Papának mindent elmeséltem,nagyon izgatottan várt haza.Harcias lett,csillogott

a szeme:

-Jól van ,lyányom! Kifizetjük a költségeket,azt úgyis vissszaadják,ahogy kiderül az

igazságod!Nem is baj az,ha névleg is apja a kicsinek,aztán fizessen csak,van miért.

Én eddig is hittem neked,nem kellett hozzá itélőszék...-mélyen meghatott az öregem-

ber bizalma,mennyivel bölcsebben és másként gondolkodik mint a fia.Bár Józsefet

sem lehetett hibáztatni,ki tudja mivel beszélték tele a fejét a jóakarók...hát most meg-

nyugodhat.

A per "tárgya" bizony nem törődött semmivel! Gyönyörűen fejlődött,imádta

papát,szerette Józsefet,hozzám pedig valami nagyon bensőséges szeretet fűzte.

Lassacskán eltelt a nyár,Kisrita már jó ideje felfedezte a szobákat négykézláb,érdek-

lődő, de nyugodt baba volt.Sokat volt a friss levegőn,kivittem magammal a

veteményesbe is.Papának nagyszerű ötletét hasznositottam: egy konyhai hokedlit

fejtetőre állitottam,a lábai közé betettem a gyereket,aki biztonságban nézhette,mi

történik körülötte...beszéltem hozzá,énekeltem neki.Ő válaszul kacarászott,gőgicsélt,

tépkedte a fűszálakat,meg is nyalogatta,majd prüszkölve szórta széjjel...az állatoktól

sikongatott örömében,az ölemben biztonságban érezve magát.

Megszaporodtak a kerti munkák,sűrgetővé vált a termés felszedése,elrakása,bizony

az is előfordult még daráltatni is nekem kellett menni,azt sem tudtam olykor,hova kapjak

A malomba nagyon nem szívesen indultam,egyrészt,mert az ötven kilós zsák,velem egy

súlycsoportban volt,rettenetesen nehéz volt felvarázsolni a kerékpár vázára,majd eltolni

a keskeny járdán.Igaz,a malomban már volt segitség,rögtön ugrottak oda férfiak,

segiteni.De addig! Ahogy mentem,libbentek a függönyök,kukucskáltak az asszonok,akivel

meg találkoztam,az jól megnézett,éreztem,fordul is utánam,még egyszer jól megnézni

lesz miről beszélni megint: az a városi,hogy tolta azt a szerencsétlen biciklit...jahaj.

Nem igazán érdekelt már,hozzá kellett szoknom,gyakorta éltem át boltba,orvoshoz

menetkor. Sőt! Volt már ,aki rámköszönt,volt akivel beszélgettünk is néhány

szót.Éreztem,idő kell,sok-sok idő,mig elfogadnakmmíg egyáltalán eltűrnek.Befogadni

talán sohasem fognak,túl sokat tett Juli sőgornóm ennek érdekében.Túl sok anyának

romboltam szét az álmát,"elhappolva" lányaik elől a jó partit.Ennek ára

van.Megfizetem,nekem mindig mindenért meg kellett eddig is fizetnem.Zsigereimben

élő érzést,hogy a kislányomat magam mellett tudhatom nem vehették el tőlem.

Sokadik "első" megpróbáltatás várt rám: be kellett törni a kukoricát.Ezt kalákában

egy-két napszámos igénybevételével csinálták mindig. A háziasszony pedig

főzött,mégpedig a hagyományok szerint: zamatos,bíborvörös zaftos birkapaprikást.

Ez komoly feladat volt.Tíz-tizenkét embernek igazán éhes emberre főzni,ráadásul

mindegyik szakértője ennek az ételnek...Csak én nem! Anti jött végül segitségemre,mint

a család hússszakértője.Megigérte beszerzi a megfelelő húst,ne legyen

faggyús,öreg,akkor nem lehet baj.Mineről beszélt,arányokról,hozzávalókról,majd

biztatóan meglapogatta a hátam:

-Eddig is jóízűen főztél,most sem lesz baj! A papa meg kisegit még,amit nem tudnál.-

meggyőződve saját igazáról,magamra hagyott.

Szerencsénk volt,az időjárás is kedvezően alakult.Rotyogott az étvágygerjesztően illa-

tozó paprikás,mégpedig üstben,papa tanácsára.Igy mennyiségre és minőségre sem lehet

majd panasz,mondta,inkább maradjon...mint kevés legyen! Izgalommal vártuk estefelé

a traktort és szekeret,mindkettővel hordták a termést. Most látszik meg,mi is volt a

szárakon!Sűrű levelekkel szorosan letakarva,körbeölelve rejtőztek az aranysárga csö-

vek,csak remélni lehetett,hogy nem penészes,hanem szép,fejlett szemekkel kifejlődve.

A tárolására szolgáló góré kitakaritva,a ponyva leteritve,a verandára felteritve,kenyér

felszelve,krumpli és savanyúság,minden előkészitetve volt már,hát baj csak nem lesz...

Édes Istenemnek  hála,nem is lett.Megérekezett a brigád,gyors mosakodás és elégedett

falatozás után,nem sajnálva a dicsérő jelzőket sem a paprikást illetően,hamar helyére is

hordták a termést,ami nagyon szépnek volt mondható. Józseftől már csak papa feszített

büszkébben mellettem,ahogyan tálaltam az ételt,kínáltam kedvesen az embereket,

töltögettem a vörösbort.Ragyogó szemek kísértek,őszinte mosolyok villantak

rám.Megjegyzéseik a fiatal koromra,most nem voltak bántóak,éreztem,nincs mögötte

rossz szándék,inkább elismerés.Nagyon boldognak,sőt,büszkének,de holtfáradtnak

éreztem, magam a nap végére.

Ezen az estén először hatott át a háziasszonyi mivoltom,önérzetem kezdett éledezni.

Hiába tagadnám,folyamatosan ez zakatolt a fejemben,főként,hjogy az idézést is meg-

kaptam:.....apaság megállapitása...megalázó ez nagyon.Ennek a jegyében teltek a

napok.Egy ideje már szinte  türelmetlen kezdtem lenni,lenne már meg,lennék már túl

rajta!Milyen naiv is voltam...

József szabadnapot kért,papára hagytuk a házat és hármasban indultunk be a városba.

Nagy nehezen rátalálva a birósági épületre,éppen időben érkeztünk.Ezt egy öreg,tohonya

kinézetű ügyvéd közölte velünk,aki elénk sietett.Kiderült,őt rendelték ki a

kipviseletemre.Mindezt a gyámom megbizásából,mert még fiatalkorú vagyok.röviden

elmondta a magáét: ha én biztos vagyok a dolgomban,tartsak ki,akkor tudom

bebizonyitani,különben elvezsitjük a pert.Márpedig az nem kevés pénzünkbe fog kerülni

Még fel sem fogtam igazán a hallottakat,szólitottak is. Kisritát átadtam Józsefnek,

remegő lábakkal indultam előre,szembenézni azzal,ami most várt rám.

Sohasem voltam még iylen helyen...megilletődve mentem ahova mondták.Próbáltam

megállni remegő lábaimon,szédülő zakatoló fejjel.A biró és ügyvédek beszélgettek,

távolról érkezett hozzám a hangjuk,vitatkoztak,próbáltam a szédülésemen úrrá lenni.

Hirtelen rántott vissza a valóságos talajra egy erőteljes férfihang:

-Maga terhes lett,meg is szülte gyermekét!Az álllitólagos apa jogi képviselője cáfolja

az apaságot,azzal,hogy nem történt aktus! Akkor magát a szentlélek szállta meg?!-

szólni sem birtam,csak meredten néztem rá: ki ez az ember,kegyetlen kérdéseivel,igy

hogyan oszthat igazságot?MI keresnivalóm van akkor nekem itt,ha igy bánnak velem?!

-Válaszoljon! Nevezzen meg még számitásba jöhető jelöltet,háromra van lehetősége-

kedélyesen,kenetteljes hangon mondta ezt,de látszott rajta,élvezi zavaromat.

Édes jóistenem! El akartam süllyedni.Még háromra?! Egy sem volt igazán...még a szerel-

met sem igazán ismertem meg,az érzés,amit annak gondoltam,annak lettem az áldozata,

én úgy hittem...ez szerelem.De Tamásnak nem volt az...amit énmegtapasztaltam az

a kín volt,sokszorosan.Hirtelen megkeményedett a lelkem:

-Köszönöm a lehetőséget.Maradok annál az egynél,mivel több nem volt.Teherbeesésem

elismerem,szokatlan módon történt,de megtörtént.Németh adjunktus elmagyarázta ezt

nekem.Ajánlom őt annak,akinek ez kétséget ültet a fejébe,biztosan felvilágositja.-

felemelt fejjel,és -gondolom- villámló szemekkel néztem a biróra,mondókám alatt.

-Nocsak! Kérem,hogy a Biróságnak megfelelő tiszteletet tanusitson! Úgy látom a

nyelvével nincs baj...Mivel igényét fenntartottnak nyilvánitom,elrendelem a szükséges

vér és antropológiai vizsgálatokat,melyek diját magának kell ,megelőlegezni.Jegyzőkönyv

küldése,értesités küldése szüksége- fordult a gépiró felé.

Ezzel a tárgyalás  le is volt zárva.Vizsgálatok?! Költségek?! De József rugalmasabban

vette mindezt,mint ahogy várttam volna tőle.Sőt! Valami érdekes kifejezés volt az

arcán,aminek nyitját csak este tudtam meg,mikor sokkal gyengédebben húzott magához

mint szokott.Kiderült,most,hogy határozottan kiálltam a Biróság előtt is,hogy más nem

volt az életemben,ő is jobban hisz nekem.Bevallotta,nem akart megsérteni,de hát ki

tudja...Ő megkönnyebült,de ez nekem nagyon fájt.Tehát ő még ezen is vacillált,hogy

vajon hányan...?!Sokáig tartott ,mig megnyugodtam,és elfogadtattam magammal,

tulajdonképpen jogában állt kételkedni.

Tagadhatatlanul sok-sok gyönyörűségben volt részem.Nem kifejezetten szerettem a haj-

nali felkelést,de a napfelkelte is ragyogó élmény volt számomra. Ezzel együtt  időnként

bizony jelzett szervezetem,hogy kissé túlterhelem magam.Akkoriban nem értem el az

ötven kilót,és még szoptattam is.Egy ideje óvatosan adogattam már -papa tanácsára-

gyenge galambhúslevest,áttört zöldségeket,hasonló könnyű,de tápláló ételeket is Kis-

ritának,szivesen is fogadta.Ez is külön öröm volt,ahogyan fejlődött,gyarapodott,

okosodott.Nem is fért meg bennem ennyi boldogság.Irtam hát levelet Boglárkának,jöjjön

el,nézzen meg bennünket,hova is kerültünk. Sor került erre is,de a sors,a nagy rendező

ebbe is beleszólt:egyik délelőtt a kiskapuban megláttam anyámat.Hihetlenkedve me-

redtem rá,hogyan kerül ide,mit akar,ittt sem lesz nyugtunk? Ezzel együtt elöntött az

öröm is,hogy mégiscsak...hát eljött.Megnyíló lélekkel indultam felé,öleltem át...

-Hijnye,hát mán annnyira örüjjé,te..van itthon ember?-háritott el magától,öklével még a

puszit is ledörgölte öklével az arcáról...kijózanitott hidegsége,lehervadt rólam az öröm.

-Persze,hogy van!Itt vagyok én is,ember vagyok.Itthon a kisunokája is,biztos kiváncsi

rá?!-engedtem előre.

-Nincsen énnékem arra időm,na engeggyél má-huppant le,és papirokat szedett a tás-

kájából elő.-Inkább olvassad ezt itt,na-fújta ki magát.

Jegyzőkönyv volt,tartalmazta kicsi lányom édesapjának a meghallgatását,amelyben

váltig tagadja az apaságot..ezért idézni fog a minden érintett felet a biróság.Istenem...

utánam nyúl a szenny, a mocsok...hány gyönyörű hajnal feledteti ezt el velem,mennyi

derengő szeretet kell ahhoz,hogy erőt meritsek belőle,hogy felvegyem a harcot?!

Mégis: valahol igazat kellett,hogy adjak Tamásnak.Most már tudom igazán,hogy az a

"dolog úgy " nem történt meg közöttünk.Csak majdnem...mégis elég kellett hogy legyen,

hiszen itt van a gyümölcse.Tamás viszont azt hiheti...hogy becsapom,hogy talán bosszú

ez..Sápadttá vált arcomat lángoló forróság öntötte el:milyen megszégyenítés vár még

rám,idegenek előtt?!Nem álltam még ki eleget,leköpdöstek,megszóltak,megkiabáltak,

míg kihordtam,megszültem magamra hagyattottan kicsi lányomat?! 

