Megvártam,mig elmegy.Azt gondolhatta,alszom még.Kiszállva az ágyból,észrevettem

a történtekre melékeztető foltokat a lepedőn.Erővel téptem le az ágyról,megérezve

a jellegzetes szagot,felémelyedett a gyomrom.Márpedig ez eztán is igy lesz,biztat-

tam keserüen magam,ráadásul ekzdettől fogva tudtam is...

Gépiesen végeztem a reggeli teendőimet,olyannyira,hogy papának kérdeznie sem

kellett semmit.Minden rám volt irva.

József sugárzó arccal érkezett az ebédhez,gyengéden megsimogatta a hátam,

ez kellemesen érintett,de nem reagáltam.

Az este az ismétlésé volt,cska követelőzőbben,magabiztosabban,az első jajszavamra

vissza is fogta kicsit magát."Dolgavégeztével" már aludt is, megint

mosdatlanul,úgy,ahogy lefordult rólam.Elhatároztam,másnap beszélünk erről az

egészről,elvárom,hogy emberi formában tegye,amit tesz,mert egyszerüen képtelen

leszek elviselni!

Sort is keritettem rá ebéd után félrevonulva,nagy nehezen találva meg a szavakat.

Mégis a tudomására hoztam,hogy a fúrdés,de minimum a mosakodás "alul" is le-

fekvés előtt,és együttlétünk után a legkevesebb,amit tehet,ha hozzám akar nyúlni.

Ajánlottam,kérdezze csak meg erről a bátyját!Tudtam,ez jó hivatkozási alap,igy megfo-

gadja,amit kérek.Azt is felpanaszoltam,hogy a testem tulajdoképpen gyereklányé,

mégha anya vagyok is,az ő súlyának felét sem teszem ki.Tehát gyengédebben,kicsit

finomabban bánjon velem,nem vagyunk állatok.

Láttam rajta,restelli magát.Valahol igazat is adott magában,zavartan igérte,minden

rendben lesz,de motyogva még előadta,éppen a gyereklány kinézetem vaditja meg,

azzal a tudattal,hogy anya is vagyok.Ráadásul ő bő tíz évvel idősebb,és igényli az

együttlétet,minél gyakrabban...

Aznap este sörszagúan,kicsivel később érkezett,mint szokott,valahoygan furcsán

is viselkedett.Éreztem,valamerre járt,valakikkel kibeszélték a dolgot.Nem szóltam,és

ő sem, de aznap este érezhetően változtatott a stilusán.Az továbbra sem érdekelte,

hogy az együttlétünk kölcsönös örömet adjon mindkét félnek.erre igazán még én sem

vágytam,csupán saját maga kielégülése volt a cél.Ehhez szokott hozzá,erre a gondolatra

jutottam.

Szerző: szirénke  2011.02.18. 13:16 Szólj hozzá!

Címkék: nem novella életem mindennapjai

A bejegyzés trackback címe:

https://fajldalom.blog.hu/api/trackback/id/tr382670358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása