-Csak azt kérem tőled,nagyon-nagyon komolyan gondold át amit mondtam

neked. Én szerelmes lettem és nem érdekel semmi. A múltad,sőt annak a személye

 sem  ,aki ebbe az állapotba hozott. Lehet nekünk közös életünk! Annyit észrevettem,

és tudom is,hogy te viszont nem vagy szerelmes...nem ilyen falusi fickó a szíved

vágya.Kénytelen vagyok bizni a mondásban:idővel megjön a szerelem is.Én kivárom,lesz

türelmem. Kérlek,hozz döntést,ne tarts bizonytalanságban.-

Fekálltam mellőle,kezet nyújtottam neki:-Köszönöm az őszinte szavakat.Igérem hama-

rosan választ is adok,de lehet: lesznek feltételeim,amennyiben kedvedre döntök-

éreztem,ez az a pillanat,mikor utalhattam az emberségére és saját függetlenségem

megőrzésére-egyelőre- legalábbis.

-Nem félek a "feltételeidtől",látatlanban már el is fogadtam őket.Most két napra

mezőgazdasági bemutatóra küldtek,de rögtön jelentkezem,ahogy hazaértem.Remé-

lem a biztos válasz fog várni!- búcsuzott tőlem, kissé szomorkásan.

Bekisért az épületbe,megvárta mig biztonságosan beérek.Ez valahogy n agyon jólesett,

valami derűvel töltött el. Kicsit elmélázva bámultam a meszelt plafon rejtélyes ábráit,

bármit is beleképzelhettem...még egy hosszú,hófehér fátylat is,melyet szeliden lebbent

meg a szél...Borzasztó görcs hasitott belém:ez volt a visszatérés a valóságba. Ma már

nem először történt.Nem tudtam mire vélni,de szólni sem akartam róla,nehogy megint

megutaztassanak.Figyelmemet próbáltam másfelé irányitani.Végiggondoltam megint

amiket Józsitől hallottam: több nővére,bátyja van,nagycsaládból származik ő is.

Itt a faluban csak egy nővére élt,családos már,férje árvaházban nőtt fel.Talpig

becsületes ember,nagyon elismert kőmüvesmester, a legszebb házakat épitette a

faluban. Szintén a faluban élt családjával  Józsi egyik bátyja,a tsz-ben sofőr,megbizható,

kiemelt munkaerő.Édesanyja tönkresilányitotta magát a sok gyerek szülésébe, szop -

tatásába :Józsit éppen kétéves koráig szoptatta -ez itt igy szokás- mondta Józsi.

Mellegtte a háziállatok,a háztáji és bizony egy erősen italozó. fuvaros férj.,Józsi

édesapja.Kocsmázással,italozással "mint foglalkozási ártalommal" járt a lovaskocsi-

fuvaros élete. Sajnos,amikor a lovak -jól tudva  a megszokott utat- hazaballagtak

vele,hallgatva részeg hortyogását a bakon,kezdődött otthon a haddelhadd:rendssze-

rint sorra veerte a gyerekeket,de főleg a feleségét.József édesanyja mellrákban

halt meg, még a hatvanas évei elején...

A gyerekek megnőttek,ki-ki ment amerre szíve szólitotta,Budapestre leginkább,Jó-

zsef is volt pár évig,de visszajött.Időközben édesapja lebetegedett,igy most ket-

ten laknak a szülői házban "ami nagyon nagy kettejüknek" utalt rá József...Most pedig,

hogy betegeskedik az öreg,jó lenne,ha nem kellene magára haagynia ha dolgozni

megy,mert a demizsont azért,bizony megtalálja...

Ez utóbbi ejtett gondolkodóba engem.Sok évtizeddel később sem találtam igazán ma-

gyarázatot arra,hogy 1970-ben a kor szellemének tükrében,magamra hagyattságomban

tapasztalatlanságomban,14 évesen,mi volt az,ami rávezetett a megoldás, a túlélés

esélyére...Úgy gondolom,minden kinek meg van irva a sorsa. A Jóisten sokszor próbá-

ra teszi az embert,de a próbához erőt is ad.Sohasem szabad tőle várni a megoldást,én

 már tudom... Számtalan éjszakát átsírtam hozzá könyörögve,segitségért rimánkodva,

és a Jóisten ugy segitett,hogy nem segitett.Nem helyettem,hanem általam oldva meg

a pillanatnyi bajt,leginkább úgy,hogy megmutatta a helyes utat.Azt az utat viszont

nekem kellett végigjárnom,akkor is,ha tele volt szenvedéssel,kínnal.Most is ez történt:

József előadásából kiviláglott édesapja egészségi állapota.