Jócskán besötétedett a december eleji borult ég alatt,amikor megérkeztünk .Sokat

nem is lehetett látni,csak egy hosszú parasztházat,melyet a vendégek fogadására

praktikusan előrenyúló fedett veranda előzőtt meg. József elnézést kérve ment

előre,mutatva az utat,de alig ért el az ajtó kilincséhez,terjedelmes termetű nővére

tolatott is kifelé, nagy hanggal:

-Csakhogy megjöttettek,lassan kihűl az estebéd! Hosszú volt az út,igaz-e?-fordult

hozzám fesztelenül,de látszott,nem is vár választ,terelgetett bennünket befelé.

A nagyszobába lépve elsőként a rácsos kiságyat pillantottam meg.Egyik végében

babaruhák,hintőpor és kispléd volt odakészitve,mellette kis fürdetőkád egy hokedlin...

Könnybelábadt szemmel néztem mindezt.Tapintatos köhécselés előzte meg a járó-

bot ütemes hangját:József édesapja közeledett a szoba sarkából felénk:

-Érezd megad jól és itthon lyányom.Hadd lám,kit hoztál,ki lesz az én legkisebb uno-

kám,bontsátok már ki,be van itt fűtve!-toporgott,s én őszintének láttam üdvözlését

is,egészséges kiváncsiságával együtt.

Kihámoztam magamat is,Ritácskát is a meleg holmikból.Csöpp kislányom gyámoltalanul

hunyorgott bele a fénybe,lassan,komolyan vette szemügyre,amit csak láthatott.

Meleg szívvel,jó szóval üdvözölték ezt a csöppséget,a falusi emberek egysze-

rüségével,szókimondásával. "Sógornőm " lassan el is búcsúzott,vérta a a családja:

két kisfia és munkából hazatérő kőmüvesmester férje. Biztositott róla,hogy rövidesen

megint eljönnek,akkor már családostul,de pár napig jobb a babának is,ha nem sokan

zavarják.

Elmenőben hátraszólt:-Te,Józsi! Az öreg szennyese ott van egy zsákban,majd lesz most

már ,aki gondoskodik róla!-kellemetlenül vágott a szava. József zavartan nézett rám,

-majd később megmagyarázom-mondta,és kikisérte a nővérét.Odakintről éles szóvál-

tás hallattszott be,kínosan éreztem magam.

A papa viszont  - akit én már ezután így szólitottam- sürgette a vacsorát,bennünket

vártak vele.József teritett a szobában,de látva feszengésemet,rögtön segitségemre

sietett,jó ráérzéssel:_-Fűrdőszoba még nincs,de itt a kamra,van a fazékban meleg viz,

WC viszont kint az udvaron...de egyelőre itt egy vödör éjszakára,helyette..hogy ne

kelljen kimenned- zavartan köhincsélt közben.

Igyekeztem gyorsan rendbe szedni magam,éreztem a finom illatokat közben.Igaz,kicsit

nehéz étel,töltött káposzta volt tálalva,de örültem végre a házi kosztnak. A papa vitte

 a szót,étkezés közben is kérdezgetett,ő is mesélt az itteni életről.egészen addig,míg

Ritácska felhangzó erőteljes sírása meg nem szakitotta a társalgást.

 

Szerző: szirénke  2011.01.03. 17:55 Szólj hozzá!

Címkék: nem novella életem mindenn apjai

A bejegyzés trackback címe:

https://fajldalom.blog.hu/api/trackback/id/tr252557875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása