Erzsike viszont jött,gyanútlanul,azt gondolván "észre tértem",megnyugodtam,eh-

lyett eltorzult arccal meredtem rá:mi lesz most?!

Kitámogatott a folyosóra,ott vont kérdőre,ugyanis azt hitte bevettem valamit,vagy

hasonló ostobaságot tettem.Megemlitve neki hasi görcseimet,mely most is jelentkezett,

nagyon megrémült:-Jézus,csak nehogy koraszülött legyen!-megesketett,ha félórán belül

nem enyhül.szólni kell,nem titkolom el.Bizony,nem enyhült,sőt!

Főnökasszony berendelt a vizsgálóba,emlékezve az első alkalomra még jobban  kerül-

getett a rosszullét.Közölte,vizsgálat után mindenképpen mentőt rendel,és beutal a városi

kórházba,mert a kockázat nagy,nem vállalja. -Én pedig a vizsgálatot nem vállalom,-

mondtam - ,mert teljesen felesleges,ha ugyis elszállittat,nem akarok a durvasága mi-

att idő előtt szülni!- bátorodtam neki.

Tombolva zavart csomagolni,rendelte meg a mentőt.Erzsikét marta a bűntudat,hogy

talán ő okozta mindezt,de megigérte:utánam jön. A mentősök visszahőköltek a lát-

ványomtól.Káromkodott az ápoló,ilyen gyereklányt varrni a nyakukba,közel ötven

kilométer az út,gidres-gödrös,és ha útközben...?

Egész úton vicceket meséltek,két percenként érdeklődtek hogylétem felől,nem folyt-e el

a magzatvíz? Ijedtebbek voltak nálam,ami természetes is,ők tudták mi az,aminek  én

még előtte voltam.Beérve a kórházba,a vizsgálat semmi jelét nem mutatta a születési

szándéknak, a görcsök is enyhültek valamelyest,de megfigyelésre bent kellett

maradnom.

Kikerülve a már úgy-ahogy megszokott környezetből,és az előzményeket felidézve,

belegondoltam Erzsike indulatos,de nagyon tárgyilagos indokaiba. Éreztem mennyire

igaza van,kezdtem belátni:attól,hogy jelenleg van hol laknom,ennem,ez semmit sem old

meg a jövőnket illetően.Csupán ideiglenes megoldás,a szülésig szól.Gondolkozni,gondol-

kozni,megoldást kell találni!

Bő hétig voltam a kórházban, panaszaimat lehetséges módon akár a sütemény,akár az

az átélt izgalom okozhatta.Mentő vitt vissza,a Főnökasszony legnagyobb bánatára,

aki szinte  a fejét fogta,azt remélte :nem lát többé.Erzsikével két nappal később

találkoztunk.

Szerző: szirénke  2010.11.01. 18:47 Szólj hozzá!

Címkék: nem novella mindennapjai élewtem

A bejegyzés trackback címe:

https://fajldalom.blog.hu/api/trackback/id/tr472414240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása