Igy állt bosszút rajtam,holott közöm sem volt az öccse általi kipenderitésnek,amire

egyébként minden okot megadott.

Elhatároztam,senkinek sem szólok semmit,nem engedem elrontani a szent ünnepet.

Ez lesz Kisrita első karácsonya,papa régi vágya pedig,hogy végre újból családban

ünnepelhesse a karácsonyt.A lányánál,a sarokban kellett ülnie, a ygerekek között,

a gyerekek zsivalyoztak rajta keresztül-kasul. Ha kért volna valamit,meg sem hallotta

Juli,hát nem is kért,hacsak valamelyik fia,vagy Antal oda nem ültette az asztalhoz...

most saját házában,saját pénzéből vásárolt ajándékok között,az együtt készitett

karácsonyi étellel az asztalon,igy akartam,hogy ünnepeljen.

Mire átfagyva bejutottam végre,dolgom végeztével a jó melegbe,papa és Kisrita nagy

egyetértésben és békességben szuszogtak változatlanul,a homályba boruló szobában.

Végképp megerősödött bennem a szándék: nem engedem ezt a békét megzavarni,sem

most,sem ezután,senkinek! Aztis éreztem,ez volt az utolsó alkalom,hogy megengedtem

agyengeséget magamnak,hogy sírva fakadjak mindenféle rosszindulatú vénasszonyok

vitriolos szavától.

Nekiláttam a vacsora előkészitésének,mire papa felneszelt.Botozott is ki hozzám,érdek-

lődve,mit sikerült intéznem.Jókedvem kerekedett a puszta látványtól,ahogy az ősz

öregember izgatottan,mint egy gyerek,kiváncsiskodik az ajándékok után.

Nevetésre ingerelt faggatózása,de az ingen kivül -amit ugyis tudott- semmit sem

árultam el azon kivül,hogy sikerült mindent megvennem. Ragaszkodtam a meglepetéshez

szinte felragyogott a szemében a gyerekes kiváncsiság csillogása.Régen lehetett ré-

sze ilyesmiben...Jókedvem elfedte a velem történteket,József sem,  vett észre semmit

rajtam az este folyamán.

Elalvás előtt elhatároztam,hogy másnap feldiszitem a karácsonyfát. A sietségnek alapos

oka volt:nem hagyhattam mindent szentestére. Ugyanis tudatában annak,hogy nem

vagyok olyan profi,hogy egy nap alatt főzzek életemben először ünnepi ételsort,

csomagoljak ajándékokat,és időre diszitsek fát is,lássam el a jószágokat,stb.

Óriási szerencsém volt Kisritával,áldott jó kisbaba volt,evett igazi jó étvággyal,ha

felébredt sokáig nézegetett,mielőtt pityergéssel kezdte volna a figyelemfelkeltést.

Szokása volt,hogy tündéri módon két pici kezét összefogva,szinte tördelve,mint egy kis

vénség,aggodalmas képet vágva  nézegetett,mielőtt eltört a mécses.Ilyenkor rögtön

el is hallgatott,ha föléje hajolvabeszéltem hozzá. Ha tisztába tettem,vagy fürdetésen

volt túl,tele volt a pocija is,kis nézegetés után már aludt is,álmában grimaszokat vágva

.Időnként angyali mosoly jelent meg csöpp arcán,vagy éppen legörbült pici szája. Jó lett

volna tudni,miról is álmodik...vagy talán nem? Vajon mire emlékezhet magzatbeli

korából,számtalan rossz élményünkből?