A férfi,aki befogadott minket,csak jogos jussát hajtotta be.Hogy hogyan?Hát,ahogyan

természete kivánta.Már aludt is,teljesen lecsillapodva,anélkül,hogy megmosakodott

volna,hogy...bármi emberit tett,vagy mondott volna...újabb undorhullám öntött

el.Óvatosan kikecmeregtem az ágyból,mentem ki a kamrába. Még langyos volt

az esti mosakodásból maradt víz.Úgy nyúltam magamhoz,mintha egy békát kellett

volna megmosdatnom,de ezen is túlestem.

Belegondoltam,mi lesz ezután,vajon milyen "étvágya" lesz Józsefnek,mit lehetne

tenni,hogy legalább kíméletesebb legyen,gondoltam kétrét hajolva,az alhasi görcsöktől.

Nagyon árván,nagyon egyedül éreztem magam,holott tudtam azt is,nem tiltakozhatok,

mert ez az az ár,amiért itt lehetünk.

Ezt kell elviselnem,hogy a gyerekemet ne vegyék el tőlem,és ezért semmilyen ár nem

sok,nem drága. Odatapogatóztam a félhomályban Kisrita ágyacskájához,szemem

megszokta a sötétséget,igy ki tudtam venni a csöpp kis arcot.Öklei a fülecskéje

mellett,békésen szuszogva aludt...nem vehetem el az álmát,a nyugalmát,ha Jó- 

zsef minden este megveszi a vámot rajtam,akkor minden este megadom magam az

akaratának...megsegit egyszer még a Jóisten,kitartással kell lennem,folytak a könnye-

im a kiságy rácsára.Édes kisbabám,ha te tudnád,hogy lettél,hogy maradtál meg nekem,

miylen áron,mit kell ezért a szerencsétlen gyerekkorú anyádnak kiállnia...megtudod-e

valaha?  És ha igen,vajon mi lesz a véleményed,megvetsz majd érte?Vagy

megérted,mennyire nem volt más választásom?Milyen ember lesz belőled,hogyan

nézel majd rám? Úgy szerettem volna a jövőbe látni,tudni,hogy soha nem lesz emiatt

kicsi lányomnak lelki sérülése,nem kerül durva szavak kereszttüzébe az anyja válasz-

tása miatt...nem ő akarta születését.

Sovány,meggyötört testtel,sajgó lélekkel kuporodtam be az ágy szélére.Hamarosan

reggel lett,egy zavaros,fel-felriadó éjszaka után.

József munkába készülődött.Frissen,magabiztosan,ordított róla a hím diadala.Igen,igy

láttam,éreztem,mert így volt,mégha jogosan is.