Mozdulatlanná meredve feküdtem ,míg meghallottam József mély,egyenletes szu-

szogását.Aludt...Lassan ellazítottam görcsbe állott végtagjaimat,óvatosan hátat

fordítottam neki és álomba merültem.

Ritácska egyszer keltett fel,kislámpa mellett rendbe tettem,József forgolódott,de sikerült

észrevétlenül vissszafeküdnöm,éberen aludtam reggelig.

 A vekker csörgését már teljes ébrenlétben állitottam le.József kikászálódott,készült

munkába.Nem szólt semmit hozzám,én pedig befelé fordulva kerültem a kontaktust,igy

 indult dolgozni...

A kiállt idegességtől elgyötörtnek éreztem magam,mégsem birtam az ágyban maradni.

Felkeltem hát,és papa nagy meglepetésére én gyújtottam be a sparheldbe.Barátságos

meleggel,reggelivel vártam.Kutatóan nézett rám,az ő öreg,de éles,sokat látott szemét

nemigen lehetett volna becsapni.

-Lyányom,ne neheztejjél,de váltsunk néhány szót.Láttad,az este beszéltem Jóskával,

remélem,betartotta,amire intettem. De te megviseltnek látszol,ha nem történt

semmi,akkor az izgalomtól.Nyugodjál meg,egyelőre békén fog hagyni-aggodalommal

volt tele a hangja.

-Semmi nem történt papa,de tényleg rosszul telt az éjszaka.Majd napközben magamhoz

 térek.Köszönöm,hogy törődik velem- forgolódtam tovább a konyhában.

-Ha nem sértő neked,hát fogaggyál el szülődnek,lyányom, ha már nincsenek,ne álljál

olyan egyedül,  árván a világban. Sokat tapasztaltam életemben ilyet is,olyat is.Szegény

feleségem,Isten nyugosztalja,sokat eltűrt tőlem,nem is igen tehetett mást.Megbántam

én a halála napján azt a sok becstelen viselkedést,de tudom,számon kérnek majd oda-

fent.Ha lehet,javitanék is magamon azzal,ha veled ,vletek törődök,nem hagylak ma-

gadra.Ezért is fogtam vissza a fiamat,korai még ami az eszébe vót- könnyes volt a

szeme,úgy fordult félre kis borospoharáért.

Nyomott hangulatban telt a nap,délben nem is jött József ebédelni.Igy bizony feszültebb

lett este,megjövetelekor a lassan induló beszélgetés is. Igyekeztem úgy tenni,mintha mi

sem történt volna,bízva abban,hogy akkor neki is könnyebb lesz elviselni a kialakult hely-

zetet.De ezt csak én gondoltam igy...József egész este morcos hangulatban jött-ment.

A lefekvés a  tegnapinak pontos másaként zajlott le,az ébredés úgyszintén. Délben vi-

szont megjött az ebédhez,foga között szűrte a szót,de mégiscsak szólt néhány

mondatot.Kisritához is odament,gügyögött neki,majd indult vissza dolgozni.

Este nem feküdt le egyből,mint előzőleg,beszélgetést kezdeményezett.Ebből

 kiderült,maga is belátta,hiba volt reménykednie ilyen hamar.Látja rajtam,mondta,

hogy ez megijesztett engem.Most csak abban bízik,legalább kicsit összeszokunk,ha már 

egy ágyban alszunk.Ő türelmes lesz, kivárja az időt...fejezte be,akadozva előadott

mentegetőzését.

Örültem a változásnakmegköszöntem a türelmét és kértem,azért gondolkozzan el azon

is,hogy bár belátom, vannak vágyai,de én még fizikailag is alkalmatlan vagyok bármire,

lelkileg meg végképp.Nem vagyok még túl azon a traumán,amit Ritácska apja

okozott,mint ahogy a szülés meghatározó "élményén" sem . Előre megbeszéltük,még a

kórházban,hogy türelemmel lesz,most emlékeztetem rá!Megkönnyebbültem,hogy ezt

elmondhattam neki.Ezek után ugy láttam,jobb,ha másra terelem a szót,könnyebb lesz

mindkettőnknek.Erre kitünő alkalomnak látszott a közelgő karácsonyi ünnep

megszervezése,tervezése,ami bevásárlással,készülődéssel járt. József partnernek

mutatkozott,a következő napok a lista összeállitásával,vásárlással telt. Papa vigyázta

addig Kisritát,szeme világára sem vigyázott volna jobban.

Repültek a napok.Éltem első tyúk és kacsavágására készültem,papa dirigálása alatt.

A tyúkvágás még csak-csak sikerült,a a kopasztás rajtam is hagyott égő nyomokat a

forró viz miatt, de a kacsával komoly harcot vívtam,igencsak  közel állva a síráshoz.

Mindent másként kellett tennem,mint előzőleg,amit még nem sem igen volt  módom

tanulni.Őrült erő volt -úgy éreztem  - a kacsának nevezett hápogó ördögben.Minden

módját kipróbálta lankadó éberségem kijátszásának,ezzel együtt a menekülésnek.

Papa minden tapasztalatát latba vetette,hogy segithessen,de a művelet végére már

kétrét görnyedt rekedt kacagásától.Nem volt az véletlen.Énrajtam ugyanis

majdhogynem több toll volt már,ragadt hajamba,ruhámba,mint eredetileg magán a

kacsán.Minden kacsát együttesen kivántam a pokolra,mire elkészültem vele,és kony-

hakész állapotba került.Elnéztem ezt a szerencsétlent,tépett bőrével,hámhiányos

testrészeivel,mert az is igaz, a kopasztás időnként dühödt tépkedésssé fajult...