...folytak a könnyeim a gyönyörűségtől.

-Bizony,büszke is lehetne magára kismama,ha nem lenne még annyira fiatal-

szólalt meg a nővér,aki ki tudja,mióta állt ott figyelve bennünket.

-Szép súllyal,három kiló tizenöttel,ötvenegy centivel született,igaz,elég nehezen,de

ennek hálistennek nyoma sem maradt-mosolygott rám.

Jól estek a dicsérő szavak,főleg am,i pici lányomat illette.Igazán formás,arányos

szép csecsemő volt,ismerkedtünk egymással.

Viszonylag jól telt első éjszakám,eltekintve,hogy a szúrós pokróc huzatban sem volt

melegebb.Igy a november végi hideg éjszaka.közvetlenül a nagy ablak mellett nemigen

tudott felmelegiteni.Ráadásul rövid is volt,igy vag a lábam maradt takaratlanul,vagy a

vállam,mai napig érzem hatását vállaimban.

Másnap délelőtt egy fehér köpenyében  is elegáns jelenség,szőke fiatal nő jött az

ágyamhoz.

-Dr.Jani Júlia gyermekorvos vagyok.Nem.nem,maradj csak,tegezhetlek,ugye?Ugyis

mindent tudok rólad,rólatok. Te is tudod-e,hogy a baba itt marad a kórházban,ha

már felgyógyulsz? Téged valószinüleg leánynevelő intézetbe visznek,a kicsi Rita pedig

állami gondozott lesz.-mondta egyszuszra.

Teljesen ledöbbenve meredtem rá,szóhoz sem tudtam jutni.Még hatása alatt voltam

a tündérvilágnaak,amelyben csak picinyke,okos szemű kislányomnak és saját magamnak

volt hely.Ide tört be ez a szép,de kegyetlen asszony,hogy darabokra törjön mindent!

De nem volt vége...

-Nos,gondolom ezt a sorsot nem akarhatod a kicsinek.Sajnos,nekem nem lehet

gyermekem,elég régen várunk már egy olyan újszölöttre,akinek szülőanyja nem romlott

még teljesen el,de alkalmatlan a gyermeknevelésre.Te még nem csúsztál le,nem az

utcán szedted össze a gyereket,de egyébként helyzetednél fogva nem kaphatod meg .

Gondolom,az életed ujrainditásához jól jönne egy kis segitség,úgy ötvenezerre

gondoltunk,és akkor mindenki jól jár -mosolygott önmagától eltelve,a biztosra vélt

eredmény birtokában.

-Azonnal takarodjon az ágyamtól,maga mocskosabb,mint aki az utcán szedi össze a

gyerekét,maga lelketlen,hiszen maga gyereket akar venni tőlem?!Ötvenezerért?!-ugy

orditottam,hogy szobatársaim sorra ültek fel,a doktornő rám meredve,lassan hátrált

az ágyamtól.Rosszindulat ült ki az arcára:"ugysem viheted ki,te kis ócska" sziszegte

távoztában.