Sok időm nem volt.Anyám meghallotta a belső szobában neszező papa botjának kopo-

gását,ahogy indult kifelé.Harciasan fordult arra,a kibotozó öreg szóhoz sem juthatott:

-Ahán,hát maguk fogadták be...csak meg ne bánják..nincs itt még rendbe semmi se-

pakolta vissza a papirokat.Csakhogy papa is erőt vett meglepetésén:

-Ha nem tévedek,az asszonyság szülte ezt a lyányt itt,ni.Merthogy az anyja nem volt

neki,az bizonyos.Azt az almát neki hozta?Pakolja csak vissza azt is,de sietősen nehogy

lekésse az ótóbuszt.Azt a csúfságot nem szeretném megérni...te meg lyányom

menjél,picsorog a kicsi,tán anyád meg se nézte? Nem leődöknék meg..de ne is nézze,

még megverné a szemével-nyitotta is ki az ajtót anyám szélsebesen suhant ki rajta.

Már odakint, az átjárón túl szólt vissza:

-Na,majd,...még majd..meglátod!- zavartan kereste a szavakat,lehet,hogy először

életében.

Közelgett a tavasz,sőt már a veteményzeés ideje is eljött! Papa ebben is nagy

segitségemre volt.Irányitott,tanácsokkal látott el.Kis Ritám a babakocsiban szu-

nyókált a jó levegőn,mig a szinte langyos,porhanyós földbevetettem a magokat.Kicsi t

bizonytalanul végeztem a szokatlan munkát,de bíztam a földben a Jóistenben,az Élet

ujjászületésében.Megéreztem az őseink magvetéskor sajátságos mozdulatait,ahogy

széthintik a magot,széles, a földet szinte  a levegőben megáldó karlenditéssel...

Nem is titkolt izgalommal lestem,mikor kelnek már ki a veteménynek! Aztán,ahogy

némelyik kikelt...bizony,rajtam derültek,akik látták a részegen dülöngélő  

újhagymáimat.merthát,nem dugtam én azokat,hanem vetettem,mint a többit...

A látvány azt is nevetésre ingerelte,akinek éppen rosszkedve  volt!

Meleg,illatosan gyenge széllel érkezett a Húsvét.Igazát  láttam Józsefnek,valóban

tele volt a kert virággal.Itt is,ott is keltek ki,bimbóztak a tulipánok,nárciszok csodás illa-

tú jácintok.Már gyakorlott háziasszonyként készültem mindenféle jóval az ünnepi asztalra

Papa tanácsait most is kikértem mindenben,sonkafőzés,tojásfestés,mind új dolog volt

nekem.Éppúgy,mint a kotlósok "tevékenysége".Őket Papa ültette fészekre,én regge-

lente fintorogva a kiáradó bűztől,leraktam őket enni,inni,piszkolni.Elnéztem a

tojáshaalmazt,hogy hogy lesz ebből kiscsirke?!Heteken keresztűl lestem a fészket,

egyre förtelmesebb bűzt szagolva,mig egy reggel  ragyogó,picurka gombszemek né-

tek rám a feltört héjú tojások mellől.Csodálatos falatnyi kis gombócok,voltak,és látni

lehehett,aogy a többiek is "dolgoznak",itt is,ott is repedeztek a tojáshéjakSzaladtam p-

páért,jöjjön,nézze meg,milyen édesek! Nevetve,de szaporán botozva  jött is,és csillapi-

totta lelkesedésemet,hagyjuk őket magukra,majd a kotlós tudja dolgát! Tudta is: rövi-

desen elősétált nagy büszkén,pedig öreg kotlós volt már,de fenséges tartásban

vezette elő a kis sárga pelyhes csapatot.Szaporán magarázta,"kot-kot-kot",merre

mehetnek,mit ehetnek,hogyan kell a gilisztát szétszedni,óh,csodálatos a természet!

Lenyűgöző volt a kotlós féltése, hangszinének különbözősége,ahogy hívta,a szanaszét

szaladgáló kiváncsiskodó kiscsibéket:széttárva szárnyait,azok pedig menekülve bújtak

alá,"próbariadó" volt ez a javából.Csak néhol bukkant ki egy-egy kiváncsi fejecske,de

már felbátorodva kapaszkodtak is fel a kotlós szárnyára,hátára,szemügyre venni a

világot!Rövidesen megismétlődött ugyanez a kacsatojásokon ülő kotlóssal is,bizony

rájöttem,a pici napos kacsák talán még szeretetre méltóbbak tudatlanságukban,ahogy

a "mamának" hitt kotlós után szaporázták sete-sután picurka kacsázó lépéseiket...

Mindezek csodálatos dolgok voltak számomra,még akkor is,ha ezután ugyancsak fel-

szaporodtak a tennivalóim. A veteményes,ami mindennapi rendszeres munkát igényelt,

s az aprójószág szaporulata,még a már meglévő segitséggel is,de minden percem be

volt osztva.Nem bántam, én örömmel keltem hajnalban,indultam a "birodalmamba",vi-

lággá  tudtam volna kiáltani,mennyire szép az élet,mennyi szeretet fér el egy kis

fészekaljában akár,nem érdekeltek engem már a rossznyelvek sem.Ahogy az ajtón

kiléptem a galambok repültek rám,majd a szeme verték ki a nagy tolongásban,rö- 

pültek vállamra,fejemre,szórni kellett a magokat.A koca monoton nyögéssl csititotta

volna már kajláskodó süldő malacait,intve őket türelemre,ami a reggeli moslékot illeti.

A tyúkok,kacsák,kiscsirkék,szinte repültek a kiskapu felé,hangosan üdvözölve a várható

finomságokat,a kiskacsák tolongva várták az apróra vágott csalános darakeveréket..

Szinte jó volt,hogy a nyúlházba külön bejáraton kellett közlekedni, kicsit csitult a

zaj.Igaz,igy nem láthattam,de tudtam:orrukat apró,sürű szimatolással a rácsnak

nyomják,figyelik,mikor érkezik a finom illatú lucerna.Legdühödtebben mindig a hízóknak

beállitott disznók követelték a kosztot,böködve az ólajtót,többször is két lábra felugrálva

vísitottak.Bizony,az én vékonydongájú fizikumom olykor gyengének bizonyult,és a kezeim

száma is meglehetősen alatta maradt a szükségesnek....végre mindenki megkapta a

reggelit,elégedett kárálást,megnyugvó röffenéseket,kotlós oktató kot-kot-kot-ját,a

kacsák tisztálkodó pancsolását,a kis japán kakas legénykedésének fitogtatását túllicitáló

hatalmas vörös kakasom, héthatárra szóló büszke kukorékolását hallva,én is elégedetten

indultam vissza,kis családomat is ellátni.

Megvártam,mig elmegy.Azt gondolhatta,alszom még.Kiszállva az ágyból,észrevettem

a történtekre melékeztető foltokat a lepedőn.Erővel téptem le az ágyról,megérezve

a jellegzetes szagot,felémelyedett a gyomrom.Márpedig ez eztán is igy lesz,biztat-

tam keserüen magam,ráadásul ekzdettől fogva tudtam is...

Gépiesen végeztem a reggeli teendőimet,olyannyira,hogy papának kérdeznie sem

kellett semmit.Minden rám volt irva.

József sugárzó arccal érkezett az ebédhez,gyengéden megsimogatta a hátam,

ez kellemesen érintett,de nem reagáltam.

Az este az ismétlésé volt,cska követelőzőbben,magabiztosabban,az első jajszavamra

vissza is fogta kicsit magát."Dolgavégeztével" már aludt is, megint

mosdatlanul,úgy,ahogy lefordult rólam.Elhatároztam,másnap beszélünk erről az

egészről,elvárom,hogy emberi formában tegye,amit tesz,mert egyszerüen képtelen

leszek elviselni!

Sort is keritettem rá ebéd után félrevonulva,nagy nehezen találva meg a szavakat.

Mégis a tudomására hoztam,hogy a fúrdés,de minimum a mosakodás "alul" is le-

fekvés előtt,és együttlétünk után a legkevesebb,amit tehet,ha hozzám akar nyúlni.

Ajánlottam,kérdezze csak meg erről a bátyját!Tudtam,ez jó hivatkozási alap,igy megfo-

gadja,amit kérek.Azt is felpanaszoltam,hogy a testem tulajdoképpen gyereklányé,

mégha anya vagyok is,az ő súlyának felét sem teszem ki.Tehát gyengédebben,kicsit

finomabban bánjon velem,nem vagyunk állatok.

Láttam rajta,restelli magát.Valahol igazat is adott magában,zavartan igérte,minden

rendben lesz,de motyogva még előadta,éppen a gyereklány kinézetem vaditja meg,

azzal a tudattal,hogy anya is vagyok.Ráadásul ő bő tíz évvel idősebb,és igényli az

együttlétet,minél gyakrabban...

Aznap este sörszagúan,kicsivel később érkezett,mint szokott,valahoygan furcsán

is viselkedett.Éreztem,valamerre járt,valakikkel kibeszélték a dolgot.Nem szóltam,és

ő sem, de aznap este érezhetően változtatott a stilusán.Az továbbra sem érdekelte,

hogy az együttlétünk kölcsönös örömet adjon mindkét félnek.erre igazán még én sem

vágytam,csupán saját maga kielégülése volt a cél.Ehhez szokott hozzá,erre a gondolatra

jutottam.

A férfi,aki befogadott minket,csak jogos jussát hajtotta be.Hogy hogyan?Hát,ahogyan

természete kivánta.Már aludt is,teljesen lecsillapodva,anélkül,hogy megmosakodott

volna,hogy...bármi emberit tett,vagy mondott volna...újabb undorhullám öntött

el.Óvatosan kikecmeregtem az ágyból,mentem ki a kamrába. Még langyos volt

az esti mosakodásból maradt víz.Úgy nyúltam magamhoz,mintha egy békát kellett

volna megmosdatnom,de ezen is túlestem.

Belegondoltam,mi lesz ezután,vajon milyen "étvágya" lesz Józsefnek,mit lehetne

tenni,hogy legalább kíméletesebb legyen,gondoltam kétrét hajolva,az alhasi görcsöktől.

Nagyon árván,nagyon egyedül éreztem magam,holott tudtam azt is,nem tiltakozhatok,

mert ez az az ár,amiért itt lehetünk.

Ezt kell elviselnem,hogy a gyerekemet ne vegyék el tőlem,és ezért semmilyen ár nem

sok,nem drága. Odatapogatóztam a félhomályban Kisrita ágyacskájához,szemem

megszokta a sötétséget,igy ki tudtam venni a csöpp kis arcot.Öklei a fülecskéje

mellett,békésen szuszogva aludt...nem vehetem el az álmát,a nyugalmát,ha Jó- 

zsef minden este megveszi a vámot rajtam,akkor minden este megadom magam az

akaratának...megsegit egyszer még a Jóisten,kitartással kell lennem,folytak a könnye-

im a kiságy rácsára.Édes kisbabám,ha te tudnád,hogy lettél,hogy maradtál meg nekem,

miylen áron,mit kell ezért a szerencsétlen gyerekkorú anyádnak kiállnia...megtudod-e

valaha?  És ha igen,vajon mi lesz a véleményed,megvetsz majd érte?Vagy

megérted,mennyire nem volt más választásom?Milyen ember lesz belőled,hogyan

nézel majd rám? Úgy szerettem volna a jövőbe látni,tudni,hogy soha nem lesz emiatt

kicsi lányomnak lelki sérülése,nem kerül durva szavak kereszttüzébe az anyja válasz-

tása miatt...nem ő akarta születését.

Sovány,meggyötört testtel,sajgó lélekkel kuporodtam be az ágy szélére.Hamarosan

reggel lett,egy zavaros,fel-felriadó éjszaka után.

József munkába készülődött.Frissen,magabiztosan,ordított róla a hím diadala.Igen,igy

láttam,éreztem,mert így volt,mégha jogosan is.

Ha nincs semmi probléma,akkor gondoskodni kell a fogamzásgátlásról,mert ugye

nem hiányzik msotanában még egy baba? Ne aggódj,József türelemmel lesz még egy

kicsit,értelmes ember.Kifelé menet elmondom neki mi a teendő-nyugtatott meg

Erzsike,mindent felirva,mikor ,hova kell mennem.

kicsi Ritát kivette,megnézegette,minden oldalról..gyönyörködött benne.-Jól van,-

mondta- látom ragadt rád valami az otthonból,nem lesz itt baj- búcsúzott,és én

könnybelábadt szemmel mondtam köszönetet,annyira hálás voltam mindenért ,

amit már eddig is tett értünk.

