Egyik este,a tisztálkodó kamrából kifordulva,József addig sündörgött,mig már  előttem

is állt,karjaiban az ágynemújével.-Szerintem ideje rendesen,egy ágyban  aludni,ha már

annyira erős vagy,mindent el tudsz látni.Akkor ez sem lehet probléma-közölte

mosolyogva, látva csodálkozó tekintetemet.Már nyitotta is ki a nagy heverőt,rendezte el

rajta az ágynemüket.

Földbe gyökerezett a lábam.Volt vaalami József nézésében,hangsúlyában, ami meg-

ijesztett,bár igyekeztem nem kimutatni érzéseimet. Folytattam esti teendőimet,húzva

minél tovább az időt mindennel,a babafürdetés sem tartott soha ennyi ideig.Mindketten

elfáradtunk már Kisritával a  hosszúra nyúlt pancsolás után.Hamar el is aludt,nekem is

csak - csak elő kellett jönni a kamrából,immár hálóingben.Kívűlre akartam feküdni,

hivatkozva arra,hogy a gyerekhez fel kell kelnem éjszaka,magamban gondolva,igy

nagyobb az esély a menekülésre...szükség esetén. Ezt el is fogadta József,igy arra

 számithattam,hogy nem tud beszoritani a falhoz,ha olyan  szándéka lenne.

Biztam benne,hogy talán nem fog visszaélni a helyzettel,de mégis taszitott valahogy,

hogy egy ágyban aludjak egy egyébként ismeretlen férfival.Ráadásul még nem teljesen

voltam rendben,attól hogy felkeltem,dolgoztam, a szervezetem még regenerálódásra

szorult,és ennek látható,érezhető jelei is voltak...Természetesen gondoltam én arra,

hogy el fog jönni az idő,amikor József határozottan fog közeledni hozzám,d e azt ál-

momban sem gondoltam,hogy ilyen hamar.Ezzel igy lehetett papa is,mert krákogva

jelezve jöttét,megállt az ajtónkban:-Fiam,mielőtt lefekszel,lpjál mán be hozzám-

furcsa felhangja volt kérésének.József kisvártatva be is ment,az esti csendben fojtott

 szóváltás hallatszott,majd József felpaprikázva húzta be maga után az ajtót. 

Egyenesen az ágyhoz ment,dühödten lökte magát a heverőre,fordult a falnak.Nem

tudtam mit tegyek,még kicsit pakolgattam,majd lehelletfinom mozdulatokkal  be-

csúsztam mellé,  a takaró alá.