Hiába tagadnám,folyamatosan ez zakatolt a fejemben,főként,hjogy az idézést is meg-

kaptam:.....apaság megállapitása...megalázó ez nagyon.Ennek a jegyében teltek a

napok.Egy ideje már szinte  türelmetlen kezdtem lenni,lenne már meg,lennék már túl

rajta!Milyen naiv is voltam...

József szabadnapot kért,papára hagytuk a házat és hármasban indultunk be a városba.

Nagy nehezen rátalálva a birósági épületre,éppen időben érkeztünk.Ezt egy öreg,tohonya

kinézetű ügyvéd közölte velünk,aki elénk sietett.Kiderült,őt rendelték ki a

kipviseletemre.Mindezt a gyámom megbizásából,mert még fiatalkorú vagyok.röviden

elmondta a magáét: ha én biztos vagyok a dolgomban,tartsak ki,akkor tudom

bebizonyitani,különben elvezsitjük a pert.Márpedig az nem kevés pénzünkbe fog kerülni

Még fel sem fogtam igazán a hallottakat,szólitottak is. Kisritát átadtam Józsefnek,

remegő lábakkal indultam előre,szembenézni azzal,ami most várt rám.

Sohasem voltam még iylen helyen...megilletődve mentem ahova mondták.Próbáltam

megállni remegő lábaimon,szédülő zakatoló fejjel.A biró és ügyvédek beszélgettek,

távolról érkezett hozzám a hangjuk,vitatkoztak,próbáltam a szédülésemen úrrá lenni.

Hirtelen rántott vissza a valóságos talajra egy erőteljes férfihang:

-Maga terhes lett,meg is szülte gyermekét!Az álllitólagos apa jogi képviselője cáfolja

az apaságot,azzal,hogy nem történt aktus! Akkor magát a szentlélek szállta meg?!-

szólni sem birtam,csak meredten néztem rá: ki ez az ember,kegyetlen kérdéseivel,igy

hogyan oszthat igazságot?MI keresnivalóm van akkor nekem itt,ha igy bánnak velem?!

-Válaszoljon! Nevezzen meg még számitásba jöhető jelöltet,háromra van lehetősége-

kedélyesen,kenetteljes hangon mondta ezt,de látszott rajta,élvezi zavaromat.

Édes jóistenem! El akartam süllyedni.Még háromra?! Egy sem volt igazán...még a szerel-

met sem igazán ismertem meg,az érzés,amit annak gondoltam,annak lettem az áldozata,

én úgy hittem...ez szerelem.De Tamásnak nem volt az...amit énmegtapasztaltam az

a kín volt,sokszorosan.Hirtelen megkeményedett a lelkem:

-Köszönöm a lehetőséget.Maradok annál az egynél,mivel több nem volt.Teherbeesésem

elismerem,szokatlan módon történt,de megtörtént.Németh adjunktus elmagyarázta ezt

nekem.Ajánlom őt annak,akinek ez kétséget ültet a fejébe,biztosan felvilágositja.-

felemelt fejjel,és -gondolom- villámló szemekkel néztem a biróra,mondókám alatt.

-Nocsak! Kérem,hogy a Biróságnak megfelelő tiszteletet tanusitson! Úgy látom a

nyelvével nincs baj...Mivel igényét fenntartottnak nyilvánitom,elrendelem a szükséges

vér és antropológiai vizsgálatokat,melyek diját magának kell ,megelőlegezni.Jegyzőkönyv

küldése,értesités küldése szüksége- fordult a gépiró felé.

Ezzel a tárgyalás  le is volt zárva.Vizsgálatok?! Költségek?! De József rugalmasabban

vette mindezt,mint ahogy várttam volna tőle.Sőt! Valami érdekes kifejezés volt az

arcán,aminek nyitját csak este tudtam meg,mikor sokkal gyengédebben húzott magához

mint szokott.Kiderült,most,hogy határozottan kiálltam a Biróság előtt is,hogy más nem

volt az életemben,ő is jobban hisz nekem.Bevallotta,nem akart megsérteni,de hát ki

tudja...Ő megkönnyebült,de ez nekem nagyon fájt.Tehát ő még ezen is vacillált,hogy

vajon hányan...?!Sokáig tartott ,mig megnyugodtam,és elfogadtattam magammal,

tulajdonképpen jogában állt kételkedni.