József végezve kinti munkájával,megéhezve közben,hidegtől pirosan érkezett.

-Tényleg,milyen kutyát gondoltál?Emlékszel,beszéltünk róla...-csak néztem rá,hogy

teljesen úgy tett,mintha mi sem történt volna az éjszaka.Eszembe jutott,ezt is

Erzsikének köszönhetem,ujból elöntött a hála.

-Nem is tudom,nem igazán nagytestű kellene,nehogy bántsa a gyereket,vagy fellökje

papát,inkább,csakhogy jelezzen,ha jön valaki- javasoltam és papa is egyetértett velem.

Kicsit  feszélyezett hangulatban,de nyugodtan telt az este.Örültem,hogy másnap mun-

kanap lesz,mert ez a pár nap itthon,együtt,kezdett ijesztővé válni...Lefekvés után,

megvárva a villanyoltást,a sötétségbe borult szobában megszólalt József:

-Beszéltünk Erzsikével.mondta,mikor lehet menni a vizsgálatra.Gondoltam,beszélek Ma-

rikával,figyeljen át apámra,mi meg hárman átmegyünk,túl kell ezen lenni.Minél előbb,

annál jobb,látod,tegnap már kicsit elvesztettem a fejem,hát legyünk rendben.- nem várt

választ,befordult a falnak,kis idő után már aludt is.

Igy történt:rövidesen túlestem ezen is,nagy örömömre semmi problámát nem találtak.

Immáron elhárult minden akadály József vágyainak utjából.Kaptam valami tablettát

is,tehát szabad a zászló. 

Végiggondolva magamban.el kellett ismernem,hogy nincs igazam.Nem lehet kíméletlenül

ellenszegülni a rám váró "kötelességek" alól. Az,hogy egyoldalú a szerelem,nem esik

latba.József az egésznek úgy indult neki,hogy kivárja mig eljön ez is,viszont nyilván

igényt tart a szerinte jogosan megillető engedelmességre.Ezzel akkor is számolnom

kellett,mikor idejöttem,csak valahogy távoli problémának tűnt,amit ráérek még

megoldani.

Annyi minden egyéb történt velünk az elmúlt hat hétben,zsongott a fejem még mindig

az eseméynektől.Most bekövetkezett és ezt József is tudja,élni is fog vele.

Csendes,néma ellenállással kezdődött,próbáltam elodázni,viaskodni,de József halkan

sziszegte a fülembe:-nem,nem hatódok meg,jobb,ha tudod a dolgodat,tovább nem

húzhatod...mereven,mint egy darab fa,görcsbe rándulva nemigen könnyitettem meg a

dolgát,de az aktustól való irtózás elementáris erővel tört fel bennem.Nem voltam még

készen rá!

József hamar "végzett",de megjegyezte:nem lesz ez igy rendben,most még elnézi,első

alkalom,régen is volt nővel,hamar ment,de jobb belátásra kéne térnem...

Utáltam. Utáltam Jószefet,a világot,magamat,undorodtam attól a síkosságtól,amit a

combjaim között éreztem,gyűlöltem a fájdalmat az alhasamban.Hangtalanul folytak

a könnyeim,hűltek rá arcomra a sötétben,teljesen eláztatva kétoldalt a párnát.

-Mondanom kell,vagy inkább kérdeznem valamit,papa.Józseffel lassaan nem bírok,

de én nem akarom,hogy közeledjen hozzám.Attól is félek,hogy terhes lennék,meg

mindentől,a durvaságától is.Az éjszaka Kisritaa sírása mentett meg tőle.Nem

tudom,mit csináljak...-néztem rá segitséget várva.

-Hinnye,lyányom,te aztán most feladtad a leckét nekem. Igaz,én kértelek,fogagy-

gyál el szülődnek,mikor idekerültél.Bizony,akárhogy is nézzük jussa van,csak azt

akarja elvenni.Egyszerű gyerek az a lelkiben,nem akar rosszat.Ha durva volt,...

hát az ital tán.Amiatt.Ha nem az ital,akkor teggyél róla,mint afféle asszonynép,

magyarázd el neki,legyen finomabb. De ezt már nem kerülheted el lyányom,nem

is volna tisztességes,hászen kivárta az idejét.Ha nem is szereted szerelemmel

tudtad,lesznek kötelességbeli dolgok,annak eleget kell tenni.Ebbe én már nem

szólhatok,vegyél erőt magadon-éppen hogy elhallgatott,simogatva a kezem,hal-

lottuk,ahogy József csapkodja a havat a lábáról.

Hamar asztalhoz ültünk,éppen töltöttem ki a teát,amikor belépett.Nem néztünk

egymásra,csendben reggeliztünk.Papa tréfálkozott,hogy megártott a mulatság,

szerencsére vasárnap van...

Úgy is telt a nap,olyan se ide,se oda módon,mikor a kiskapu nyikorgását meghallottuk.

-Jó napot,sosem lesz már itt egy kiskutya?-Erzsike régen hallott hangjára repültem is

elé rögtön!

-Istenem,jaj,de örülök neked,annyira ártalak,olyan jókor jöttél,többször is üzentem

már- hadartam ,ahogy bontottam ki a kabátjából,mindezt nevetve tűrte.

-Nahát,hogy bánnak itt a vendéggel...lerohanják...szóhoz se juthat...-nevetett  

-Isten őrizz,Erzsó,maga mindig is megb ecsült vendég a háznál,sokat tett a mi

boldogulásunkért- mondta papa,Józsi pedig megadóan bólogatott,de udvariasan

széket húzott elő.

Általánosságokban beszélgettünk a férfitársaság miatt,pedig majd szétrobbantam a

türelmetlenségtől,mikor lehetek már végre kettesben Erzsikével

Józsefnek mennie kellett darát keverni ,közeledett az esti etetés ideje,papa pedig

bölcsen átlátott rajtam.Még bólintással is jelezte "cska bátran!",tudta ő,egy tapasztalt

asszonnyal kell megbeszélnem, a problémámat.Nem is hagyott egy percet sem Erzsike,

mindent el kellett mesélnem,mióta csak elváltunk egymástól.Igyekeztem rövidre fogni,

vészesen telt az idő, a Juli -féle bajkavarásra csak szomorkás mosollyal ingatta a fejét.

Ismerte ő jól a sógornőmet...végre rátérhettem a most aktuális gondomra,kisség res-

tellkedve ugyan,de elmondtam,mi a baj.

-Hát látod,ezért nem halogattam tovább a látogatásomat,bár ezernyi gondom

van.Voltam kórházban is,kis nőgyógyászati dolog,de időigényes volt.Szóval,ahogy

számolgattam,rájöttem,mostanában tellik le a hat heted.Márpedig ahogy én a falusi

férfiak vérmérsékletét ismerem,gondolom József sem tartóztatja tovább magát.

Márpedig a te eseted nem szokványos,fel kell készülnöd arra ,ami vár rád.

Először is el kell menned a szakrendelőbe,Püspökszékre felülvizsgálatra,ez kötelező

minden szülő nőnek.

Eldöntöttük hát:szembenézünk az esetleges cikusszal,de elmegyünk.Lényeg,hogy

Antal jó szivvel lát bennünket.Kisebbfajta meglepetést okozott ugyan a megjelenésünk,de

ami fontos,Antal szívből örült nekünk,mint mondta,annak,hogy át tudtunk lépni

a sérelmeinken.Juli eleinte levegőnek nézett bennünket,aztán kelletlenül,de teritéket tett

elénk is.Felszolgálta az Antal által főzött,és méltán jó hírnévnek örvendő bíborvörös

birkapaprikást ,sült oldalast,hájas tésztát,pogácsát.Papa is a nagy asztalnál kapott

helyet,magam mellé kértem hogy üljön,megelőzve ezzel a Juli-féle ültetési rendet,

a gyerekek közé..

Több, számomra ismeretlen távoli rokonnal,családi ismerősel találkoztam,akiket

természetesen nagyon érdekeltük Kisritával együtt. Későre járt már az idő,Józsefet

mintha rendesen beborozott hangulatban láttam volna...papa is virágos hangulatban

volt,óvatosan kezdeményeztem hát a hazamenetelt.Többször is türelemre intettek,

egyre vörösebb fejjel,és növekvő hangerővel énekelték a nótákat.Próbálkozásaimra

Imre figyelt fel,és megkezdte az asztalbontást:nekem is,nekik is kisgyermekük volt.

Hazafelé gyönyörű volt a hófedte táj,csikorgó hideg tartotta a havat hetek óta. Minden

levegővétel felért egy hasitó érzéssel a torokban,pengeéles jegességével,érthető ha

minél előbb vágytam a meleg szobára.Őszintén szólva a nyugalomra is, a sok harsány

hangú,vaskos tréfákat eleresztő ittas társaságból már nagyon mehetnékem volt.Kis-

ritát is szerettem volna biztonságbn,békében a kiságyában pihenni látni.Én is fáradt vol-

tam pihenésre vágytam.

Ebből bizony semmi sem lett!Papa rövidesen hortyogva adta át magát az álomnak,de

József sunyin,falnak fordulva tettette az alvást.Várta,hogy ágyba

kerüljek.Meglepetésszerüen félfordulattal át is ölelt, a meghökkenéstől szólni sem

tudtam,de borgőzös lehellete,agresszív mozdulatai,ahogy megpróbált szorosabban 

magához húzni elrémitett! Kutató keze hálóingemen át durván markolt bele amúgy is

érzékeny mellembe,feljajdulásra késztetett.Forró suttogása fenyegetésként hatott:

- Ne kényeskedj már,eleget vártam,ennek is lejött az ideje!Engedned kell!-ezzel

feszitette is széjjel a combjaimat.Ebben a pillanatban sírt fel Kisritaa,úgy ahogy eddig

még sohasem,olyan éles,fájdalmas hangon!Egy pillanat alatt ugrottam ki József

béklyóban tartó kezei közül,ez a hang akkora erőt adott.József  is meghökkent a

sííró hangtól,igy ellankadt szoritása is néhány másodpercre.

Talán a kirándulás,talán az idegen környzetbeli benyomások,de Kisrita élete első

zűrös éjszakáját produkálta,és én kimondhattalanul hálás voltam

neki...megszoptattam,tisztába tettem,ringattam hajnalig,le sem tettem a kezemből.

József régesrég elaludt,mikor már az ággy szélére csusszantam.

Reggel papa gyújtott be,asztalra készitette az Antal által csomagolt sülteket,sütemé-

nyeket.Sűrgölődése közben jegyezte meg:

-Hát még,ha végre levágják már azt a hízót,csak halogatja,halogatja,mán meg olyan

kövér,zsíros lesz,hogy na.Majd azt kóstold meg lyányom,ha még jót ettél életedben!

Nem engedi ám az Anti,hogy bárki is hozzányúljon, a káposztától a töpörtyűig mindent ő

készit el.Azér' is halogatja szegény feje,mer' hogy nála nem egy nap a disznótor,de leg-

alább kettő.Na,de csendbe vagy te!Igaz is,hallottam a kicsit sírni,csak nincsen baja?-

nézett rám aggodalmasan.

-Sokat nyugtalankodott,gondolom a szokatlan környezet,lárma,füst,nem tett jót

neki.Most pótolja az éjszaka kimaradt alvást.József a jószágoknál van?-az igenlő válaszra

kézenfogva magam mellé húztam papát a padra.

Most,ha nekem kell kigazdálkodnom,költségvetést csinálnom,meg tudok-e felelni,

meg tudok-e birkózni vele? Hogyan tudok én eleget tenni ekkora feladatnak?

Az ünnep hátralévő része szinte tervszerüen telt el.Leadtuk a hízókat,elvitték a kis-

malacokat,Zsófi jött  elbúcsúzni,Emma távoltartotta magát,eltelt az új év napja is.

József egyik este asztalra tette a fizetséét egy füzettel együtt.

-Úgy gondolom,okosabb,ha eleinte közösen számoljuk ki a költségeket,később már

menni fog ez egyedül is- mondta.Rövidesen babakocsival állitott haza,nem volt új,de

az szinte nem is látszott rajta.Szép,praktikus szerkezet volt,amit később sportkocsiként

is lehetett használni.Ettől kezdve,ha csak nem nyirkos idő volt,gyakran vittem Kisritát

legalább a ház elé napozni,levegőzni.Időközben leesett a hó,még újév előtt.Szikrázva 

tündökölt a napfényben az egészséges,tiszta levegőben.

