Sírva hanyatlottam vissza párnámra.Kegyetlen módon,de ébresztőt fújtak nekem

ezzel az ajánlattal.Nem lubickolhatunk tovább a mi kis csendes boldogságunkban.

Két nap telt el...ennyi volt,most már tenni kell valamit.

Erzsikét hivnom kell,értesiteni a kicsi születéséről is,és tovább haladni,mi van Józseffel,

mi történt,hogy nem jelentkezik,gyorsan,gyorsan,veszélyben vagyunk!

Már ereszkedtem is le az ágyról, kihűlt könnyekkel az arcomon.Ebben a pillanatban

lépett be a nővér,intve,hogy telefonom van,menjek a folyosóra.

József hívott.Mint elmondta,már többedjére,de mindig visssza lett utasitva,azzal,hogy

nem jöhetek még ki a készülékhez.Azért ő megtudakolt mindent,-mesélte büszkén-

kicsi Ritáról is tud mindent,be is akart jönni,de nem tartotta jó ötletnek addig,mig nem

 beszéltünk.Erzsike sajnos influenzás,nem tud jönni de mindenkit üdvözöl. A multkor

sajnos,elég későn kapta  meg a levelemet,az "öreg" tette el,de elfelejtette,hogy hová,

két napig keresték,azt tudta csak,hogy behoztak,de hogy hová már nem.

Létfontosságunak tartotta,hogy a levél ismeretében cselekedjen. Kis csend állt be,várta

válaszomat.Én pedig képtelen voltam megszólalni.Csak a Jóistenre tudtam gondolni,

lám: megint,akár az utolsó percben is,de megsegitett.

-Tudod mit? Gyere be,amikor tudsz,de fontos lenne,minél előbb-mondtam,idegesen

várva válaszát.

-Délután ott leszek! Legyél nyugodt,kérek a tsz-től kocsit,megoldom!-lelkesedett.

Próbáltam a szoptatás idejére lecsillapodni,megnyugodni.Sétálgattam is,ki és vissza a

folyosón,készülve a találkozásra.Tele voltam reménnyel,biztam égi segitőmben.