Eldöntöttük hát:szembenézünk az esetleges cikusszal,de elmegyünk.Lényeg,hogy

Antal jó szivvel lát bennünket.Kisebbfajta meglepetést okozott ugyan a megjelenésünk,de

ami fontos,Antal szívből örült nekünk,mint mondta,annak,hogy át tudtunk lépni

a sérelmeinken.Juli eleinte levegőnek nézett bennünket,aztán kelletlenül,de teritéket tett

elénk is.Felszolgálta az Antal által főzött,és méltán jó hírnévnek örvendő bíborvörös

birkapaprikást ,sült oldalast,hájas tésztát,pogácsát.Papa is a nagy asztalnál kapott

helyet,magam mellé kértem hogy üljön,megelőzve ezzel a Juli-féle ültetési rendet,

a gyerekek közé..

Több, számomra ismeretlen távoli rokonnal,családi ismerősel találkoztam,akiket

természetesen nagyon érdekeltük Kisritával együtt. Későre járt már az idő,Józsefet

mintha rendesen beborozott hangulatban láttam volna...papa is virágos hangulatban

volt,óvatosan kezdeményeztem hát a hazamenetelt.Többször is türelemre intettek,

egyre vörösebb fejjel,és növekvő hangerővel énekelték a nótákat.Próbálkozásaimra

Imre figyelt fel,és megkezdte az asztalbontást:nekem is,nekik is kisgyermekük volt.

Hazafelé gyönyörű volt a hófedte táj,csikorgó hideg tartotta a havat hetek óta. Minden

levegővétel felért egy hasitó érzéssel a torokban,pengeéles jegességével,érthető ha

minél előbb vágytam a meleg szobára.Őszintén szólva a nyugalomra is, a sok harsány

hangú,vaskos tréfákat eleresztő ittas társaságból már nagyon mehetnékem volt.Kis-

ritát is szerettem volna biztonságbn,békében a kiságyában pihenni látni.Én is fáradt vol-

tam pihenésre vágytam.

Ebből bizony semmi sem lett!Papa rövidesen hortyogva adta át magát az álomnak,de

József sunyin,falnak fordulva tettette az alvást.Várta,hogy ágyba

kerüljek.Meglepetésszerüen félfordulattal át is ölelt, a meghökkenéstől szólni sem

tudtam,de borgőzös lehellete,agresszív mozdulatai,ahogy megpróbált szorosabban 

magához húzni elrémitett! Kutató keze hálóingemen át durván markolt bele amúgy is

érzékeny mellembe,feljajdulásra késztetett.Forró suttogása fenyegetésként hatott:

- Ne kényeskedj már,eleget vártam,ennek is lejött az ideje!Engedned kell!-ezzel

feszitette is széjjel a combjaimat.Ebben a pillanatban sírt fel Kisritaa,úgy ahogy eddig

még sohasem,olyan éles,fájdalmas hangon!Egy pillanat alatt ugrottam ki József

béklyóban tartó kezei közül,ez a hang akkora erőt adott.József  is meghökkent a

sííró hangtól,igy ellankadt szoritása is néhány másodpercre.

Talán a kirándulás,talán az idegen környzetbeli benyomások,de Kisrita élete első

zűrös éjszakáját produkálta,és én kimondhattalanul hálás voltam

neki...megszoptattam,tisztába tettem,ringattam hajnalig,le sem tettem a kezemből.

József régesrég elaludt,mikor már az ággy szélére csusszantam.

Reggel papa gyújtott be,asztalra készitette az Antal által csomagolt sülteket,sütemé-

nyeket.Sűrgölődése közben jegyezte meg:

-Hát még,ha végre levágják már azt a hízót,csak halogatja,halogatja,mán meg olyan

kövér,zsíros lesz,hogy na.Majd azt kóstold meg lyányom,ha még jót ettél életedben!

Nem engedi ám az Anti,hogy bárki is hozzányúljon, a káposztától a töpörtyűig mindent ő

készit el.Azér' is halogatja szegény feje,mer' hogy nála nem egy nap a disznótor,de leg-

alább kettő.Na,de csendbe vagy te!Igaz is,hallottam a kicsit sírni,csak nincsen baja?-

nézett rám aggodalmasan.

-Sokat nyugtalankodott,gondolom a szokatlan környezet,lárma,füst,nem tett jót

neki.Most pótolja az éjszaka kimaradt alvást.József a jószágoknál van?-az igenlő válaszra

kézenfogva magam mellé húztam papát a padra.