Csendesen éltük mindennapjainkat.Néha úgy éreztem,ha csak boltba kell is mennem,

hogy  vihar előtti ez a "nyugalom". Nem támadt rám senki,én sem kezdtem beszélgetést

senkivel.A közvetlen szomszédokat ismertem,velük a jószomszédi viszonyt sikerült

tartanom.Többre nem is vágytam,minden percem foglalt volt,ahogy kezdtem jobban

otthon érezni magam,úgy fedeztem fel tennivalókat,kint is,bent is. Megszoktam én az

egyedüllétet,hiszen ahol többedmagammal voltam egy kórteremben a

szülőotthonban,ott is magányos voltam...

Ritácska már kezdett többet kezdett igényelni a törődésből.Nem aludt msot már olyan

sokat,igy nekem is örömet okozott azzal,hogy átszervezve a tennivalókat,többet fog-

lalkozhassak vele.Meg kellett mutatnom az orvosi rendelőben is,esedékessé vált a

védőoltása. Azon kaptam magam,hogy január közepén is túl vagyunk.Marika egyik este

átszaladt és emlékeztetett is erre:tudom-e,hogy Juli férjének, Antalnak névestéje lesz?

Itt nem szokás a meghivás,aki jónak látja,elmegy,megtiszteli köszöntésével.Nekünk is 

az lenne a legjobb,ha felkerekednénk.Ne foglalkozzak vele -vágta el előre tiltakozásomat-

Julival,ugyanis Antalnak lesz a névnapja,rá kell tekintettel lenni.Márpedig Antal jószivvel

van irántunk.

Papával,Józseffel átbeszéltük még aznap este a dolgot.Sűrgős is volt,két nap múlva

tartották,szombaton este.Persze,papáék tudták Antal névnapjának idejét,de nem

akartak nekem kellemetlen perceket okozni,még azon az áron sem,hogy nem mentünk

volna el,de Marika közbelépett.Amúgy pedig, a kiaalakult szokás szerint bármelyik

hétköznapra is esett az ilyesmi,azt az adott héten szombaton ünnepelték,mert első

a munka volt.Olyankor nem dáridózik senki,mondta papa.

Imre is üzent,vállalja,ha megyünk persze,hogy ő papát elszállitja gépkocsin,haza is

hozza,megkönnyitve,amit lehet.

Egyelőre azonban érezve a kemény hideget,az ól friss szalmával bélelt odujában békésen

szuszogva vonultak félre az udvar többi lakójától.

Reggeli után elpakolva Ritácskához indultam,foglalkozni vele-bár még csupán egy

hónapos baba volt- mert bizony nekem minen perc hiányzott,amikor nem láthattam.

Ez pedig elég sűrűn fordult elő, a temérdek munka elvette  minden időmet.Úgy gondol-

tam,most,hogy József itthon van,az ebédkészités  is rugalmasabb lehet. Ölemben tartva

a gyereket,közel vittem a karácsonyfához,láttam,felkeltette figyelmét a meglebbenő

ezüstszálak csillogása.Bensőséges percek voltak,végül is most voltunk először kettes-

ben pici életének első karácsonyán...Igy nyitott ránk József,bár az ajtó hangjára nem

fordultam meg,éreztem,hogy ott áll és néz bennünket.Nem tartott sokáig a csöndes 

pillanat,mert papa botozott lelkesen a szobába,érdeklődve,iszunk-e "karácsonyi kávét?"

Rövidesen az asztalnál ültünk mindannyian,kávézgatva.A hangulat könnyedebb volt,mint

előtte,de aztán hamar komolyra fordult a társalgás.József úgy érezte ,most van

nyugalmas időszakunk arra,hogy megbeszéljük az aktuális dolgokat.

Mindjárt a teherviseléssel kezdte,a jószágok ellátásával.

-Nézd,én elismerem,sőt természetesnek vettem,hogy megy neked ez a dolog,főleg,mert

láttam,milyen ügyesen csinálod.Egyedül láttad el a hizókat az öszes töbi állattal együtt,,

ez kemény időszak lehetett.Én is tudom,milyen az,naponta almozni ennyi állat

után.Emellett még a háztartás,és a kicsi lány,hát, restellem magam...

Dehát,most már vége,a két ünnep között elviszik a még meglévő hízókat,az állatorvos is

jön,oltja a kismalacokat,meg aztán vevő is van rájuk. A nyulak egyenlőre pihentetve

vannak,nem pároztatom őket, A tél elmúltával majd a kerti munkák is előkerülnek

de addigra megoldom a segitséget,úgy ahogy először igértem.Beszélnünk kell a

pénzügyekről is.Igaza van Imrének,ne csak a munkának legyél gazdája,hanem az ered-

ménynek is.Pár nap múlva kapom a fizetésemet,összeirjuk a kiadásokat,a többivel

gazdálkodj belátásod szerint.Az állatoknak a takarmány kiegészitésére,ami nekünk

nem termett meg kőlteni kell,az alomravalót a tsz-től megkapom.Gondolni kell ám a

csirkékre,amit meg kell tavasszal venni,azoknak táp kell,kamillatea,forgácsot ugyan

szerzek,de a villanyszámla ugyancsak nőni fog a lámpázás miatt.Ezen kivül akad még bő-

ven,ezért is kell összeirni.Nagyon oda kell figyelni a pénzre,mindig legyen egy kis

tartalék.

A konyhára való nagyobbrészt kikerül a lábasjószágból,apám megnmutatja melyiket kell

levágni.Nem érdemes sajnálni,jön a friss állomány.Zöldség,krumpliféle is van

vermelve,csak arra adj ki pénzt,amire muszáj.Például babakocsira,mint hallom,erre

nem is gondoltam,de igazatok van.Kürölnézünk az ünnepek után,veszünk egy olyat,

amit még majd a nyáron is lehet használni.-József alaposan átgondolhatta

mondanivalóját,hogy iylen összeszedetten adta elő.

Papa csak bólogatott az elhangzottakra,engem viszont mélyen elgondolkodtatott.Lehet,

jobb volt nekem addig,amig a hazaszállitott takarmányt"csak" oda kellett adni a jó-

szágnak? Nem törődni vele,miből mennyit is kell venni,elég is legyen,de ne is dohosodjon

be,és jusson a pénzből mindenre...

-Még szerencse,hogy én találtam neki!-Józsefnek első ízben ragyogott fel az arca az

este folymán.Már hozta is a csomagot,amiben szerényen lapult egy igazán

divatos,mindennek megfelelő csizma,Most én érzékenyültem el,igazi,vadonatúj

karácsonyi ajándékot kaptam életemben először...és milyen szépet.Ritácska még egy

csörgővel gazdagodott,papa pedig meleg zoknikkal.

Mennyire jó lett volna,ha előzőleg nem árnyékolja be ünnepi esténket a rosszindulat!

Igyekeztünk megőrizni a megmaradt kis örömümket,és Zsófi is igazán mindent megtett

ennek érdekében.

Sógornőmmel együtt fürdettük Ritácskát,ezt nem akarta kihagyni semmiképpen,mielőtt

átmegy Imréékhez,tovább karácsonyozni.No,meg a szálláshelye is ott volt.

Ahogy magunkra maradtunk,papa a fáradtságról panaszkodott,nekem is hosszú volt

a nap,hát készülődtünk a lefekvéshez.Villanyoltás után Józsefnek háttal feküdve,a kará-

csonyfa meg-megcsillanó fényeit nézegetve,elkábultan az egész napi történésektől

pihentem. Csodálatos fenyőillat terjengett a szobában,próbálta frissiteni fáradt

agamat.Nem tudtam szabadulni a rossz érzéstől,ami először akkor jelentkezett,mikor

mikor Juli kimutatta foga fehérjét.

Nem,sajnos nem volt maradéktalanul boldog,s em békés  az első,önálló felnőtt

karácsonyom.Viselkedtem,ahogy azt elvárták tőlem,visszafogtam indulataimat,

de befelé folyt a könnyem:bármennyire is van egy-két ember a családban,aki tiszta

szivvel,jóindulattal kezel bennünket,mi mindig idegenek maradunk.Egymásnak vagyunk a

pici lányommal.

Ezzel a gondolattal aludtam el,fáradt voltam ahhozis,hogy a kicsorduló könnyketől vizes

párnámat megforditsam.

Hűvös lett karácsony reggelére a szobánk,pedig József késő este is tett a tűzre,mindkét

szobában.Fogcsikorgatóvá vált a tél,dermesztően hasított a friss levegő.

Kinézve a jószágudvarra, fázósan összebújt tyúkokat,csupán egy-két galambot lehetett

látni.A kacsák viszont nem zavartatták magukat:nagy hangon osztozkodtak a

disznóvályú oldalán szinte azonnal odafagyott moslékmaradványokon,egy -egy

odapróbálkozó tyúkot felháborodott hápogással zavarva el.

A fiatal hízók pár napja leadásra kerültek.Az anyakoca választási malacaihoz napokon

belül vártuk az állatorvost,hogy beoltás után és az ugynevezett farkasfog eltávolitásának

tortúráján is átesve eladhassuk őket.Magunknak kettőt terveztünk meghagyni,egyet

saját vágásra,egyet hízóként eladni,igy fedezve a disznótor költségeit.

-Elnézést is kérek a többiektől,de nem állhattam szó nélkül ennek a taknyosnak a rossz-

indulatát.Egész éjszaka sutyorogtak Julival,reggel már eligazitottam őket,de úgy

látszik nem eléggé.Sajnos,keményebb kézzel kell fognom a nővéredet sógor,különben so-

sem lesz ennek vége.Na,most aztán jól bemutatkoztam,igaz-e?-fordult hozzám.

-Éppen karácsony szent estéjén...de msot már,ha megkináltok egy pohár borral,azt

megköszönöm.Te meg húgom,menjél,mondd meg Julinak igencsak emlékezetes kará-

csony elé néz,amiért igy felbiztatott téged erre a műsorra.A holmidat pedig szépen

pakoljad,vigyed át keresztanyádhoz...Mondd el neki:nálam már kitelt az esztendőd!

Mire hazaérek,ne lássalak a házamban- az utóbbi mondatokat inkább szomorúan,mint

indulatosan mondta.

A beállt csendben csak Emma öltözkedésének neszezése hallattszott,aki köszönés

nélkül fordult ki az ajtón.Senki sem szólalt meg,csak néztünk magunk elé.Úgy éreztem,ez

már nekem sok,szédülés fogott el.Zabigyerek,zabigyerek,visszhangzott a fülemben.

Éreztem,hogy falfehér vagyok,reszketés jött rám.Ilyet még  vadidegen sem vágott az

arcomba...és éppen ma.

-Úgy látom,nagyobb botrányra nem is érkezhettem volna.Azért indultam el,hogyha

már igy alakult a lányával ,papa,én még átjöhetek békés karácsonyt kivánni.Rólam

mindenki tudja,hogy árvagyerek vagyok.igy aztán gyerekfejjel sosem tudtam meg

milyen az,ha családi melegségben ülik meg az ünnepeket.Maguknál tapasztaltam

először,és sokszor,mig anyósom élt...maga pedig,papa apám helyett is atyai jó

tanácsokkal látott el mindig,nemegyszer figyelmeztetve a lánya rossz természetére.

Van mivel tartoznom,ezért átjöttem.Talán rosszkor,hogy szaván csíphettem a pesti

kisasszonyt,de talán jókor,mert láthatta,nincs joga belemarni abba,akit nem is ismer.

Próbálják meg túltenni magukat ezen a csúnya kezdeten,ettől már ugyis csak jobb 

lehet.Na,Isten áldja meg az ünnepet,amit nekünk adott,és magukat is!-azzal magára

kanyaritotta kabátját,indulóban visszaszólt:- a verandán szegre szegre akasztottam egy

tarizsnyát,tegnap töltöttem kis hurkát,kolbászt,foggyasszák jó étvággyal.Vágni úgyis

csak újévre fogunk-aztán csak a távolodó lépteit hallottuk.

Zsófi ocsúdott fel először: azt hiszem, ez már a sokadik cirkusz lehetett ebben a

témában,igy aztán ideje véget vetni.Le kell rázni ezt a rossz hangulatot,nézzetek erre

a csöppségre,milyen ártatlanul,bizalommal tekintget a világba! Csak nehogy megérezze

a rossz hangulatot! Hoztam ám csekélyke kis ajándékot mindenkinek,teszem is a fa alá.

Mi az,ti nem ajándékozzátok meg egymást,hogy nem látok itt semmit?-már indult is

a csomagjaiért.Én is előhoztam és a fa alá tettem szépen csomagolt ajándékaimat.

Zsófi ragaszkodott hozzá,hogy először ő adhassa át a nekünk szánt apróságokat.

nagyon megható figyelmesség volt ez tőle.Papa egy üveg jó minőségű bort,József

mandzsettagombot,Kisrita kiságyra akasztható macifigurás csörgőket,én pedig egy jó

illatű dezodorfélét kaptam .Ezután én adtam át az ajándékokat,legelőször

 papának.Remegő kazeivel alig tudta kibontani a csomagolást.Hatalmas öröme lett, 

ragyogott a szeme,megpillantva a béléselt bekecset.-Jaj,édes lyányom,ilyet,

nekem,hát,ez milyen jó meleg! Hogy is találtad ezt ki...-azt sem tudta,mit mondjon,csak

simogatta a kedves ajándékot.A Józsefnek szánt ajándékot csak egyszerüen a kezé-

be nyomtam.Zavartan vette át,bontogatta.Ámulva hámozta ki a vágyott inget,Zsófi

hangosan felnevetet:-Na,látod milyne jó lesz hozzá az én ajándékom,az a

mandzsettagomb éppen ehhez való!-oldódott is észrevehetően a feszültség.

Kicsi Rita ajándékát már mindenki kiváncsian várta,mit rejt a papir...természetesen

rögtön rá kellett próbálni a új kis kabátkáját,sapkáját.Édes kis babaarca elbűvölő

volt a csupa rózsaszinben,elvarázsolva mindannyiunkat.

-Hol a nadrág hozzá?-kérdezte József.

-Jaj,te! Hát ez egy kocsikabát,a babkocsiban kell ráadni,ha viszitek ki levegőre!-

világositotta fel Zsófi.Nem is sejtette,mekkora szivességet tett ezzel nekem.igy

bevezetve a babakocsi vásárlását...

-Persze,persze,lassan már ki lehet vinni,majd Józseffel megbeszéljük-mondtam,titkolva

örömömet.

Végezetül én is kibontottam a saját maganak szánt ajándékomat,ami inkább praktikus

volt,mint szép.Sógornőmet nem is mulasztottam el megjegyezni:-N e neheztelj érte,de

valami csinosabb darab nem volt?Fiatal vagy te egy ilyen "nagyis" fazonhoz!- szere-

tettel ölelt át.

Éppen leszedtem az asztalt,süteményeket,bort,szódavizet hagyva rajta,mikor meg-

érkeztek Imréék kislányukkal és picinyke fiúkkal.A csöpp legényke jól bebugyolálva

érkezett,hiszen alig volt néhány hónappal idősebb Ritácskánál.Velük jött két "pesti

sógornőm" is.Hirtelen alig találtunk megfelelő helyet mindenki számára,viszont én

élvezhettem a háziasszonyi szerepemet! Most találkoztam Emmával, a legfiatalabb

testvérrel,aki merőben más,gyengébb természetünek látszott,mint Zsófi.Emma

nem volt olyan életvidám,hangos,jó kedélyű teremtés,mit nővére.Inkább visszahúzódó,

sótlan,szinte valahogyan  beteges benyomást keltett.

Marika igyekezett kijelenteni,hogy csupán rövid időre jöttek,tudván,hogy a papa nem tud

közlekedni,de a család az család,legyünk kicsit együtt.Égett a talpa,mint mondta,hogy

saját otthonában élvezhesse a karácsony örömeit. A lányok maradhatnak,jelentette ki,

majd elmennek,ha akarnak,de nekik Imrével kötelezettségük van,csupán boldog,békés

karácson yt szerettek volna kivánni.

Ez igy volt rendjén,átnyújtották apró,inkább csak jelképes ajándékaikat.Ez alól Kisrita

kivételt képezett,ő több hasznos dolgot is kapott,még pelenkát is...

A család távozása után a lányokkal főleg papa és József beszélgetett,nekem a

konyhában akadt tennivalóm a vacsoramaradványokkal.

Finom kávét főztem a sütemények mellé,azzal léptem be hozzájuk.Zsófi magától

értetődő természetességgel tartotta ölében Kisritát,aki nagy buzgalommal szórakoz-

tatta különböző fintorok produkálásával.Az este folyamán észre kellett vennem,Emma

mennyire távol tartja magát a babától.Egyszer-kétszer kényszeredetten rámosolygott,

ha Zsófi elétartotta,de ezzel vége is volt.

József biztatására én is helyet foglaltam,kedvesen kínálva a kávét,süteményt.Az már

viszont papának is feltűnt,hogy Emma semmihez sem nyúlt,szemben Zsófival,aki kedves

közvetlenséggel csipegetett,viccelődött,igazán tanújelét adva annak,hogy jól érzi magát

közöttünk.

-Mi van veled,Emma lyányom?Nem tudod tán,hova jöttél haza? Mer' ha igen,azt is

tudod,ebben a házban nem ellenségek ülnek egy asztalnál...a szíves kínálást el kell

fogadni,ahogy szegény anyád tanitotta!-tört ki végül papából,megelőzve szándékosan

Józsefet,látva a fiában az egyre gyűlő indulatot.

-Hát tényleg nemigen tudom! Mesélte Juli,mi folyik itt,mióta...szóval,hogy nemigen

lehet tudni,mit enged meg itt az új asszony! Szegény anyánk,ha ezt megérte volna,hogy

zabigyerek kerül a szülői házba!-pengeélességgel vágott minden szava.

-Na de most már elég legyen!-lökte ki a széket Jószef maga alól,-hát tégedet is meg-

mételyezett az a gonoszlelkű nővéred?! Mit mersz te kiejtenia  szádon,abban a

házban,ahol vendégül látnak?! Miről tehet az a csöppség,miről tehet az anyja? Ismered a

történetüket,vagy csak itt játszod az erénycsőszt?! mióta Pesten laktok,te kis ártatlan,

idáig ért ám a jajgatásod,eljött a hire,hogy kétszer kapartattad magad,igaz? Mennyivel

vagy te különb,tisztességesebb?!Összeröhögnek a hátad mögött a faluban,pesti lotyó 

lettél...azért,mert nem mondom,azt hiszed,nem tudok a dolgaidról? Van nekem

barátom, nem is egy,aki fent dolgozik,csodálkoznátok,milyen kicsi tud lenni a világ!-már

ordított az indulattól,igy nem csoda,ha nem hallottuk meg Antal érkezését.

-Jobb estét kivánok mindenkinek.Halkabban, sógor, kihallatszik a hangod.De abban

nagyon igazad van,a világ nagyon kicsi,és nagyon tágas is tud ám lenni.Én is hallottam

egyet s mást Emma viselt dolgairól,nekem is mondták.Legyen ez az ő terhe,viselje,ha

tudja,az ő lelkiismerete ,majd elszámol vele ott,ahol kell.De a "zabigyerek"  szó

olyan,amit én sem tűrök meg,eleget hallottam az árvaházban, s  ha az is

voltam,mégsem lett belőlem világcsavargó.Százszor erkölcsösebb az olyan nő,aki a

terhét,gyermekét vállalja,megjárva a poklok kínját,mint aki...és hazajön megjátszani

a tisztességest.Előttem ne bántsd mégegyszer a fiatalasszonyt,mert én váglak szájon a

bátyád helyett!- mindezt egyszuszra adta ki magából,ahogy belépett

,kabátban,sapkában.

Fiatal,huszonéve nő nyújtott kezet barátságosa.Ő volt Zsófi,József idősebbik,

Pesten élő húga.Papával hosszan ölelgették egymást,igazi öröm csillogott a

szemükben.

-Ne haragudjatok,nem a legjobb időpontot választottam az ünnepi készülődés

miatt,de annyi min dent hallottam rólad Marikáéktól,hogy kiváncsivá váltam!-nevetett

rám. .- A húgom Juliéknál szállt meg,én pedig a bátyámnál,Imrééknél-szinte mentegető-

zött,de látszott örül a szives fogadtatásnak.Mire felocsúdtam,már bent is volt Kisritánál

aki ébredezett, és a "szokásos" aggodalmas kéztördelését gyakorolta.Ezzel aztán le is

vette teljesen a lábáról sógornőmet.Nem győzött betelni a babával,beszélt hozzá,annak

fintoraira puszikkal válaszolt,jó volt látni ezt a szeretetet.

Már fel volt készitve a tyúkhúsleves,a sparheld kiváló szakács,mondta papa,csak jól

kell irányitani benne a tüzelő rakását.Ha éppen anyit teszünk alája,akkor az ilyen étel

csodálatos ízeket tud produkálni,mert nem hirtelen fövi ki a zamatát,hanem éppen meg-

megbuggyan,gyöngyözik.Igaz,többórás a fővési ideje,de megéri.Míg megfő,elő lehet

 késziteni a töltöttkáposztának valót.Látva csodálkozásomat,elárulta:hozatott József-

fel hozzávalókat,most van idő is,"megtanuljuk" ,enélkül ugyanis nincs karácsony!

Zsófi csatlakozott hozzánk,ki nem fogyott a mesélésből.Pesti albérleti furcsaságokból,

munkahelyi körülményeiről.Szórakozni a "Csilli"-be jártak,ott táncolni is lehetett."Hátha

felcsípek egy nekem való fiút,"nevetett nagyot.

Besegitett a töltöttkáposzta készités rejtelmeinek megtanulásában,aztán elbúcsúzott

tervei szerint felkeres néhány rokont,ismerőst.Rövid az idő amit itthon tölthetnek,még

a temetőbe is ki akart menni.Este ugyis jönnek a húgával együtt,szentestét

ünnepelni,mondta.

Papa örömmel volt ele,hogy ritkán látott kislányát magához ölelhette.Felelevenitette

a gyerekkori történeteket,vegyesen a mulatságosat,az éppen szomorúbbal.Olyan

sokat mesélt,repült az idő,már a levestészta befőzésénél tartottunk.József is

megérkezett a malomból,nagyokat szimatolva a mi nden jót igérő illatokból.

Igyekezett is kifelé,a jószágokat ellátni,kicsit korábban is,mint máskor,de azét semmi

sem maradt elvégezetlenül az ünnepi hangulat miatt.Előzőleg még a hiányzó dolgok

bevásárlását is elintézte,sőt,maga pakolt ki a kamrában.Ennek más elfoglaltságom miatt

kifejezetten örültem,de valahogyan furcsállottam is...a sok munak miatt hamarosan

meg is feldkeztem az egészről.

Kezdett besötétedni,a finom vacsora, a "kisérleti káposztával"készen lett.Most már csak

a nagy asztal meg nyitása,diszitése,a terités volt hátra.Felváltva szedtük rendbe

magunkat az ünnepi asuztalnak megadva a tisztességet.Kifáradva,de elégedetten

ültük körbe,élvezettel szivtuk be a friss fenyőillatot,amit kis karácsonyfánk bőven

ontott magából.Vacsoravendéggel nem kellett számolnunk,családi ünnep a szenteste,

pesti sógornőmék tapintatosan magunkra hagytak bennünket az első szentestén,csak

vacsora utánra igérték jövetelüket.

Áhitattal mertem a tányérbaaz aranysárga húslevest,tetején gyöngyöző karikákkal,

pirosló répaszálakkal,hófehér gyökérrel,még zöldes szinű karalábédombokkal.Csiga-

tésztát főztünk hozzá,elosztva kapta  mindenki a zúzát,májat.Jóízüen kanalazta a kis

család a finom,gőzölgő levest.József kétszer is szedetett magának,amire én roppant 

büszke is voltam! A töltöttkáposzta zamata,ahogyan a sparhelden halkan rottyant

egyet-egyet egész délután,igazolta a papa állitását?igazán jót csak jó tűz fölött lehet

főzni... 

A mindig nyugodt,higgadt Imre kezében összeroppant a kis borospohár.Arca falfehér 

volt,úgy meredt ránk:

-Itt ilyen dolgok történnek,ezt beszélik a faluban és én naponta gyanútlanul járok be a

központba dolgozni?! Az apámat,a sógornőmet vette szájára a falu,és én ezt igy tudom

meg?Mindezt Juli kapzsiságának és Jóska mulasztásának köszönhetem...Hát nincs itt

senki,aki rendet tegyen?!-már vérvörös volt az indulattól nem csak az arca,de egész

feje is.

-Na,Marikám,szedelőzködjél,indulunk Julihoz,Antal is otthon lehet már ilyenkor.Ez az este

már csak ilyen.de egyszer és mindenkorra rendet kell csinálni.A karácsony nem csupán

ebben a házban lesz keserű,hanem ott is,ahonnét a gonoszság elindult! Nyugodj meg

Rita amennyire lehet,sajnálom és én szégyellem,ami történt. Jóska,igaza van apánknak,

nem lehet elvárni ezt a temérdek munkát,sűrgősen rendezni kell itthoni dolgaitokat is.

