miatt, a kiciske tyúkjai előtt produkálva

magát.Hátul,kis melléképületben tenyésznyulak rejtőzve kuksoltak ketreceikben,csupán

az izgága bakok mutattak némi érdeklődést irántunk.

Szinte szédelegtem ennyiféle állat látványától.Összerezzentem,mikor egy hatalmas,fe-

hér "zoknis" kandúr méltóságteljesen elvonult előttünk,mintha csak bemutatkozna,hogy:

bizony,ő is idetartozik ám!

A gazdasági épületeket is  megmutatta József,a góréban szinte tetőig állt az aranysárga

csöves kukorica,két hónapja törték be.A melléképületben zsákszám állt a búza,árpa,

lucernaliszt,hatalmas ládákban sárgállott a darált kukorica,az árpaőrlemény szürkés

halma.Előre áztatott a süldők moslékja,az anyakoca  korpás ivósa és még számtalan

féle-fajta takarmány.Külön épületben a hozzávaló eszközök,darálók,zúzók,vesszőkosarak

kaszák,sarlók,széles metélők,azt sem tudva már mi mire való,József folyamatos

magyarázata ellenére...kavaroktak fejemben a nevek,fogalmak. Az viszont feltűnt,hogy

minden példás rendben,áttekinthetően volt elrendezve.Kint a ház előtt virágoskert,a

földben hópaplan alatt téli álmot alvó tulipán,nárnisz,jácint,gyöngyvirághagymák,míg

másfajtáknak a magjai,amit az ősszel elszórt magától,hogy tavasszal újra folytatódjon

az élet. József  szerint virágba boruláskor teljesen elfedik a jószágudvar felé való ki-

látást,számtalan színben,illatban pompáznak.

-_Ha jobban leszhel,felmegyünk  a galambházba is létrán, de addig meg kell kóstolnod

a galambhúslevest,ami a leggyengébb beteget is talpra tudja állitani- biztatott a gazda

büszkeségével,tekintete büszkén járt körbe a gazdaságon.

Talán éppen emiatt fojtottam vissza elragadtatással fűtött szavaimat,nem akartam

tévhitet kelteni benne,mintha  a látottak bármiben is befolyásolhattak volna. Az azért

tény,hogy mindez óriási  újdonság,érdekesség volt számomra,de a tudatra ébredés,hogy

mindezt rövidesen nekem kell ellátnom,számon tartanom,gazdálkodnom vele és belőle,

az bizony meg is ijesztett.

 

 

 

Szerző: szirénke  2011.01.22. 16:29 Szólj hozzá!

Címkék: nem novella életem mindennapjai

A bejegyzés trackback címe:

https://fajldalom.blog.hu/api/trackback/id/tr472605269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása