Pár pillanatig mi ndenki csak nézett egymásra.József egyszerüen nem talált szavakat,

nekem pedig már az elkeseredés könnyei gyűltek a szemembe.papa hitetlenkedve csó-

válta ősz fejét.Mégis ő szólalt meg először,krákogva köszörülte torkát,megfogva az

asztalon pihenő,remegő kezemet:

-Még élek.Itt én vagyok a gazda,habár Juli akár élve is eltemetne.Mindezt azért,hogy

hozzájusson egy-két abroszhoz,vászonlepedőhöz.Nem érti meg,ami itt van,ahhoz neki

semmi köze nincsen.Szegény feleségem halála után mindenki ki lett fizetve,tehát kuta-

kodni,számonkérni senkinek nincs itt joga! A még mindig elkeserit,ami a minap történt

éspedig:Jóska kutakodáson kapta a nővérét.Ez sajnos,már sokadjára fordul elő,ezért

kitiltotta innen,mig magához nem tér,mit szabad,mit nem.Most már nem kesergek ezen,

Juli rosszabbat tett,mint gondoltam volna:tele beszélte a falut.Hát,ez nálunk,sosem volt

megengedve!Az sem riasztotta vissza,hogy újabb bajt zúdit a fejére,mert Antal ezt nem

fogja annyiban hagyni,ráncba szedi a feleségét.Amit Ritára mondott,szemenszedett

hazugság,ez a lyány nem adott el semmit,nem vett el semmit,ez csak dolgozik látástól

sötétedésig.Még a gyerekágyat se feküdte ki,mégis a Jóska által igért segitség is

elmaradt,nyakába szakadt városi lyány létire az összes jószág,a háztartás.Pedig itt

van a pici lyány,alig ér rá vele törődni,de zokszavát még nem hallottam...Igen.oda

volt ma délután vásárolni,én adtam rá a pénzt.Jóskának bizony ez sem jut az eszébe,

ha Rita a háziasszony,akkor ne csak a jószágetetésben,ganajazásban legyen az,hanem

a gazdálkodásban,vásárlásban is! Ezt az ünnep után szerettem volna megbeszélni

de ha máre el kell számolnunk azzal is,ha kilépünk a házból,hát legyen ,meg ez is!

Jóska,azt hiszem,jobb ha most hallgatsz,fiam.Van a rovásodon,elmulasztottál rendezni

 egy-két fontos dolgot,úgy vélem- nyúlt kifulladva szegény öreg a borospohara után

-Rita,hát mondj már te is valamit,tényleg nem szoktál te beszélniezekről a

dolgokról,amiket pedig meg kell oldani.Igy már más a Juli galádsága,de teveled is

történt egy s más ma délután.Öntsünk teljesen tiszta vizet a pohárba -bátoritott jólelkű

sógornőm.

-Nem könnyű nekem most erről beszélni- nyeltem könnyeimet,de folytattam: -Tényleg

nincs semmi segitség,egyedül látok el mindent.Érzem is ,hogy sok ez nekem,de Ferkó

után nem hozott Jóska senkit.Én Julit sosem bántottam,idejárt,kiforgatta a

szekrényeket,megszámolta a tyúkokat is,hétről,hétre,bizony a papa néha el is sirta

magát emiatt..Igaz,nem szóltunk róla,hátha abbahagyja.Igy kapta rajta József,akkor til-

totta ki.Ma papa adott pénzt vásárlásra,mert nekem nincs,József meg még nem

adott,boldog is voltam,egészen eddig,hogy sikerült megvennem,amit szerettem volna.

Igen,boldog voltam,mert erőszakot tettem magamon,nem hagytam elrontani első

karácsonyunkat.Az a néhány vénasszony ugy esett nekem,mint a keselyű,mindenki előtt

rikácsolta,hogy "ugye,könnyű kőteni a másét?!"mondták,mert Julitól hallották,azt is az

arcomba vágták.Nem akarta,m én erről szólni,nem akartam beszennyezni az ünnepet..-

de már zokogásba fulladtak az utolsó  szavak.