A fizetésedbe én nem szólhatok bele,de oldjátok meg.legfeljebb közösen kezeljétek,de

megjegyzem:a jószágok Rita gondozásától,etetésétől hiznak,am iket te eladsz.Tehát

a befolyó jövedelem őt is illeti...előzd meg a bajt,öcsém-látszott.hogy az idősebb

testvér jóindulata beszél belőle.

Kattant mögöttük a verandaajtó,könnyeimen át alig láttam kislányom pici arcocská-

ját,hadonászó kezecskéit.József -visszatérve a rokonok kikiséréséből-megállt előttem:

-Szóval rád támadtak azok  a varjak.Ez már olyan,amit Imre sem nyel le Julitól és én

sem.Nem volt ez eddig divat,ezután sem lehet az.Remélem ma egyszer s mindenkorra

lerendezik Imréék.Én is mulasztottam,nem is keveset,lesz mit megbeszélnünk.Ne

sirj,rendbe tesszük a dolgokat.Az ünnep alatt ugyis itthon leszek,a jószágokkal nem

lesz gondod,aztán meglátjuk.

Próbáltunk valahogyabn "helyrezökkenni",de már oda volt a jó hangulat.Mindannyian

tettünk -vettünk csendben lefekvésig.

József reggel már nem dolgozni,csak benézni ment a munkahelyére ,miután valóban

ellátta a jószágokat.Menetközben bevásárolt még min dent,ami hiányzott az ünnepi

készülődéshez.

Haza már másodmagával érkezett,nagy meglepetésünkre,hiszen papával nyakig

voltunk az előkészületekben.

Pár pillanatig mi ndenki csak nézett egymásra.József egyszerüen nem talált szavakat,

nekem pedig már az elkeseredés könnyei gyűltek a szemembe.papa hitetlenkedve csó-

válta ősz fejét.Mégis ő szólalt meg először,krákogva köszörülte torkát,megfogva az

asztalon pihenő,remegő kezemet:

-Még élek.Itt én vagyok a gazda,habár Juli akár élve is eltemetne.Mindezt azért,hogy

hozzájusson egy-két abroszhoz,vászonlepedőhöz.Nem érti meg,ami itt van,ahhoz neki

semmi köze nincsen.Szegény feleségem halála után mindenki ki lett fizetve,tehát kuta-

kodni,számonkérni senkinek nincs itt joga! A még mindig elkeserit,ami a minap történt

éspedig:Jóska kutakodáson kapta a nővérét.Ez sajnos,már sokadjára fordul elő,ezért

kitiltotta innen,mig magához nem tér,mit szabad,mit nem.Most már nem kesergek ezen,

Juli rosszabbat tett,mint gondoltam volna:tele beszélte a falut.Hát,ez nálunk,sosem volt

megengedve!Az sem riasztotta vissza,hogy újabb bajt zúdit a fejére,mert Antal ezt nem

fogja annyiban hagyni,ráncba szedi a feleségét.Amit Ritára mondott,szemenszedett

hazugság,ez a lyány nem adott el semmit,nem vett el semmit,ez csak dolgozik látástól

sötétedésig.Még a gyerekágyat se feküdte ki,mégis a Jóska által igért segitség is

elmaradt,nyakába szakadt városi lyány létire az összes jószág,a háztartás.Pedig itt

van a pici lyány,alig ér rá vele törődni,de zokszavát még nem hallottam...Igen.oda

volt ma délután vásárolni,én adtam rá a pénzt.Jóskának bizony ez sem jut az eszébe,

ha Rita a háziasszony,akkor ne csak a jószágetetésben,ganajazásban legyen az,hanem

a gazdálkodásban,vásárlásban is! Ezt az ünnep után szerettem volna megbeszélni

de ha máre el kell számolnunk azzal is,ha kilépünk a házból,hát legyen ,meg ez is!

Jóska,azt hiszem,jobb ha most hallgatsz,fiam.Van a rovásodon,elmulasztottál rendezni

 egy-két fontos dolgot,úgy vélem- nyúlt kifulladva szegény öreg a borospohara után

-Rita,hát mondj már te is valamit,tényleg nem szoktál te beszélniezekről a

dolgokról,amiket pedig meg kell oldani.Igy már más a Juli galádsága,de teveled is

történt egy s más ma délután.Öntsünk teljesen tiszta vizet a pohárba -bátoritott jólelkű

sógornőm.

-Nem könnyű nekem most erről beszélni- nyeltem könnyeimet,de folytattam: -Tényleg

nincs semmi segitség,egyedül látok el mindent.Érzem is ,hogy sok ez nekem,de Ferkó

után nem hozott Jóska senkit.Én Julit sosem bántottam,idejárt,kiforgatta a

szekrényeket,megszámolta a tyúkokat is,hétről,hétre,bizony a papa néha el is sirta

magát emiatt..Igaz,nem szóltunk róla,hátha abbahagyja.Igy kapta rajta József,akkor til-

totta ki.Ma papa adott pénzt vásárlásra,mert nekem nincs,József meg még nem

adott,boldog is voltam,egészen eddig,hogy sikerült megvennem,amit szerettem volna.

Igen,boldog voltam,mert erőszakot tettem magamon,nem hagytam elrontani első

karácsonyunkat.Az a néhány vénasszony ugy esett nekem,mint a keselyű,mindenki előtt

rikácsolta,hogy "ugye,könnyű kőteni a másét?!"mondták,mert Julitól hallották,azt is az

arcomba vágták.Nem akarta,m én erről szólni,nem akartam beszennyezni az ünnepet..-

de már zokogásba fulladtak az utolsó  szavak. 

Ritácska nyugodt természetével időt adott nekem a beilleszkedésre,a sok megtanulni

valóra,a jószágok,a háztartás ellátására éppúgy,mintha csak tudná:nekünk most erre

van szükségünk.

Korán keltem,József munkába indulása után már a konyhában gyújtottam be, sietősen

csomagoltam díszes papirba az ajándékokat.Alighogy végeztem,meg is jelent papa.

Látva a karácsonyi csomaghalmot,huncutul közölte:-ejnye,no!Hát nem lekéstem?-

ölelte át a vállam.-nem baj,papa,hátra van még a fa díszitése,arról nem késett le.

Ma szeretném feldísziteni,holnapra csak a főzés maradjon.-Okosan is gondolod,lyányom,

jobb is lesz az igy.Szépen,sorjában,akkor nem  lesz fennakadás.-ült le a reggelihez.

Míg a dolgomat végeztem,papa befaragta a fát a tartójába,nekiláttunk a díszitésnek.

Már az is jó volt,hogy adogaatta a szaloncukrokat,díszeket,ezt még merev izületeivel

is boldogan tette.Bizony,estére pompázott a mi első,gyönyörű kaarácsonyfánk.Az

aranyhaj a sötétben sejtelmesen csillogott rajta.Könnyes szemmel néztünk össze

z én öreg,jószivű segitőmmel.

József csodálkozással vegyes ámulattal nézte a szépséges kis fánkat,Hangulatán

meglátszott a valódi öröm.Ezen az estén korábban ültünk asztalhoz,egészen benső-

séges beszélgetés alakult ki közöttünk.Kisrita az ölemben nézelődött,szunyókált,bárki egy

kis,összetartozó családnak nézett volna bennünket.

Tervezgetve az ünnepeket,József közölte:Pesten lakó húgai talán még ma hazajönnek.

Egyik Julinál,másik Imrééknél fog megszállni.Antallal bezsélt még délelőtt,ő újságolta el a

hirt.Mi persze mélyen hallgattunk az én délutáni vásárlási akciómról,legyen teljes a hol-

napi meglepetés.A sors azonban mint mindig,most is közbeszólt.A meglepetés másmilyen

formában,de pillanatok alatt bekövetkeezett:csizmaveregetés a verandán,rövidesen

Marika toppant a szobábaa,mögötte Imre nagy pakkal a kezében.

Örömmel fogadtuk őket,mint mindig. A csomagban beigli és különböző sütemények

voltak,Marika igéretének megfelelően.Elismeréssel adóztak kis karácsonyfánk pompáza-

tának,majd asztalhoz ülve valahogy elakadt a társalgás. Sürgetően pillantgattak időnként

egymásra,mig József elnevette magát: -Bükjétek már ki,mi nyomja a lelketeket!-

noszogatta őket. 

-Sajnálom,ha elmúlik a nevetős kedved,Jóska.De az egész család ünnepi hangulatát is

sajnálom,ha elrontanám.Mégis jobb,ha tisztában vagytok a helyzettel,főként,hogy hú-

gaink is is megérkeznek.Kell,hogy ők is tisztán lássanak,joguk van hozzá.-komorodott 

el  a mindig derűs Imre arca.

- A te munkahelyed Jóska a falu szélén van,de én a központban dolgozom.Már oda is

elért a szele annak,hogy Julit kitiltottad a házból,Rita miatt.Tele van panaszával a

falu,amit meg az uránaak mondtál,azért szintén megkapta a magáét,ezt is

körbehordozza a faluban,azzal együtt,hogy mindez az új asszony miatt van. 

Ne haragudj,Rita,de ezt beszélik-fordult hozzám.

-Én bezséltem Julival-vette át a szót Marika,rákérdeztem,ezekre a komoly

vádakra,hiszen az egész családot lejáratja vele.Mégha igy is lenne,akkor sem tartozik

senkire.Ebből ujabb bajok lesznek,meglátjátok.Ráadásul a szomszédasszonyom most este

 azzal hivott a keritéshez,hogy amit Rita elvett,azt már el is költőtte ma délután a

vásárban.Juli nekem is igy adta elő,de azt hiszem,ahogy ismerem  a papát,és téged is

Jóska,ha meg is történt,kellett,hogy legyen oka.Mondjatok valamit,hogy az emberek 

száját be tudjuk fogni- Marika jóindulattal teli szavai kissé enyhitette a döbbenetet. 

Igy állt bosszút rajtam,holott közöm sem volt az öccse általi kipenderitésnek,amire

egyébként minden okot megadott.

Elhatároztam,senkinek sem szólok semmit,nem engedem elrontani a szent ünnepet.

Ez lesz Kisrita első karácsonya,papa régi vágya pedig,hogy végre újból családban

ünnepelhesse a karácsonyt.A lányánál,a sarokban kellett ülnie, a ygerekek között,

a gyerekek zsivalyoztak rajta keresztül-kasul. Ha kért volna valamit,meg sem hallotta

Juli,hát nem is kért,hacsak valamelyik fia,vagy Antal oda nem ültette az asztalhoz...

most saját házában,saját pénzéből vásárolt ajándékok között,az együtt készitett

karácsonyi étellel az asztalon,igy akartam,hogy ünnepeljen.

Mire átfagyva bejutottam végre,dolgom végeztével a jó melegbe,papa és Kisrita nagy

egyetértésben és békességben szuszogtak változatlanul,a homályba boruló szobában.

Végképp megerősödött bennem a szándék: nem engedem ezt a békét megzavarni,sem

most,sem ezután,senkinek! Aztis éreztem,ez volt az utolsó alkalom,hogy megengedtem

agyengeséget magamnak,hogy sírva fakadjak mindenféle rosszindulatú vénasszonyok

vitriolos szavától.

Nekiláttam a vacsora előkészitésének,mire papa felneszelt.Botozott is ki hozzám,érdek-

lődve,mit sikerült intéznem.Jókedvem kerekedett a puszta látványtól,ahogy az ősz

öregember izgatottan,mint egy gyerek,kiváncsiskodik az ajándékok után.

Nevetésre ingerelt faggatózása,de az ingen kivül -amit ugyis tudott- semmit sem

árultam el azon kivül,hogy sikerült mindent megvennem. Ragaszkodtam a meglepetéshez

szinte felragyogott a szemében a gyerekes kiváncsiság csillogása.Régen lehetett ré-

sze ilyesmiben...Jókedvem elfedte a velem történteket,József sem,  vett észre semmit

rajtam az este folyamán.

Elalvás előtt elhatároztam,hogy másnap feldiszitem a karácsonyfát. A sietségnek alapos

oka volt:nem hagyhattam mindent szentestére. Ugyanis tudatában annak,hogy nem

vagyok olyan profi,hogy egy nap alatt főzzek életemben először ünnepi ételsort,

csomagoljak ajándékokat,és időre diszitsek fát is,lássam el a jószágokat,stb.

