Fiatal,huszonéve nő nyújtott kezet barátságosa.Ő volt Zsófi,József idősebbik,

Pesten élő húga.Papával hosszan ölelgették egymást,igazi öröm csillogott a

szemükben.

-Ne haragudjatok,nem a legjobb időpontot választottam az ünnepi készülődés

miatt,de annyi min dent hallottam rólad Marikáéktól,hogy kiváncsivá váltam!-nevetett

rám. .- A húgom Juliéknál szállt meg,én pedig a bátyámnál,Imrééknél-szinte mentegető-

zött,de látszott örül a szives fogadtatásnak.Mire felocsúdtam,már bent is volt Kisritánál

aki ébredezett, és a "szokásos" aggodalmas kéztördelését gyakorolta.Ezzel aztán le is

vette teljesen a lábáról sógornőmet.Nem győzött betelni a babával,beszélt hozzá,annak

fintoraira puszikkal válaszolt,jó volt látni ezt a szeretetet.

Már fel volt készitve a tyúkhúsleves,a sparheld kiváló szakács,mondta papa,csak jól

kell irányitani benne a tüzelő rakását.Ha éppen anyit teszünk alája,akkor az ilyen étel

csodálatos ízeket tud produkálni,mert nem hirtelen fövi ki a zamatát,hanem éppen meg-

megbuggyan,gyöngyözik.Igaz,többórás a fővési ideje,de megéri.Míg megfő,elő lehet

 késziteni a töltöttkáposztának valót.Látva csodálkozásomat,elárulta:hozatott József-

fel hozzávalókat,most van idő is,"megtanuljuk" ,enélkül ugyanis nincs karácsony!

Zsófi csatlakozott hozzánk,ki nem fogyott a mesélésből.Pesti albérleti furcsaságokból,

munkahelyi körülményeiről.Szórakozni a "Csilli"-be jártak,ott táncolni is lehetett."Hátha

felcsípek egy nekem való fiút,"nevetett nagyot.

Besegitett a töltöttkáposzta készités rejtelmeinek megtanulásában,aztán elbúcsúzott

tervei szerint felkeres néhány rokont,ismerőst.Rövid az idő amit itthon tölthetnek,még

a temetőbe is ki akart menni.Este ugyis jönnek a húgával együtt,szentestét

ünnepelni,mondta.

Papa örömmel volt ele,hogy ritkán látott kislányát magához ölelhette.Felelevenitette

a gyerekkori történeteket,vegyesen a mulatságosat,az éppen szomorúbbal.Olyan

sokat mesélt,repült az idő,már a levestészta befőzésénél tartottunk.József is

megérkezett a malomból,nagyokat szimatolva a mi nden jót igérő illatokból.

Igyekezett is kifelé,a jószágokat ellátni,kicsit korábban is,mint máskor,de azét semmi

sem maradt elvégezetlenül az ünnepi hangulat miatt.Előzőleg még a hiányzó dolgok

bevásárlását is elintézte,sőt,maga pakolt ki a kamrában.Ennek más elfoglaltságom miatt

kifejezetten örültem,de valahogyan furcsállottam is...a sok munak miatt hamarosan

meg is feldkeztem az egészről.

Kezdett besötétedni,a finom vacsora, a "kisérleti káposztával"készen lett.Most már csak

a nagy asztal meg nyitása,diszitése,a terités volt hátra.Felváltva szedtük rendbe

magunkat az ünnepi asuztalnak megadva a tisztességet.Kifáradva,de elégedetten

ültük körbe,élvezettel szivtuk be a friss fenyőillatot,amit kis karácsonyfánk bőven

ontott magából.Vacsoravendéggel nem kellett számolnunk,családi ünnep a szenteste,

pesti sógornőmék tapintatosan magunkra hagytak bennünket az első szentestén,csak

vacsora utánra igérték jövetelüket.

Áhitattal mertem a tányérbaaz aranysárga húslevest,tetején gyöngyöző karikákkal,

pirosló répaszálakkal,hófehér gyökérrel,még zöldes szinű karalábédombokkal.Csiga-

tésztát főztünk hozzá,elosztva kapta  mindenki a zúzát,májat.Jóízüen kanalazta a kis

család a finom,gőzölgő levest.József kétszer is szedetett magának,amire én roppant 

büszke is voltam! A töltöttkáposzta zamata,ahogyan a sparhelden halkan rottyant

egyet-egyet egész délután,igazolta a papa állitását?igazán jót csak jó tűz fölött lehet

főzni...