Gyümölccsel,bonbonnal,mindenfélével megrakodva,kiöltözve érkezett meg József.

Meghatódtam,mert úgy ragyogott,mint egy igazi apuka...Hosszú kórtermen -tizen-

hatágyas volt - kellett keresztül jönnie az ablakig,hozzám. Igy módomban állt ala-

posan szemügyre venni,közben eszembe jutott: erre valahogyan eddig nem is

"pazaroltam" időt. Magas,száznyolcvanon felül,erős testalkatú,de nem kövér,lehetetlenül

göndör szőkésbarna hajjal,zöldesbarna szemmel,jóképű,megnyerő külsejü férfi benyo-

mását keltette.

Ágyamhoz érve zavarában alig mert  rám nézni,maga a hely is idegen lehetett számá-

ra.Nehezen indult a bezsélgetés,mikor a nővér jött hőmérőzni,kedvesen rámosolygott:

"a kispapa,ugye? édes kicsi lányuk van!"

Hát,ezzel készen  is volt szegény József.Én mentegetőztem,nehogy rosszat gondoljon

rólam,de erről szó sem volt. Kimentünk a társalgóba,ahol aztán elmondtam neki  a

délelőtt történteket.Időnként elcsuklott a hangom,kénytelen voltam szüneteket

tartani.Láttam rajta,mélységesen feháboritotta az eset,igy kapott is az alkalmon,és

sietve jelentette ki:

-Ha neked is megfelel,én most beszélek a főorvossal,vagy akivel tudok,közlöm,hogy

a vőlegényed vagyok.Aláirom erről amit kell,vállalom a kicsi nevelését,ellátását,

veled együtt.Igy már kiengedik majd veled,és értetek jövök,költöztök hozzánk-

hangja határozott volt,de éreztem,válaszomtól függ,hogy meg is teszi-e.

-Tudod,ismered most már a levelem tartalmát,amit sietve irtam,mikor behozott a

a mentő. Hozzád költözöm,gondozom édesapádat,dolgozom,amit tudok a gyerek mellett,

de mást nem igérhetek-elpirulva mondtam ki a fontos mondatot.

József mélyen a szemembe nézett,úgy mondta:" nekem ennyi elég".

Szerencsénk volt,magával a főorvossal tudott találkozni,és lerendezni m inden

szükséges dolgot,aki talán azért is volt ennyire előzékeny és rugalmas,mert már fü-

lébe juthatott kolléganője botrányos kisérlete "gyerekszerzés" címén. Voltak forma-

ságok,melyeket el kellett ahhoz intézni Józsefnek,hogy "haza mehessünk" vele,de

meglepően készségesen és boldogan vállalta.Igéárte,intézkedik,és telefonál,jön,ahogy

tud.

A következő szoptatásnál szép csönkben,mindezt el is meséltem kicsi Ritámnak.

Olyan komolyan figyelt rám okos szemeivel,mintha mindezt értené is...

Észrevehető volt a nővérek viselkedése a szobatársakéval együtt,mióta József

megjelent. Kedvesen szóltak,bevonatk beszélgetéseikbe.

Nem tartott sokáig ez az idilli állapot.Nekem a kórterem legvégén volt az ágyam,

aki hozzám jött,annak végig kellett jönnie teljes hosszábban a kétoldali ágysor kö-

zött az egész termen.Jövőnkön merengve arra riadtam,hogy egy ismerős hang

szinpadias módon jajgat:

-Ezt a szégyent! Ezt a lejáratást! Nehogy azt hidd,hogy megváltozik a döntésem,

nem azért vagyok itt! Csinálj,amit akarsz,most már ha akarod,ha nem,megszabaditanak

itt attól a zabigyerektől ,de énhozzám akkor sem jöhetsz!Megtaláltam,meg én azt a

mocskos gazembert ! Tőrbe ejtettük a Valival,rendőrségen van az ügy,felelni fog

érte,hogy megrontott:téged keresett,a Vali meg felcsalta,én meg,usgyi rázártam

az ajtót,rendőrrel jöttem vissza!Azt is letagadta,hogy igazolvány van nála,nosza,ha-

zakisértük ám,tudod te,ki nyitott ajtót?! A felesége,egy kisgyerekkel! Ez volt a te

hódolód! Biróságra megy az ügy,fizetni fog a gazember!-kifulladva ért el ágyamig,

rogyott le rá,én meg csak bámultam a néma csendben: mindenki minket nézett...

Nem tudtam magamhoz térni:honnan került elő?! Hogy talált rám?! Mit akar

velü nk,merthogy célja van,az biztos..