Indulhattam első ebédkészitésem színhelyére,ahol papa mindent előkészitve

várt.Tettem,ahogy mondta,csakhamar a paprikáskrumpli jó illata keveredett a

benne fövő bíborszinű füstöltkolbász jó ízeket igérő illatával,betöltve a konyhát.

Apró nokedliket is szaggattam bele,ahogy a "főszakács" papa mutatta,így lesz igazán

zamatos,mondta.Tény,hogy korgó gyomorral vártam én is az étel elkészültét.Mire

rendberaktam a konyhát,tálalhattam is.Papa a délelőtti két-három kispohárnyi

boradagjától,én pedig az eddig végzett munka miatt is,jó étvággyal,éhesen láttunk 

az ebédnek.Úgy éreztem,ez elsőre is remekül sikerült.Ezt rövidesen megerősitette József

is,aki hazajárt ebédelni.

Magamon éreztem a szemét,ahogy sürögtem a konyhában,mig ő már a kávéját kor-

tyolgatta.V alahogyan másképpen nézett,méregetett,érdeklődött:hogyan érzem

magam,csodálkozva,hogy ilyen hamar "otthagytam " az ágyat...ez itt nem szokás,

az asszonyok kihasználják a pihenőt.

Ettől a naptól kezdve magam erejére voltam utalva.József eleinte nyugtatgatott,

hogy csak átmeneti a helyzet,majd lesz megint segitség,de hát ez nem igy lett.

Látva ,hogy elvégzem amit kell,igy is maradt minden.Egyedül kellett helytállnom a

jószágok körül. József,a papa szemrehányásaira  emiatt,azt válaszolta: most úgyis

 könnyebb a dolgom,nincsenek süldőnyulak,sem a veteményes nem ad még munkát,sőt

a süldők is akkorák már,hogy rövidesen leadhatók lesznek.

Rosszulesett a hozzáállása,de nem szóltam.Láttam papán is,mélyen elgondolkozott

ezen. Haladtam a főzéssel is szépen,többféle ételt sikerült rendesen elkésziteni,gyakor-

latilag napról napra bővült a tudományom. Talán a rámszakadt tennivalók sikeres

ellátása miatt,de önérzetem is kezdett stabillá válni.Éreztem, értékes hasznos teremtés

vagyok,amellett,hogy kislányomat is minmden baj nélkül sikerült gondoznom.A gyermek

jó ellátása meg is látszott a fejlődésén.Az időnként meglátogató védőnő ámulattal

vegyes elismeréssel nyugtázta,hogy mennire rendben mennek a dolgok.Látnivaló volt,

alig várja,hogy  a tapasztaltakat el is mesélhesse a faluban,mert a "közvélemény" igen-

csak kiváncsian várta a fejleményeket...Nem volt titok a számomra,mennyire megdöb-

bentette a lányos anyukákat faluszerte,hogy én a "városi jött-ment csináltam partit"

a sors igazságtalanságának tartották.

Újra kezdtek kisszékeikkel szállingózni a szomszédok televiziózni.Illedelmesen toporogva a

veranda ajtajában,várták az invitáló szót.Ilyenkor beszélgettünk általános dolgokról,

igy lehetett szert tenni a "hírekre",megtudva mi történt a faluban?Természetesen,azt

is tudomásomra hozták az asszonyok,szájuk elé kapva kezüket,csak ugy suttogva el,

most éppen rólam milyen szó járja. Bizony,még mindig nagy újság voltam a kicsivel

 együtt. Azon külön elszörnyűlködtek,hogy már fel is keltem,nem nyomom az ágyat!

Sót! Jószágot etetek,ellátom a háztartást,a baba is szépen fejlődik,hát hogy lehet ez?!

Nem tudtak hova tenni...Hosszú,téli estéken minden esemény,hír jól jön,amiről lehet

beszélni,akár hetekig.Rólunk lehetett...