Éppen leszedtem az asztalt,süteményeket,bort,szódavizet hagyva rajta,mikor meg-

érkeztek Imréék kislányukkal és picinyke fiúkkal.A csöpp legényke jól bebugyolálva

érkezett,hiszen alig volt néhány hónappal idősebb Ritácskánál.Velük jött két "pesti

sógornőm" is.Hirtelen alig találtunk megfelelő helyet mindenki számára,viszont én

élvezhettem a háziasszonyi szerepemet! Most találkoztam Emmával, a legfiatalabb

testvérrel,aki merőben más,gyengébb természetünek látszott,mint Zsófi.Emma

nem volt olyan életvidám,hangos,jó kedélyű teremtés,mit nővére.Inkább visszahúzódó,

sótlan,szinte valahogyan  beteges benyomást keltett.

Marika igyekezett kijelenteni,hogy csupán rövid időre jöttek,tudván,hogy a papa nem tud

közlekedni,de a család az család,legyünk kicsit együtt.Égett a talpa,mint mondta,hogy

saját otthonában élvezhesse a karácsony örömeit. A lányok maradhatnak,jelentette ki,

majd elmennek,ha akarnak,de nekik Imrével kötelezettségük van,csupán boldog,békés

karácson yt szerettek volna kivánni.

Ez igy volt rendjén,átnyújtották apró,inkább csak jelképes ajándékaikat.Ez alól Kisrita

kivételt képezett,ő több hasznos dolgot is kapott,még pelenkát is...

A család távozása után a lányokkal főleg papa és József beszélgetett,nekem a

konyhában akadt tennivalóm a vacsoramaradványokkal.

Finom kávét főztem a sütemények mellé,azzal léptem be hozzájuk.Zsófi magától

értetődő természetességgel tartotta ölében Kisritát,aki nagy buzgalommal szórakoz-

tatta különböző fintorok produkálásával.Az este folyamán észre kellett vennem,Emma

mennyire távol tartja magát a babától.Egyszer-kétszer kényszeredetten rámosolygott,

ha Zsófi elétartotta,de ezzel vége is volt.

József biztatására én is helyet foglaltam,kedvesen kínálva a kávét,süteményt.Az már

viszont papának is feltűnt,hogy Emma semmihez sem nyúlt,szemben Zsófival,aki kedves

közvetlenséggel csipegetett,viccelődött,igazán tanújelét adva annak,hogy jól érzi magát

közöttünk.

-Mi van veled,Emma lyányom?Nem tudod tán,hova jöttél haza? Mer' ha igen,azt is

tudod,ebben a házban nem ellenségek ülnek egy asztalnál...a szíves kínálást el kell

fogadni,ahogy szegény anyád tanitotta!-tört ki végül papából,megelőzve szándékosan

Józsefet,látva a fiában az egyre gyűlő indulatot.

-Hát tényleg nemigen tudom! Mesélte Juli,mi folyik itt,mióta...szóval,hogy nemigen

lehet tudni,mit enged meg itt az új asszony! Szegény anyánk,ha ezt megérte volna,hogy

zabigyerek kerül a szülői házba!-pengeélességgel vágott minden szava.

-Na de most már elég legyen!-lökte ki a széket Jószef maga alól,-hát tégedet is meg-

mételyezett az a gonoszlelkű nővéred?! Mit mersz te kiejtenia  szádon,abban a

házban,ahol vendégül látnak?! Miről tehet az a csöppség,miről tehet az anyja? Ismered a

történetüket,vagy csak itt játszod az erénycsőszt?! mióta Pesten laktok,te kis ártatlan,

idáig ért ám a jajgatásod,eljött a hire,hogy kétszer kapartattad magad,igaz? Mennyivel

vagy te különb,tisztességesebb?!Összeröhögnek a hátad mögött a faluban,pesti lotyó 

lettél...azért,mert nem mondom,azt hiszed,nem tudok a dolgaidról? Van nekem

barátom, nem is egy,aki fent dolgozik,csodálkoznátok,milyen kicsi tud lenni a világ!-már

ordított az indulattól,igy nem csoda,ha nem hallottuk meg Antal érkezését.

-Jobb estét kivánok mindenkinek.Halkabban, sógor, kihallatszik a hangod.De abban

nagyon igazad van,a világ nagyon kicsi,és nagyon tágas is tud ám lenni.Én is hallottam

egyet s mást Emma viselt dolgairól,nekem is mondták.Legyen ez az ő terhe,viselje,ha

tudja,az ő lelkiismerete ,majd elszámol vele ott,ahol kell.De a "zabigyerek"  szó

olyan,amit én sem tűrök meg,eleget hallottam az árvaházban, s  ha az is

voltam,mégsem lett belőlem világcsavargó.Százszor erkölcsösebb az olyan nő,aki a

terhét,gyermekét vállalja,megjárva a poklok kínját,mint aki...és hazajön megjátszani

a tisztességest.Előttem ne bántsd mégegyszer a fiatalasszonyt,mert én váglak szájon a

bátyád helyett!- mindezt egyszuszra adta ki magából,ahogy belépett

,kabátban,sapkában.