-Elnézést is kérek a többiektől,de nem állhattam szó nélkül ennek a taknyosnak a rossz-

indulatát.Egész éjszaka sutyorogtak Julival,reggel már eligazitottam őket,de úgy

látszik nem eléggé.Sajnos,keményebb kézzel kell fognom a nővéredet sógor,különben so-

sem lesz ennek vége.Na,most aztán jól bemutatkoztam,igaz-e?-fordult hozzám.

-Éppen karácsony szent estéjén...de msot már,ha megkináltok egy pohár borral,azt

megköszönöm.Te meg húgom,menjél,mondd meg Julinak igencsak emlékezetes kará-

csony elé néz,amiért igy felbiztatott téged erre a műsorra.A holmidat pedig szépen

pakoljad,vigyed át keresztanyádhoz...Mondd el neki:nálam már kitelt az esztendőd!

Mire hazaérek,ne lássalak a házamban- az utóbbi mondatokat inkább szomorúan,mint

indulatosan mondta.

A beállt csendben csak Emma öltözkedésének neszezése hallattszott,aki köszönés

nélkül fordult ki az ajtón.Senki sem szólalt meg,csak néztünk magunk elé.Úgy éreztem,ez

már nekem sok,szédülés fogott el.Zabigyerek,zabigyerek,visszhangzott a fülemben.

Éreztem,hogy falfehér vagyok,reszketés jött rám.Ilyet még  vadidegen sem vágott az

arcomba...és éppen ma.

-Úgy látom,nagyobb botrányra nem is érkezhettem volna.Azért indultam el,hogyha

már igy alakult a lányával ,papa,én még átjöhetek békés karácsonyt kivánni.Rólam

mindenki tudja,hogy árvagyerek vagyok.igy aztán gyerekfejjel sosem tudtam meg

milyen az,ha családi melegségben ülik meg az ünnepeket.Maguknál tapasztaltam

először,és sokszor,mig anyósom élt...maga pedig,papa apám helyett is atyai jó

tanácsokkal látott el mindig,nemegyszer figyelmeztetve a lánya rossz természetére.

Van mivel tartoznom,ezért átjöttem.Talán rosszkor,hogy szaván csíphettem a pesti

kisasszonyt,de talán jókor,mert láthatta,nincs joga belemarni abba,akit nem is ismer.

Próbálják meg túltenni magukat ezen a csúnya kezdeten,ettől már ugyis csak jobb 

lehet.Na,Isten áldja meg az ünnepet,amit nekünk adott,és magukat is!-azzal magára

kanyaritotta kabátját,indulóban visszaszólt:- a verandán szegre szegre akasztottam egy

tarizsnyát,tegnap töltöttem kis hurkát,kolbászt,foggyasszák jó étvággyal.Vágni úgyis

csak újévre fogunk-aztán csak a távolodó lépteit hallottuk.

Zsófi ocsúdott fel először: azt hiszem, ez már a sokadik cirkusz lehetett ebben a

témában,igy aztán ideje véget vetni.Le kell rázni ezt a rossz hangulatot,nézzetek erre

a csöppségre,milyen ártatlanul,bizalommal tekintget a világba! Csak nehogy megérezze

a rossz hangulatot! Hoztam ám csekélyke kis ajándékot mindenkinek,teszem is a fa alá.

Mi az,ti nem ajándékozzátok meg egymást,hogy nem látok itt semmit?-már indult is

a csomagjaiért.Én is előhoztam és a fa alá tettem szépen csomagolt ajándékaimat.

Zsófi ragaszkodott hozzá,hogy először ő adhassa át a nekünk szánt apróságokat.

nagyon megható figyelmesség volt ez tőle.Papa egy üveg jó minőségű bort,József

mandzsettagombot,Kisrita kiságyra akasztható macifigurás csörgőket,én pedig egy jó

illatű dezodorfélét kaptam .Ezután én adtam át az ajándékokat,legelőször

 papának.Remegő kazeivel alig tudta kibontani a csomagolást.Hatalmas öröme lett, 

ragyogott a szeme,megpillantva a béléselt bekecset.-Jaj,édes lyányom,ilyet,

nekem,hát,ez milyen jó meleg! Hogy is találtad ezt ki...-azt sem tudta,mit mondjon,csak

simogatta a kedves ajándékot.A Józsefnek szánt ajándékot csak egyszerüen a kezé-

be nyomtam.Zavartan vette át,bontogatta.Ámulva hámozta ki a vágyott inget,Zsófi

hangosan felnevetet:-Na,látod milyne jó lesz hozzá az én ajándékom,az a

mandzsettagomb éppen ehhez való!-oldódott is észrevehetően a feszültség.

Kicsi Rita ajándékát már mindenki kiváncsian várta,mit rejt a papir...természetesen

rögtön rá kellett próbálni a új kis kabátkáját,sapkáját.Édes kis babaarca elbűvölő

volt a csupa rózsaszinben,elvarázsolva mindannyiunkat.

-Hol a nadrág hozzá?-kérdezte József.

-Jaj,te! Hát ez egy kocsikabát,a babkocsiban kell ráadni,ha viszitek ki levegőre!-

világositotta fel Zsófi.Nem is sejtette,mekkora szivességet tett ezzel nekem.igy

bevezetve a babakocsi vásárlását...

-Persze,persze,lassan már ki lehet vinni,majd Józseffel megbeszéljük-mondtam,titkolva

örömömet.

Végezetül én is kibontottam a saját maganak szánt ajándékomat,ami inkább praktikus

volt,mint szép.Sógornőmet nem is mulasztottam el megjegyezni:-N e neheztelj érte,de

valami csinosabb darab nem volt?Fiatal vagy te egy ilyen "nagyis" fazonhoz!- szere-

tettel ölelt át.