Eljött a fürdetés ideje.Jézusom,még nem töltöttem be a tizenötöt,és egy,a saját cse-

csemőm fürdetése várt rám!Azé a picurkáé,akit a világon legjobban védtem,szerettem.

Félve,hogy talán megszólnak bizonytalanságomért,mélyet lélegeze,határozott

mozdulattal   fogtam meg a babát,úgy,ahogy a szülőotthonban Erzsikétől sokszor

láttam. Nagy örömömre minden  rendben ment,József próbált is segédkezni,de láttam

a bámulatot a szemében...Mire életem első fürdetésétbefejeztem,,az addig tágra nyitott

szemmel nézelődő csöppség hangos oázással jelezte,hogy ő is megéhezett. Némi

bizonytalankodás a textilpelenka hajtogatása körül,az öltöztetés nehézségein tuljutva,

már mellem is válaszolt a babasírásra:készen voltam a szoptatásra.

József elterelgette a papát a kisszobába,ahol élt,majd ő is kiment az állatokat megetetni

nekünk pedig nyugalmat adva ezzel a békés szoptatásra.Kislányom mohón kortyolta a

bőven áradó anyatejet,hamarosan elpilledt a jóllakottságtól és a kellemes melegtől.

Éppen lefektettem az alvó babát rácsos kiságyába,mikor József belépett:-Nyugodtan vé-

gezd csak amit kell,akár pihenj le,majd én mindent elpakolok.Apám lassan lefekszik,ma és

mostanában ilyen későn nem nézünk televiziót. Én egyelőre apám szobájában

alszom,majd később ezt is megbeszéljük,hogy hogy legyen és a tévézést is.Tudod,a fél

utca idejár,keveseknek van még tévéjük,azért.-

Lassan minden elcsendesült,én is lepihentem a friss ágynemű nyugtató meghittséggel

töltötte el.Egy kislámpát égve hagyva lassan álomba merültem a kimeritő nap után.

Ritácska egyre erősödő sirása riasztott fel éjfél után:bizony,a jelek szerint tisztába 

kellett tenni és éhsége is csillapitásra várt.Szembetűnt,hogy csak néhány pelenka van,ez

nem valami nagy készlet.Igy rögtön be is áztattam a szennyeseket egy vödörbe.

Édes kisbabám nagyon jó gyereknek bizonyult,végigaludta az éjszaka hátralévő

részét.Hajnalban József neszezésére ébredtem,észrevéve,hogy felébresztett,odajött

hozzám:-Indulnom kell az üzembe,de ma elintézek néhány napot,hogy veletek lehes-

sek.Nem maradok ma sem műszak végéig,csak ameddig éppen muszáj.Visszafelé

bevásárolok,amire szükséged van,mondjad,hozok,ami kell.Főzni egyelőre nem szükséges,

mindennap hoznak a rokonok főtt ételt,itt ez a szokás.Persze,mig meg nem erősödsz.-

mindezt halkan sorolta el,vigyázva a baba álmát.

Jólesett figyelmessége,még visssza is tudtam aludni,kimerültnek éreztem magam.