Nem csoda,ha az esti etetésnél a hápogó társaság volt az utolsó,amelyik meg-
kapta a vacsoráját,öldöklő pillantásaimtól kisérve a méltatlankodó társaságot.
József meghozta a karácsonyfát aznap este.Később érdeklődve vette szemügyre a
kamrában a meggyötört állagú kacsát.Behallattszott papa halk kuncogása,nyilván
beszámolt az én megtépázott,magamból kikelt állapotomról,mig a jószágot a kamrába
juttattam...Valahogy mégis derűs hangulatban telt az este,s most először viszonylag
sokáig beszélgettünk lefekvés előtt.
Időközben át-átjöttek sógornőmék,Marika nagyon aggódott korai felkelésem miatt.
Julit teljesen hidegen hagyta az ilyesmi,sőt minden személyes dolog.Papával alig két-
három szót váltott,jött-ment a házban,nyitogatta a szekrényeket,félrelökte,ami útjá-
ban volt.Valóságos felfordulás maradt minden alkalommal utána.Kinézett a jószágokhoz
talán még meg is számolta a szárnyasokat,de sem papa,sem én nem tettük szóvá
Józsefnek.
A sors pótolta ezt helyettünk,mert Juli valósággal vérszemet kapva rajta,hogy eltűrjük
ezt a minősithetetlen viselkedését,egyre jobban belelendült. Egyik alkalommal,már a
papa szekrényeit felforgatva,a mi szobánkban is tájfun utáni állapotot hagyva,indult a
kamrába,mikor váratlanul betoppant József.Szája is tátva maradt,mindennap rendre
szokott hazaérni,most legyökerezett az ajtóban,nem is vette észre a kamrában lévőt.
-Mi az a Jóisten van itt?!-hasított hangja a csendbe.Juli rögtön előtte termett,kiugorva
a kamrából:-Mi lenne,körülnézek,meg van-e minden,nem adogattatok el valamit,párnát
,abroszt,akármit,amit anyánk hagyott! Még a jószágokat is meg szoktam nézni,nem
tudsz róla?!Jogom van hozzá,én is itthon vagyok!-replikázott harciasan.
-Mindjárt megmondom,hol vagy te otthon...szóval te idejársz,leltározni?!És én erről
nem tudok?-fordult dühösen papához.
-Fiam,hát nem kell a bajt szaporitani.Tudod,milyen természete van,ne vegyen minket
szájára a falu-halkan, szégyenkezve szólt,lányát nézve.
-Nahát ebből most aztán elég! Majd adok én a falu szájának is,te pedig húzd a csíkot
hazafelé a jámbor uradhoz,majd beszélek vele,felvilágositom,mit művelsz te,míg ő a
családjának mindent megadva dolgozik! Be ne merd tenni a lábad,ha nem vagyok itthon!
Mert én vagyok itt itthon,apám és Rita a kicsivel,ezt vésd az eszedbe! De te az urad
mellett vagy otthon,itt csak vendég lehetsz,de iylen vendégre nincs szükségünk- azzal
erőteljes mozdulattal ki is segitette az ajtón.
Ritácska felriadt a kiabálásra,szinte hálás voltam neki,hogy adódhatott sürgős tenni-
valóm.Papa kikerekedett szemmel állt a szoba közepén,hitetlenkedve az előbbi jeleneten,
fájhatott a szive szegénynek,két felnőtt gyermekét igy látva.
József vissszatérve fújt egy hatalmasat,ránézve az apjára rögtön látva,mit válthatott
ki az öregemberből dühkitörése.
-Apám,nem tudom,mi vezette idáig,hogy eltűrje azt,hogy Juli itt rendezkedik,kutakodik.
Megalázza apámat azzal,hogy gyanusitgatja eladott-e valamit...maga meg eltűri.Azt ad
el,amit akar,vagy akár én,itt minden a mienk.Juli is ki lett fizetve anyánk után,éppen úgy
mint a többiek.Itt a gazdaasszony Rita,ő rendelkezik,te meg állj a sarkadra,ne félj se
Julitól,se mástól,se a falu szájától,te vagy itthon!-fordult hozzám,majd legyintve fe-
lénk kiviharzott az ajtón.
-Jaj,lyányom,hát látod.Én sose szóltam vóna,mit művel ez a lyány,ha Jóska oda van.Mer
mindig akkor jön...miket szokott ez a fejemhez vágni,de mióta te itt vagy,legalább már
nem szidalmaz,csak rámol..most majd a Jóska biztos szól az Antalnak,az meg amilyen
jámbor egyébként,olyan megvadult tud ám lenni,ha betellik nála a pohár.Lesz ott máma
csetepaté.Ezt kell megérni,nem bír ez a lyány a természetjével-kesergett az öreg.
-Nem baj,papa,úgy látszik,ennek igy kellett történnie.Tényleg megalázó,amit csinált a
Juli,főleg régebben,mig maga egyedül volt itthon.Most ennek is vége lesz,de a falut
telekürtöli,az biztos.Józsinak könnyű,neki nem mer szólni egyetlen vénasszony se,de
nekem igen-gondolkodtam el,vigasztalóan simogatva papa botra támaszkodó kezét.
