Valamennyi idő után arra neszeltem fel,hogy szinte ugrálnak a tagjaim,annyira

ráz a hideg. Kiszáradt a szám,nagyon feszitett a hasam,pisilnem kellett.Nagysokára arra

jött egy nővér,akire szinte rákiáltottam,-nehogy otthagyjon-,hálistennek betolt a  kór-

terembe.Nagy nehezen átsegitett az ágyra,majd belémnyomott egy vénás injekciót, s

kérdezte:"tudod-e,hogy lenáciztam,gyilkosoztam a főorvost és a többieket is? Nem sze-

retne a helyemben lenni a következő vizitnél..." Szavait az egész kórterem elhűlve

hallgatta,én magam is! -Na,hozom az ágytálat,pisilünk!"- és már ott is volt vele.

Csakhogy a pisilés így így,egyszerüen ilyen módon nem ment. A nővér megunta,na,majd

később,és magamra hagyott.

Kimerülten aludtam el,hatott a nyugtató injekció.Valahol legbelül felsejlett az a  cérna-

szálnál is vékonyabb,picinyke nyöszörgés,elcsigázott hangú életjel.Nekem szólt,csak

nekem üzent,hogy vége a szörnyű szenvedésnek,amit ő is átélt,túlvagyunk rajta

mindketten...ezek voltak elalvás előtti gondolataim,már mosolyogni is tudtam.

Ezt a tényt a főorvos közölte velem,ahogy felráztak álmomból:

-Ezt a tempót! Azok után,amit kaptunk a kisasszonytól,már mosolyogni is tud? - ezt

a haragosnak szánt hangját hangját meghazudtolta barátságos arckifejezése,széles

mosolya.

-Jaj,főorvos úr,elnézést kérek,de úgy fájt,és én nem is tudom,hogy...-motyogtam,

mindenhová,csak a szemébe nem nézve.

-Nyugodjon meg,kedves.Kaptunk mi már szülő nőtől különbet is,igaz?-nézett rá a

"slepre".-Majd beszélgetünk a továbbiakról,most pihenjen- azzal el is vonultak a

következő ágyhoz.