Az ajtóbn az éles hideggel együtt csapott arcul egy ismeretlen vénasszony szemem

közzé vetett szava:-Van mibűl kőteni,he?Kijátszottad szegény Julit,kitúrtad a szülői

házbul?Elherdálod a kis vagyont,he?-villant gonoszukl rámmeredő szeme fekete

fejkendője alól.

-Méghogy csak a vagyont?! Már az öreget is megbolonditotta,ért ez hozzá,az is

a Juli ellen fordult,mesélte szegényy,együtt vezették félre a testvérét,még az urától

is megkapta szegény a magáét-tóditotta egy másik varjuszerű vénség.Egész csopor-

tosulás várt ott engem,az ajtóban. Kiszáradt torokkal,remegő lábakkal törtem utat,

szorosan ölelve a kincseket,amik szinte égetni kezdtek,mióta rám olvasták nem

létező bűnömet...

Vesszőfutásnak éreztem a felém áradó irigységgel vegyes gyűlölet szoritásában

kétségbeesett menekülésemet,pergő könnyekkel rohanva

hazafelé.

Máskor megnyugvással töltött volna el a meleg villanyfénynél békésen alvó kisbabám,

s mellette a  bóbiskoló papa látványa.?Most keserüség szoritotta a torkom,arcomra

fagyott könnyeimre már ügyet sem vetettem,gyorsan -mig a papa nem neszel fel-

eldugtam az ajándékokat.Igyekeztem gyorsan átöltözni,indultam a sötétbe hajló estében

a jószágokat ellátni.Eközben alkalmam volt lecsillapodni,gondolkozni,mi is történt velem?!

Egyértelmű,hogy Juli telebeszélte a falut,erre éreztem én rá akkor.Mindezt persze

úgy,hogy az áldozat ő legyen. Józsefet nem merte kikezdeni,ezért minden mocskolódása

a papát és engem érintett,sajnáltatta magát,hogy még aférje is "bedőlt" nekünk. 

A sok pletykára , hírre éhes vénasszony úgy kapta fel a történetet,mint a  tyúkok

az udvaron az előkerült gilisztát.Izekre szedték,továbbszaladtak vele,mig belém nem

ütköztek ott,az ajtóban. Egész életüket hites férjuruk akaratának alávetve,nemritkán

megalázva. A sorra érkező gyerekek által elnyűtt testük lélekben is sérülten,elnyo-

moritva elfeledett vágyaiktól saját keresztjük hordozása közben örülve a másik ember

keservesebb sorsának,rikácsolva estek az aktuális áldozatnak.Lelkük mélyén érezhették

saját gonoszságuk mélyen sebző erejét,talán ezért önmagukat is igazolásképpen

erősitgetve,túllicitálva egymáson kerekitették ki a történetet:minél szörnyűbb,minél .

megvetendőbb legyen az áldozat.

Biztosan okozott ez mételyezett lelkükben valamiféle könnyebbedést,kielégülést,önmaguk

 kedvezőbb szinben való megitélését,silányodó önbecsülésük darabjainak nyögve-nyelős

összerakását.

Őszintén szólva,nem is tudtam rájuk haragudni.Nem.nem rájuk haragudtam én,hanem

arra a nőre,akinek mindene megvolt már,több, mint amire vágyhatott.

Több,mint amennyi keveseknek adatott meg,férje megbecsült munkája által,mégis

kevesellte.Belekeverte hazug mocskolódásába köztiszteletben álló mesterember párját

is,talán ezért is hittek neki.Persze,azon túl,hogy ő volt a falu szülötte, és csak "az a

városi"...