Igy már tudtam,hogy van esélyem,hogy ne vehessék el tőlem a babámat! Küszködve a
rám-rámtörő görcsökkel, a következő másfél napot életünk megszervezésével töltöt-
tem.Teljesen világosan rajzolódott ki előttem az az elképzelés,amely korrekt módon
mindannyiunknaak megfelelőnek látszott:igyekeztem mindezt papirra vetni,hogy Erzsike
elvihesse Józsefnek.Úgy gondoltam,ezekben az órákban érkezhet haza a kiállitásról.
Megírtam,hogy elfogadom a szrelmét azzal,hogy ő is tudja: én nem vagyok belé sze-
relmes,sőt,igérni sem tudom,nem is akarom,hogy valaha is az leszek.Ezt csak az
idő mondhatja meg. Mérlegelve a közelgő szülési időpontot ,,és kiszolgáltatott
helyzetemet,úgy döntöttem,hogy beleegyezem- előzetesen és nem véglegesitve,-hogy
valamikor összekösszük az életünket. A feltételes módot az indokolja,hogy nem tud-
hatom,hogyan zajlik le a szülés,milyen lehetőségem lesz,ha lesz egyáltalán.Úgy éreztem,
őszinteségemért gyors választ várhatok, mert -bár azt nem irtam meg- a sürü görcsök
bizony indokolják is a gyorsaságot...most én kértem erre,emlékeztetve feltételeim
elfogadására.
Alighogy átadtam, a lev elet Erzsikének,már meg is bán tam.Úgy éreztem,nem jól
fogalmaztam,lehet,el is vaditom magamtól.Teljesen elbizonytalanodtam a levelem
tartalmát illetően. Kellett ezt?-kérdeztem magamtól.És ha igen,igy,ennyire tárgyilagos
hangnemben,és jól érti-e,amit leirtam? Gondoltam,hogy másnapig egyetlen nyugodt
percem sem lesz,mint ahogy nem is volt. Egész éjjel forgolódtam,ki-be járkáltam,
egyrészt a görcsök időszakonként jelentkeztek,másrészt az idegességtől,reggel már
lestem Erzsikét,ami még sosem fordult elő. Meg is lepődött mikor ráköszöntem,de nem
szólt semmit.Nekem kellett rákérdeznem,pirulva,hogy nem hozott választ?
-Nem tudtam,te lány. Sőt, a levelet is az apjának adtam oda,mert nem találtam,de
előbb-utóbb úgyis hazamegy,akárhol van is. Annak a kiküldetésnek már vége, a húgom
mondta,látták beszélgetni a Flóris lánnyal,tudod,akit annyira hozzá akartak adni.Legyél
türelemmel,előkerül- azzal indult is dolgára.
