Sógorom látogatott meg időnként,egyre ritkábban.apró csomagokat hozva.Aztán

már azt sem.Sok  évvel később tudtam meg,házaséletük akkortájt kezdett szét-

hullani,bár még éveket éltek együtt.Nővérem levelekben jelentkezett,egy-egy

kisebb cimletű papirpénzt rejtve bele.Ezeket gyüjtögettem,míg egyszercsak Erzsike

biztatására kimerészkedtem a kapun.

-Nem vagy te beteg,hogy feküdj,szívod ezt a rossz kórtermi levegőt!Sétálj minél töb-

bet,az jót tesz.Menj be a faluba,cukrászdába,nézelődj! Igaz,te szegény,inkább téged

fognak ott nézni...de ne törődj vele!-dacos lettem a biztatástól,és elszántam magam.

Hűvösebbre fordult már az idő,de azért volt még a napsütésben melengető erő.El sem

lehetett tévedni,egyetlen nagy főutcából állt a falu,és sok kis "köz"-ből.Erzsike

megbizásából a gyógyszertárba térbem be,néhány vényt kellett leadnom az otthonból.

Megjelenésem kisebb eseményyszámba ment,hiszen már mindenki tudott rólam,csak

éppen kevesen találkoztak személyesen is velem. Hm,a városi "megesett " lánnyal...

Büszkévé tett  a dac,magasan tartottam a fejem,kihúztam magam,jobban,mint vala-

ha.Megfogadtam nem fogok megrogyni az emeberek ilyen-olyan előitélete előtt.Az

én sorsom,az én életem,senki nem tudhatja mi van mögötte! Senkinek nincs joga 

itélkezni,tehát ha ennek jelét látom,megkeményedek,és átnézek a illetőn.Önbecsülé-

sembe,büszkeségembe kapaszkodtam,külső segitség nem volt.Nővérem leveleiből

is mindig,minden egyes alkalommal,olyan nagyon vártam valamit,ami megváltoztathat

mindent,valamit,akár ezt az önkéntes számüzetést .Lelkem legmélyén éreztem:anyá-

mat várom...vagy valami hírt.Jót.De nem,nem érkezett semmi.

Tettem néhány kört a templom parkjában,majd -mint valami mentsvárba- visszatértem

az otthonba.Másnap a Tanácshoz kellett menni,anyakönyveztetni egy újszülött babát.

Nem kellett,én kértem meg Erzsikét,hogy elintézhessem,mert igy célja is van annak

ha kimegyek.

Magamnál tartottam kis pénzemet,igy dolgom végeztével -a hűvös szél ellen is-

betértem egy presszóféle cukrászdába.Ahogymegláttam a habos süteményeket,geszte-

nyepürét,felcsillant a szemem! Máris rendeltem,élvezettem majszolgattam,minél tovább

élvezhessem,teljesen belemerültem.Kis idő multán furcsa érzés vett rajtam erőt,úgy

éreztem,figyelnek.Ahogy felkaptam a fejem,szembenétem egy tőlem tőlem idősebb

férfival .Talán-24-25 éves lehetett,valósággal csüngött rajtam a szeme.Gyorsan

bekaptam a maradék süteményt,máris a pultnál voltam ,fizettem és szinte ,mene-

kültem ki az utcára.

Zavarban voltam.Dühitett,hogy valaki ebn nyire nyíltan bámuljon,bele az arcomba,még

akkor is,ha már naponta tapasztaltam ezt nyílt szemrevételeezést.Úgy éreztem,ez most

másért  van,valami történik,szinte megrémitett valami sejtés.Aznap este többször

felrémlett előttem ez az arc,pőrére vetkőztető tekintetével,sürgető üzenettel a pil-

lantásában.Rosszul aludtam,hánykolódtam,kisbabám mocorgása nyugtalannak tűnt.

Mintha még ő is  érezne valamit,gondoltam,mintha rá is hatással lenne valami titok..