Közelgett a tavasz,sőt már a veteményzeés ideje is eljött! Papa ebben is nagy

segitségemre volt.Irányitott,tanácsokkal látott el.Kis Ritám a babakocsiban szu-

nyókált a jó levegőn,mig a szinte langyos,porhanyós földbevetettem a magokat.Kicsi t

bizonytalanul végeztem a szokatlan munkát,de bíztam a földben a Jóistenben,az Élet

ujjászületésében.Megéreztem az őseink magvetéskor sajátságos mozdulatait,ahogy

széthintik a magot,széles, a földet szinte  a levegőben megáldó karlenditéssel...

Nem is titkolt izgalommal lestem,mikor kelnek már ki a veteménynek! Aztán,ahogy

némelyik kikelt...bizony,rajtam derültek,akik látták a részegen dülöngélő  

újhagymáimat.merthát,nem dugtam én azokat,hanem vetettem,mint a többit...

A látvány azt is nevetésre ingerelte,akinek éppen rosszkedve  volt!

Meleg,illatosan gyenge széllel érkezett a Húsvét.Igazát  láttam Józsefnek,valóban

tele volt a kert virággal.Itt is,ott is keltek ki,bimbóztak a tulipánok,nárciszok csodás illa-

tú jácintok.Már gyakorlott háziasszonyként készültem mindenféle jóval az ünnepi asztalra

Papa tanácsait most is kikértem mindenben,sonkafőzés,tojásfestés,mind új dolog volt

nekem.Éppúgy,mint a kotlósok "tevékenysége".Őket Papa ültette fészekre,én regge-

lente fintorogva a kiáradó bűztől,leraktam őket enni,inni,piszkolni.Elnéztem a

tojáshaalmazt,hogy hogy lesz ebből kiscsirke?!Heteken keresztűl lestem a fészket,

egyre förtelmesebb bűzt szagolva,mig egy reggel  ragyogó,picurka gombszemek né-

tek rám a feltört héjú tojások mellől.Csodálatos falatnyi kis gombócok,voltak,és látni

lehehett,aogy a többiek is "dolgoznak",itt is,ott is repedeztek a tojáshéjakSzaladtam p-

páért,jöjjön,nézze meg,milyen édesek! Nevetve,de szaporán botozva  jött is,és csillapi-

totta lelkesedésemet,hagyjuk őket magukra,majd a kotlós tudja dolgát! Tudta is: rövi-

desen elősétált nagy büszkén,pedig öreg kotlós volt már,de fenséges tartásban

vezette elő a kis sárga pelyhes csapatot.Szaporán magarázta,"kot-kot-kot",merre

mehetnek,mit ehetnek,hogyan kell a gilisztát szétszedni,óh,csodálatos a természet!

Lenyűgöző volt a kotlós féltése, hangszinének különbözősége,ahogy hívta,a szanaszét

szaladgáló kiváncsiskodó kiscsibéket:széttárva szárnyait,azok pedig menekülve bújtak

alá,"próbariadó" volt ez a javából.Csak néhol bukkant ki egy-egy kiváncsi fejecske,de

már felbátorodva kapaszkodtak is fel a kotlós szárnyára,hátára,szemügyre venni a

világot!Rövidesen megismétlődött ugyanez a kacsatojásokon ülő kotlóssal is,bizony

rájöttem,a pici napos kacsák talán még szeretetre méltóbbak tudatlanságukban,ahogy

a "mamának" hitt kotlós után szaporázták sete-sután picurka kacsázó lépéseiket...

Mindezek csodálatos dolgok voltak számomra,még akkor is,ha ezután ugyancsak fel-

szaporodtak a tennivalóim. A veteményes,ami mindennapi rendszeres munkát igényelt,

s az aprójószág szaporulata,még a már meglévő segitséggel is,de minden percem be

volt osztva.Nem bántam, én örömmel keltem hajnalban,indultam a "birodalmamba",vi-

lággá  tudtam volna kiáltani,mennyire szép az élet,mennyi szeretet fér el egy kis

fészekaljában akár,nem érdekeltek engem már a rossznyelvek sem.Ahogy az ajtón

kiléptem a galambok repültek rám,majd a szeme verték ki a nagy tolongásban,rö- 

pültek vállamra,fejemre,szórni kellett a magokat.A koca monoton nyögéssl csititotta

volna már kajláskodó süldő malacait,intve őket türelemre,ami a reggeli moslékot illeti.

A tyúkok,kacsák,kiscsirkék,szinte repültek a kiskapu felé,hangosan üdvözölve a várható

finomságokat,a kiskacsák tolongva várták az apróra vágott csalános darakeveréket..

Szinte jó volt,hogy a nyúlházba külön bejáraton kellett közlekedni, kicsit csitult a

zaj.Igaz,igy nem láthattam,de tudtam:orrukat apró,sürű szimatolással a rácsnak

nyomják,figyelik,mikor érkezik a finom illatú lucerna.Legdühödtebben mindig a hízóknak

beállitott disznók követelték a kosztot,böködve az ólajtót,többször is két lábra felugrálva

vísitottak.Bizony,az én vékonydongájú fizikumom olykor gyengének bizonyult,és a kezeim

száma is meglehetősen alatta maradt a szükségesnek....végre mindenki megkapta a

reggelit,elégedett kárálást,megnyugvó röffenéseket,kotlós oktató kot-kot-kot-ját,a

kacsák tisztálkodó pancsolását,a kis japán kakas legénykedésének fitogtatását túllicitáló

hatalmas vörös kakasom, héthatárra szóló büszke kukorékolását hallva,én is elégedetten

indultam vissza,kis családomat is ellátni.