Erre bizony álmomban sem gondoltam,ezt kihagytam a számitásomból! Nagy hiba volt,
mert hallottam, róla épp eleget,hogy miért" a városi megesett" kell a Józsefnek,van itt
eladó lány a faluban épp elég.Olyan is szép számmal,akinek nem nagy hasa,hanem
komoly hozománya van. Ez is oka volt az általános megveetésnek,kibeszélésemnek.
Most, a kritikus időben kellett erre rádöbbenem:mi van,ha meggondolta?! Van jelölt
éppen elég...védelmezőn simogattam hatalmasra nőtt pocakomat és pergett szemem-
ből a könny.
Hát azt hittem,van esélyem...sosem tanulom már meg,hogy nem kaphatok segitsé-
get,lehetőséget? Nincs kiút, és a kisbabám mintha csak megértette volna a ránk
leselkedő veszélyt,élénk mozgolódásba kezdett.Vehettem volna ezt jelnek,akár
biztatásnak,de nem tudtam erre sem figyelni,annyira belelovaltam magam a vesztes
szerepébe. Eszembe sem jutott,hogy saját képzelődésemen kivűl erre semmi alapom
nem volt.Csakhogy addigra már hiányzott a világos gondolkodás,csak "az elveszett
lehetőségemen" rágódtam.
Újabb görcs,majd még egy,de olyan erővel,hogy önkéntelenül feljajdultam.Vesz-
temre,mert a konyhás Teri néni mentében fordult vissza,érdeklődve,mi van velem?
Szólni sem b írtam,de nem is várt ő válaszra,már harsány hangon kiabált is: -Erzsi!
Gyere szaporán,mi van ezzel a lánnyal?!- Innen már ismerős volt a forgatókönyv:
a Főnökasszony a pikírt megjegyzéseivel,telefon a mentőknek,csomagolás -de mindent
ám!-dörrent rám a Főnökasszony,-mert ide többet nem jön vissza!- ritkán látszó meg-
elégedettség ült ki amúgy megkeseredett arcára.
Erzsike könnyezve pakolta kis motyómat,még a nővérem cimét feljegyezték,hogy
hírt adhassanak rólam. Tekintetem könyörgően kapaszkodott Erzsike könnyes szemébe,
szegényke csak bólogatott,értette ő,mit kérek...-Megyek,indulok,ahogy a mentő
megjön szólok,csak ne félj jajaj,te lány,tarts ki,bemegyek majd én is- körülbelül ennyit
lehetett kihámozni suttogó,elváltozott hangjából.
Most bizony nem volt "viccmesélős" az utazás,nem is igazán emlékeztem rá,hogyan
mennyi idő alatt értünk be a nagyvárosba,hogyan kerültem a szülőágyra,csak az
iszonyatos fájdalmak töltötték ki minden érzékemet.
