Mintha egy pillanatra rés nyílott volna az időben:úgy éreztem,látom:sok-sok szomorúság

ér még itt bennünket.Bizony nem is csalódtam,ez bebizonyosodott.Hidegrázós fuvallat

volt ez a jövő szeléből.

A Julival való összecsapás nyomott hagyott mindannyiónkban.Nem mondom,persze

hogy zavart amikor jött és turkált,de több köze volt ehhez a házhoz,és a bennelévő

holmikhoz mint nekem...gondoltam,egyszer ugyis abbahagyja,megenyhül,elfogadja

az új helyzetet.

Papán is látszott mennyire bánkódik,bármilyen rossz természet,de mégiscsak a

lánya.Örült,ha láthatta.Márpedig egy darabig biztos nem fog jönni,igy az unokáiról sem 

fog tudni friss hireket. Csendben folytattuk az életünket,végeztük a dolgunkat,igy jött

el az este,ezzel a vacsora ideje.József konokul leszegett űlla árulkodott a benne zajló

indulatokról.Egy-egy szó esett csupán,nem a már megszokott bezsélgetős hangulat u-

ralkodott.Most már a szomszédok is csak ritkán jöttek át tévézni,mindenkit a kará-

csonyi előkészületek kötöttek le. Papa és József tévéztek,én tettem az esti dolgomat,

Kisritával végre kicsit többet tudtam foglalkozni,mint napközben.

Papa lefekvése után rövidesen József is tisztálkodni indult,majd viszonylag hamar le is

feküdt.Sokáig néztem a plafont a homályban,kavarogtak bennem  a gondolatok.

Megvolt az első nyílt családi háború és én úgy éreztem,mintha valamiféleképpen én

lennék az ütközőpont.Ártatlannnak éreztem magam,mint ahogy az is voltam.Előre

tekintve a jövőbe viszont már láttam:bármikor bármiben lesz is összetűzés,nekem itt

nemigen lesz igazam.Ma egy szót  nem szóltam,papa sem,Józsiből tört ki az indulat,

mégis Bűnhődünk valamennyien.Mi lesz,ha tényleg nem lesz rendben valami,és én

teszem szóvá majd?!

Idegennek éreztem magam a házban.

Sötét gondolatok kavarogtak a fejemben,de vaalmiben bizni akartam.Talán,hogy elnyeli

az idő ezt a rosszat,ami betölti a lelkünket,minden rendben lesz megint.Valahogyan

 sikerült elaludni,Kisrita ébresztett hajnalban.

Amig suttogva beszéltem hozzá,rendbetettem,József is ébredezett,felkelt és rám

mosolyogva,indult a kamrába.Visszajövet Kisritához lépett,csiklandozta a pici

nyakát,gügyögött kicsit,majd elindult,mint máskor,dolgozni.Fellélegeztem,Istenem

hála néked,csak helyrezökken igy minden,gondoltam.Megnyugodtam feküdtem vissza,el

is aludtunk szépen.Papa is később kelt,maga sem értette hogyan,egymáson nevettünk

lustaságunkért.A józságállomány viszont messze volt a jókedvtől,olyan vircsaftot ren-

deztek,ha öt kezem lett volna,az is kevés lett volna.Besegitett a reggeli csípős szél,téli

hideg,hogy szélsebesen végezzem a munkámat.Igyekeztem, vissza a meleg házba.