Óriási szerencsém volt Kisritával,áldott jó kisbaba volt,evett igazi jó étvággyal,ha

felébredt sokáig nézegetett,mielőtt pityergéssel kezdte volna a figyelemfelkeltést.

Szokása volt,hogy tündéri módon két pici kezét összefogva,szinte tördelve,mint egy kis

vénség,aggodalmas képet vágva  nézegetett,mielőtt eltört a mécses.Ilyenkor rögtön

el is hallgatott,ha föléje hajolvabeszéltem hozzá. Ha tisztába tettem,vagy fürdetésen

volt túl,tele volt a pocija is,kis nézegetés után már aludt is,álmában grimaszokat vágva

.Időnként angyali mosoly jelent meg csöpp arcán,vagy éppen legörbült pici szája. Jó lett

volna tudni,miról is álmodik...vagy talán nem? Vajon mire emlékezhet magzatbeli

korából,számtalan rossz élményünkből?

Az ajtóbn az éles hideggel együtt csapott arcul egy ismeretlen vénasszony szemem

közzé vetett szava:-Van mibűl kőteni,he?Kijátszottad szegény Julit,kitúrtad a szülői

házbul?Elherdálod a kis vagyont,he?-villant gonoszukl rámmeredő szeme fekete

fejkendője alól.

-Méghogy csak a vagyont?! Már az öreget is megbolonditotta,ért ez hozzá,az is

a Juli ellen fordult,mesélte szegényy,együtt vezették félre a testvérét,még az urától

is megkapta szegény a magáét-tóditotta egy másik varjuszerű vénség.Egész csopor-

tosulás várt ott engem,az ajtóban. Kiszáradt torokkal,remegő lábakkal törtem utat,

szorosan ölelve a kincseket,amik szinte égetni kezdtek,mióta rám olvasták nem

létező bűnömet...

Vesszőfutásnak éreztem a felém áradó irigységgel vegyes gyűlölet szoritásában

kétségbeesett menekülésemet,pergő könnyekkel rohanva

hazafelé.

Máskor megnyugvással töltött volna el a meleg villanyfénynél békésen alvó kisbabám,

s mellette a  bóbiskoló papa látványa.?Most keserüség szoritotta a torkom,arcomra

fagyott könnyeimre már ügyet sem vetettem,gyorsan -mig a papa nem neszel fel-

eldugtam az ajándékokat.Igyekeztem gyorsan átöltözni,indultam a sötétbe hajló estében

a jószágokat ellátni.Eközben alkalmam volt lecsillapodni,gondolkozni,mi is történt velem?!

Egyértelmű,hogy Juli telebeszélte a falut,erre éreztem én rá akkor.Mindezt persze

úgy,hogy az áldozat ő legyen. Józsefet nem merte kikezdeni,ezért minden mocskolódása

a papát és engem érintett,sajnáltatta magát,hogy még aférje is "bedőlt" nekünk. 

A sok pletykára , hírre éhes vénasszony úgy kapta fel a történetet,mint a  tyúkok

az udvaron az előkerült gilisztát.Izekre szedték,továbbszaladtak vele,mig belém nem

ütköztek ott,az ajtóban. Egész életüket hites férjuruk akaratának alávetve,nemritkán

megalázva. A sorra érkező gyerekek által elnyűtt testük lélekben is sérülten,elnyo-

moritva elfeledett vágyaiktól saját keresztjük hordozása közben örülve a másik ember

keservesebb sorsának,rikácsolva estek az aktuális áldozatnak.Lelkük mélyén érezhették

saját gonoszságuk mélyen sebző erejét,talán ezért önmagukat is igazolásképpen

erősitgetve,túllicitálva egymáson kerekitették ki a történetet:minél szörnyűbb,minél .

megvetendőbb legyen az áldozat.

Biztosan okozott ez mételyezett lelkükben valamiféle könnyebbedést,kielégülést,önmaguk

 kedvezőbb szinben való megitélését,silányodó önbecsülésük darabjainak nyögve-nyelős

összerakását.

Őszintén szólva,nem is tudtam rájuk haragudni.Nem.nem rájuk haragudtam én,hanem

arra a nőre,akinek mindene megvolt már,több, mint amire vágyhatott.

Több,mint amennyi keveseknek adatott meg,férje megbecsült munkája által,mégis

kevesellte.Belekeverte hazug mocskolódásába köztiszteletben álló mesterember párját

is,talán ezért is hittek neki.Persze,azon túl,hogy ő volt a falu szülötte, és csak "az a

városi"...

Papával szövetségre léptünk -folytonosan azt tettük- a karácsonyi ajándékokat

illetően.Nekem nem volt jöveddelmem,Józsi még nem hozta szóba a három hét

alatt,hogy hogyan is legyen a családi költségvetés.Egyelőre ő vásárolt,nagy ritkán

hagyott otthon pénzt,ha a közelbe kellett menni valamiért. Ennek tisztázását ka-

rácsony utánra terveztem,de addig is meg kellett oldani az aktuális dolgokat.Papa

rukkolt elő az ötlettel,ahogy meghozták a nyugdiját.

-Hallod,Lyányom.Hát ajándékot is csak kéne venni,nemigaz? A fa alá. Neked meg

nemigen van pénzed,én meg nem tudok elmenni vásárolni.Azt gondoltam,ha nem

sértelek meg vele édes lyányom,amikor gondolod,rendbe teszed a pici lyányt,én majd

vigyázok rá.Te meg elkarikázol az áruházba,megveszed,amit gondolnál- a görbebotot

kapirgálta körmével szegény papa,mig előadta ötletét.

Meghatottan öleltem meg,mindjárt el is terveztük,kinek mi kellene.Még abban is a

segitségemre olt,hogy József valami "tengerkék" szinű inget tervezett megvenni

magának,igaz,csak újév után.Kisritának és magamnak vegyek,amit akarok,aminek igazán

örülnék,neki pedig ,a  papának nem kell semmi.

Csodálatos érzés volt,hogy életemben először én rendelkezek több pénzzel,mint ami

néhány süteményre elég,én gazdálkodok szabadon vele,én szerezhetek örömet általa.

Elsőként azon voltam,mit találjak ki a papának,hiszen ez a nagylelkű gesztusa,szívből

jövő ajánlata annyira meghatott! Állandóan görnyedt hátát legtöbbször a sparfeld felé

forditva üldögélt,hát egy meleg bekecsféle biztosan jó is,hasznos is lenne.

Kisritának gyönyörűszép rózsaszin kocsokabátkáról,takaróról álmodoztam már egy ideje,

mert feltett szándékom volt Józsefet megkérni,vegyünk egy babakocsit.Levegőre kell

vinni a csöppséget,ehhez ki kell vinni,és aztán is,akárhova.Hátha igy magáról

rájön,hogyha meglesz a kocsikabátka,és takaró,hogy már csak a babakocsi hiányzik...

Viszont,ha már ki tudok menni fel a faluba,kellene egy csizma,mert eddig félcipőben

elvoltam,de az a havas utakon nem alkalmas.

Elteltem a tervezés örömteli gondjával,alig vártam,hogy valóra válthassam,hiszen három

nap mulva szenteste. A karácsonyfára való cukrok,diszek megvoltakmár,sőt,Marika

igérte,ne aggódjak amiatt,ő "meglep" minket süteménnyel is.

A nehezen  minapi"legyőzött" tyúkból húslevestsült húst készitünk papával,másnap kacsáskását,sültet is.

Annyira szépnek látszott minden,hogy szinte félnni kezdtem.Valami történni fog,soha-

sem volt részem iylen szépnek igérkező,örömet hozó családi eseményben.

Aznap délután elindultam Ritácska ellátása után az áruházba.Itt most az ünnep miatt

külön kirakodóvásár is volt.Az első bódénál megláttam a bekecset a papának,gondolkodás

nélkül,rögtön meg is vettem.Bámészkodva nézelődve sétáltam,észre sem véve,hogy

engem is néznek...összesúgnak mögöttem. Láttam én.,de valahogyan el sem jutott

az agyamig,hogy rólam van szó.Olyan régen nem voltam már emberek közöt,idejét

sem tudom,mikor nézelődhettem utcán,vásári forgatagban pláne.Nem tudtam betelni

vele...lassan észbe kaptam,igyekeztem be az áruházba,sikerült megvenni az inget,hála

papának,aki a méretet,színt,mindent tudott.Ritácskának meseszép kötött kabátkát,

sapkát ,pirinyó kesztyűkkel,ahogy elterveztem,láttam meg,boldogan választottam ki,

tettem a táskámba.Szerencsére a nekem való csizma sok változatban volt,igy olcsón

jutottam hozzá.Tellett még szines papirokra,csomagoláshoz,aztán már igyekeztem is

kifelé,kipirulva az örömtől és benti melegtől.A bensőmet feszitő boldogságtól alig kaptam

levegőt.Mindez velem,velünk történik?! Hiszen még két hónapja sincs,hogy aludni se

volt hol,hogy a gyerekemet is elveszik...

Mintha egy pillanatra rés nyílott volna az időben:úgy éreztem,látom:sok-sok szomorúság

ér még itt bennünket.Bizony nem is csalódtam,ez bebizonyosodott.Hidegrázós fuvallat

volt ez a jövő szeléből.

A Julival való összecsapás nyomott hagyott mindannyiónkban.Nem mondom,persze

hogy zavart amikor jött és turkált,de több köze volt ehhez a házhoz,és a bennelévő

holmikhoz mint nekem...gondoltam,egyszer ugyis abbahagyja,megenyhül,elfogadja

az új helyzetet.

Papán is látszott mennyire bánkódik,bármilyen rossz természet,de mégiscsak a

lánya.Örült,ha láthatta.Márpedig egy darabig biztos nem fog jönni,igy az unokáiról sem 

fog tudni friss hireket. Csendben folytattuk az életünket,végeztük a dolgunkat,igy jött

el az este,ezzel a vacsora ideje.József konokul leszegett űlla árulkodott a benne zajló

indulatokról.Egy-egy szó esett csupán,nem a már megszokott bezsélgetős hangulat u-

ralkodott.Most már a szomszédok is csak ritkán jöttek át tévézni,mindenkit a kará-

csonyi előkészületek kötöttek le. Papa és József tévéztek,én tettem az esti dolgomat,

Kisritával végre kicsit többet tudtam foglalkozni,mint napközben.

Papa lefekvése után rövidesen József is tisztálkodni indult,majd viszonylag hamar le is

feküdt.Sokáig néztem a plafont a homályban,kavarogtak bennem  a gondolatok.

Megvolt az első nyílt családi háború és én úgy éreztem,mintha valamiféleképpen én

lennék az ütközőpont.Ártatlannnak éreztem magam,mint ahogy az is voltam.Előre

tekintve a jövőbe viszont már láttam:bármikor bármiben lesz is összetűzés,nekem itt

nemigen lesz igazam.Ma egy szót  nem szóltam,papa sem,Józsiből tört ki az indulat,

mégis Bűnhődünk valamennyien.Mi lesz,ha tényleg nem lesz rendben valami,és én

teszem szóvá majd?!

Idegennek éreztem magam a házban.

Sötét gondolatok kavarogtak a fejemben,de vaalmiben bizni akartam.Talán,hogy elnyeli

az idő ezt a rosszat,ami betölti a lelkünket,minden rendben lesz megint.Valahogyan

 sikerült elaludni,Kisrita ébresztett hajnalban.

Amig suttogva beszéltem hozzá,rendbetettem,József is ébredezett,felkelt és rám

mosolyogva,indult a kamrába.Visszajövet Kisritához lépett,csiklandozta a pici

nyakát,gügyögött kicsit,majd elindult,mint máskor,dolgozni.Fellélegeztem,Istenem

hála néked,csak helyrezökken igy minden,gondoltam.Megnyugodtam feküdtem vissza,el

is aludtunk szépen.Papa is később kelt,maga sem értette hogyan,egymáson nevettünk

lustaságunkért.A józságállomány viszont messze volt a jókedvtől,olyan vircsaftot ren-

deztek,ha öt kezem lett volna,az is kevés lett volna.Besegitett a reggeli csípős szél,téli

hideg,hogy szélsebesen végezzem a munkámat.Igyekeztem, vissza a meleg házba.

Nem csoda,ha az esti etetésnél a hápogó társaság volt az utolsó,amelyik meg-

kapta a vacsoráját,öldöklő pillantásaimtól kisérve a méltatlankodó társaságot.

József meghozta a karácsonyfát aznap este.Később érdeklődve vette szemügyre a

kamrában a meggyötört állagú kacsát.Behallattszott papa halk kuncogása,nyilván

beszámolt az én megtépázott,magamból kikelt állapotomról,mig a jószágot a kamrába

juttattam...Valahogy mégis derűs hangulatban telt az este,s  most először viszonylag

sokáig beszélgettünk lefekvés előtt.

