Ritácska nyugodt természetével időt adott nekem a beilleszkedésre,a sok megtanulni

valóra,a jószágok,a háztartás ellátására éppúgy,mintha csak tudná:nekünk most erre

van szükségünk.

Korán keltem,József munkába indulása után már a konyhában gyújtottam be, sietősen

csomagoltam díszes papirba az ajándékokat.Alighogy végeztem,meg is jelent papa.

Látva a karácsonyi csomaghalmot,huncutul közölte:-ejnye,no!Hát nem lekéstem?-

ölelte át a vállam.-nem baj,papa,hátra van még a fa díszitése,arról nem késett le.

Ma szeretném feldísziteni,holnapra csak a főzés maradjon.-Okosan is gondolod,lyányom,

jobb is lesz az igy.Szépen,sorjában,akkor nem  lesz fennakadás.-ült le a reggelihez.

Míg a dolgomat végeztem,papa befaragta a fát a tartójába,nekiláttunk a díszitésnek.

Már az is jó volt,hogy adogaatta a szaloncukrokat,díszeket,ezt még merev izületeivel

is boldogan tette.Bizony,estére pompázott a mi első,gyönyörű kaarácsonyfánk.Az

aranyhaj a sötétben sejtelmesen csillogott rajta.Könnyes szemmel néztünk össze

z én öreg,jószivű segitőmmel.

József csodálkozással vegyes ámulattal nézte a szépséges kis fánkat,Hangulatán

meglátszott a valódi öröm.Ezen az estén korábban ültünk asztalhoz,egészen benső-

séges beszélgetés alakult ki közöttünk.Kisrita az ölemben nézelődött,szunyókált,bárki egy

kis,összetartozó családnak nézett volna bennünket.

Tervezgetve az ünnepeket,József közölte:Pesten lakó húgai talán még ma hazajönnek.

Egyik Julinál,másik Imrééknél fog megszállni.Antallal bezsélt még délelőtt,ő újságolta el a

hirt.Mi persze mélyen hallgattunk az én délutáni vásárlási akciómról,legyen teljes a hol-

napi meglepetés.A sors azonban mint mindig,most is közbeszólt.A meglepetés másmilyen

formában,de pillanatok alatt bekövetkeezett:csizmaveregetés a verandán,rövidesen

Marika toppant a szobábaa,mögötte Imre nagy pakkal a kezében.

Örömmel fogadtuk őket,mint mindig. A csomagban beigli és különböző sütemények

voltak,Marika igéretének megfelelően.Elismeréssel adóztak kis karácsonyfánk pompáza-

tának,majd asztalhoz ülve valahogy elakadt a társalgás. Sürgetően pillantgattak időnként

egymásra,mig József elnevette magát: -Bükjétek már ki,mi nyomja a lelketeket!-

noszogatta őket. 

-Sajnálom,ha elmúlik a nevetős kedved,Jóska.De az egész család ünnepi hangulatát is

sajnálom,ha elrontanám.Mégis jobb,ha tisztában vagytok a helyzettel,főként,hogy hú-

gaink is is megérkeznek.Kell,hogy ők is tisztán lássanak,joguk van hozzá.-komorodott 

el  a mindig derűs Imre arca.

- A te munkahelyed Jóska a falu szélén van,de én a központban dolgozom.Már oda is

elért a szele annak,hogy Julit kitiltottad a házból,Rita miatt.Tele van panaszával a

falu,amit meg az uránaak mondtál,azért szintén megkapta a magáét,ezt is

körbehordozza a faluban,azzal együtt,hogy mindez az új asszony miatt van. 

Ne haragudj,Rita,de ezt beszélik-fordult hozzám.

-Én bezséltem Julival-vette át a szót Marika,rákérdeztem,ezekre a komoly

vádakra,hiszen az egész családot lejáratja vele.Mégha igy is lenne,akkor sem tartozik

senkire.Ebből ujabb bajok lesznek,meglátjátok.Ráadásul a szomszédasszonyom most este

 azzal hivott a keritéshez,hogy amit Rita elvett,azt már el is költőtte ma délután a

vásárban.Juli nekem is igy adta elő,de azt hiszem,ahogy ismerem  a papát,és téged is

Jóska,ha meg is történt,kellett,hogy legyen oka.Mondjatok valamit,hogy az emberek 

száját be tudjuk fogni- Marika jóindulattal teli szavai kissé enyhitette a döbbenetet.