Időközben át-átjöttek sógornőmék,Marika nagyon aggódott korai felkelésem miatt.

Julit teljesen hidegen hagyta az ilyesmi,sőt minden személyes dolog.Papával alig két-

három szót váltott,jött-ment a házban,nyitogatta a szekrényeket,félrelökte,ami útjá-

ban volt.Valóságos felfordulás maradt minden alkalommal utána.Kinézett a jószágokhoz

talán még meg is számolta a szárnyasokat,de sem papa,sem én nem tettük szóvá

Józsefnek.

A sors pótolta ezt helyettünk,mert Juli valósággal vérszemet kapva rajta,hogy eltűrjük

ezt a minősithetetlen viselkedését,egyre jobban belelendült. Egyik alkalommal,már a

papa szekrényeit felforgatva,a mi szobánkban is tájfun utáni állapotot hagyva,indult a

kamrába,mikor váratlanul betoppant József.Szája is tátva maradt,mindennap rendre

szokott hazaérni,most legyökerezett az ajtóban,nem is vette észre a kamrában lévőt.

-Mi az a Jóisten van itt?!-hasított hangja a csendbe.Juli rögtön előtte termett,kiugorva

a kamrából:-Mi lenne,körülnézek,meg van-e minden,nem adogattatok el valamit,párnát

,abroszt,akármit,amit anyánk hagyott! Még a jószágokat is meg szoktam nézni,nem

tudsz róla?!Jogom van hozzá,én is itthon vagyok!-replikázott harciasan.

-Mindjárt megmondom,hol vagy te otthon...szóval te idejársz,leltározni?!És én erről

nem tudok?-fordult dühösen papához.

-Fiam,hát nem kell a bajt szaporitani.Tudod,milyen természete van,ne vegyen minket

szájára a falu-halkan, szégyenkezve szólt,lányát nézve.

-Nahát ebből most aztán elég! Majd adok én a falu szájának is,te pedig húzd a csíkot

hazafelé a jámbor uradhoz,majd beszélek vele,felvilágositom,mit művelsz te,míg ő a

családjának mindent megadva dolgozik! Be ne merd tenni a lábad,ha nem vagyok itthon!

Mert én vagyok itt itthon,apám és Rita a kicsivel,ezt vésd az eszedbe! De te az urad

mellett vagy otthon,itt csak vendég lehetsz,de iylen vendégre nincs szükségünk- azzal

erőteljes mozdulattal ki is segitette az ajtón.

Ritácska felriadt a kiabálásra,szinte hálás voltam neki,hogy adódhatott sürgős tenni-

valóm.Papa kikerekedett szemmel állt a szoba közepén,hitetlenkedve az előbbi jeleneten,

fájhatott a szive szegénynek,két felnőtt gyermekét igy látva.

József vissszatérve fújt egy hatalmasat,ránézve az apjára rögtön látva,mit válthatott

ki  az öregemberből dühkitörése.

-Apám,nem  tudom,mi vezette idáig,hogy eltűrje azt,hogy Juli itt rendezkedik,kutakodik.

Megalázza apámat azzal,hogy gyanusitgatja eladott-e valamit...maga meg eltűri.Azt ad

el,amit akar,vagy akár én,itt minden a mienk.Juli is ki lett fizetve anyánk után,éppen úgy

mint a többiek.Itt a gazdaasszony Rita,ő rendelkezik,te meg állj a sarkadra,ne félj se

Julitól,se mástól,se a falu szájától,te vagy itthon!-fordult hozzám,majd legyintve fe-

lénk kiviharzott az ajtón.

-Jaj,lyányom,hát látod.Én sose szóltam vóna,mit művel ez a lyány,ha Jóska oda van.Mer

mindig  akkor jön...miket szokott ez a fejemhez vágni,de mióta te itt vagy,legalább már

 nem szidalmaz,csak rámol..most majd a Jóska biztos szól az Antalnak,az meg amilyen

jámbor egyébként,olyan megvadult tud ám lenni,ha betellik nála a pohár.Lesz ott máma

csetepaté.Ezt kell megérni,nem bír ez a lyány a természetjével-kesergett az öreg.

-Nem baj,papa,úgy látszik,ennek igy kellett történnie.Tényleg megalázó,amit csinált a

 Juli,főleg régebben,mig maga egyedül volt itthon.Most ennek is vége lesz,de a falut

telekürtöli,az biztos.Józsinak könnyű,neki nem mer szólni egyetlen vénasszony se,de

nekem igen-gondolkodtam el,vigasztalóan simogatva  papa botra támaszkodó kezét.

Mozdulatlanná meredve feküdtem ,míg meghallottam József mély,egyenletes szu-

szogását.Aludt...Lassan ellazítottam görcsbe állott végtagjaimat,óvatosan hátat

fordítottam neki és álomba merültem.

Ritácska egyszer keltett fel,kislámpa mellett rendbe tettem,József forgolódott,de sikerült

észrevétlenül vissszafeküdnöm,éberen aludtam reggelig.

 A vekker csörgését már teljes ébrenlétben állitottam le.József kikászálódott,készült

munkába.Nem szólt semmit hozzám,én pedig befelé fordulva kerültem a kontaktust,igy

 indult dolgozni...

A kiállt idegességtől elgyötörtnek éreztem magam,mégsem birtam az ágyban maradni.

Felkeltem hát,és papa nagy meglepetésére én gyújtottam be a sparheldbe.Barátságos

meleggel,reggelivel vártam.Kutatóan nézett rám,az ő öreg,de éles,sokat látott szemét

nemigen lehetett volna becsapni.

-Lyányom,ne neheztejjél,de váltsunk néhány szót.Láttad,az este beszéltem Jóskával,

remélem,betartotta,amire intettem. De te megviseltnek látszol,ha nem történt

semmi,akkor az izgalomtól.Nyugodjál meg,egyelőre békén fog hagyni-aggodalommal

volt tele a hangja.

-Semmi nem történt papa,de tényleg rosszul telt az éjszaka.Majd napközben magamhoz

 térek.Köszönöm,hogy törődik velem- forgolódtam tovább a konyhában.

-Ha nem sértő neked,hát fogaggyál el szülődnek,lyányom, ha már nincsenek,ne álljál

olyan egyedül,  árván a világban. Sokat tapasztaltam életemben ilyet is,olyat is.Szegény

feleségem,Isten nyugosztalja,sokat eltűrt tőlem,nem is igen tehetett mást.Megbántam

én a halála napján azt a sok becstelen viselkedést,de tudom,számon kérnek majd oda-

fent.Ha lehet,javitanék is magamon azzal,ha veled ,vletek törődök,nem hagylak ma-

gadra.Ezért is fogtam vissza a fiamat,korai még ami az eszébe vót- könnyes volt a

szeme,úgy fordult félre kis borospoharáért.

Nyomott hangulatban telt a nap,délben nem is jött József ebédelni.Igy bizony feszültebb

lett este,megjövetelekor a lassan induló beszélgetés is. Igyekeztem úgy tenni,mintha mi

sem történt volna,bízva abban,hogy akkor neki is könnyebb lesz elviselni a kialakult hely-

zetet.De ezt csak én gondoltam igy...József egész este morcos hangulatban jött-ment.

A lefekvés a  tegnapinak pontos másaként zajlott le,az ébredés úgyszintén. Délben vi-

szont megjött az ebédhez,foga között szűrte a szót,de mégiscsak szólt néhány

mondatot.Kisritához is odament,gügyögött neki,majd indult vissza dolgozni.

Este nem feküdt le egyből,mint előzőleg,beszélgetést kezdeményezett.Ebből

 kiderült,maga is belátta,hiba volt reménykednie ilyen hamar.Látja rajtam,mondta,

hogy ez megijesztett engem.Most csak abban bízik,legalább kicsit összeszokunk,ha már 

egy ágyban alszunk.Ő türelmes lesz, kivárja az időt...fejezte be,akadozva előadott

mentegetőzését.

Örültem a változásnakmegköszöntem a türelmét és kértem,azért gondolkozzan el azon

is,hogy bár belátom, vannak vágyai,de én még fizikailag is alkalmatlan vagyok bármire,

lelkileg meg végképp.Nem vagyok még túl azon a traumán,amit Ritácska apja

okozott,mint ahogy a szülés meghatározó "élményén" sem . Előre megbeszéltük,még a

kórházban,hogy türelemmel lesz,most emlékeztetem rá!Megkönnyebbültem,hogy ezt

elmondhattam neki.Ezek után ugy láttam,jobb,ha másra terelem a szót,könnyebb lesz

mindkettőnknek.Erre kitünő alkalomnak látszott a közelgő karácsonyi ünnep

megszervezése,tervezése,ami bevásárlással,készülődéssel járt. József partnernek

mutatkozott,a következő napok a lista összeállitásával,vásárlással telt. Papa vigyázta

addig Kisritát,szeme világára sem vigyázott volna jobban.

Repültek a napok.Éltem első tyúk és kacsavágására készültem,papa dirigálása alatt.

A tyúkvágás még csak-csak sikerült,a a kopasztás rajtam is hagyott égő nyomokat a

forró viz miatt, de a kacsával komoly harcot vívtam,igencsak  közel állva a síráshoz.

Mindent másként kellett tennem,mint előzőleg,amit még nem sem igen volt  módom

tanulni.Őrült erő volt -úgy éreztem  - a kacsának nevezett hápogó ördögben.Minden

módját kipróbálta lankadó éberségem kijátszásának,ezzel együtt a menekülésnek.

Papa minden tapasztalatát latba vetette,hogy segithessen,de a művelet végére már

kétrét görnyedt rekedt kacagásától.Nem volt az véletlen.Énrajtam ugyanis

majdhogynem több toll volt már,ragadt hajamba,ruhámba,mint eredetileg magán a

kacsán.Minden kacsát együttesen kivántam a pokolra,mire elkészültem vele,és kony-

hakész állapotba került.Elnéztem ezt a szerencsétlent,tépett bőrével,hámhiányos

testrészeivel,mert az is igaz, a kopasztás időnként dühödt tépkedésssé fajult...

Egyik este,a tisztálkodó kamrából kifordulva,József addig sündörgött,mig már  előttem

is állt,karjaiban az ágynemújével.-Szerintem ideje rendesen,egy ágyban  aludni,ha már

annyira erős vagy,mindent el tudsz látni.Akkor ez sem lehet probléma-közölte

mosolyogva, látva csodálkozó tekintetemet.Már nyitotta is ki a nagy heverőt,rendezte el

rajta az ágynemüket.

Földbe gyökerezett a lábam.Volt vaalami József nézésében,hangsúlyában, ami meg-

ijesztett,bár igyekeztem nem kimutatni érzéseimet. Folytattam esti teendőimet,húzva

minél tovább az időt mindennel,a babafürdetés sem tartott soha ennyi ideig.Mindketten

elfáradtunk már Kisritával a  hosszúra nyúlt pancsolás után.Hamar el is aludt,nekem is

csak - csak elő kellett jönni a kamrából,immár hálóingben.Kívűlre akartam feküdni,

hivatkozva arra,hogy a gyerekhez fel kell kelnem éjszaka,magamban gondolva,igy

nagyobb az esély a menekülésre...szükség esetén. Ezt el is fogadta József,igy arra

 számithattam,hogy nem tud beszoritani a falhoz,ha olyan  szándéka lenne.

Biztam benne,hogy talán nem fog visszaélni a helyzettel,de mégis taszitott valahogy,

hogy egy ágyban aludjak egy egyébként ismeretlen férfival.Ráadásul még nem teljesen

voltam rendben,attól hogy felkeltem,dolgoztam, a szervezetem még regenerálódásra

szorult,és ennek látható,érezhető jelei is voltak...Természetesen gondoltam én arra,

hogy el fog jönni az idő,amikor József határozottan fog közeledni hozzám,d e azt ál-

momban sem gondoltam,hogy ilyen hamar.Ezzel igy lehetett papa is,mert krákogva

jelezve jöttét,megállt az ajtónkban:-Fiam,mielőtt lefekszel,lpjál mán be hozzám-

furcsa felhangja volt kérésének.József kisvártatva be is ment,az esti csendben fojtott

 szóváltás hallatszott,majd József felpaprikázva húzta be maga után az ajtót. 

Egyenesen az ágyhoz ment,dühödten lökte magát a heverőre,fordult a falnak.Nem

tudtam mit tegyek,még kicsit pakolgattam,majd lehelletfinom mozdulatokkal  be-

csúsztam mellé,  a takaró alá.