Papával szövetségre léptünk -folytonosan azt tettük- a karácsonyi ajándékokat

illetően.Nekem nem volt jöveddelmem,Józsi még nem hozta szóba a három hét

alatt,hogy hogyan is legyen a családi költségvetés.Egyelőre ő vásárolt,nagy ritkán

hagyott otthon pénzt,ha a közelbe kellett menni valamiért. Ennek tisztázását ka-

rácsony utánra terveztem,de addig is meg kellett oldani az aktuális dolgokat.Papa

rukkolt elő az ötlettel,ahogy meghozták a nyugdiját.

-Hallod,Lyányom.Hát ajándékot is csak kéne venni,nemigaz? A fa alá. Neked meg

nemigen van pénzed,én meg nem tudok elmenni vásárolni.Azt gondoltam,ha nem

sértelek meg vele édes lyányom,amikor gondolod,rendbe teszed a pici lyányt,én majd

vigyázok rá.Te meg elkarikázol az áruházba,megveszed,amit gondolnál- a görbebotot

kapirgálta körmével szegény papa,mig előadta ötletét.

Meghatottan öleltem meg,mindjárt el is terveztük,kinek mi kellene.Még abban is a

segitségemre olt,hogy József valami "tengerkék" szinű inget tervezett megvenni

magának,igaz,csak újév után.Kisritának és magamnak vegyek,amit akarok,aminek igazán

örülnék,neki pedig ,a  papának nem kell semmi.

Csodálatos érzés volt,hogy életemben először én rendelkezek több pénzzel,mint ami

néhány süteményre elég,én gazdálkodok szabadon vele,én szerezhetek örömet általa.

Elsőként azon voltam,mit találjak ki a papának,hiszen ez a nagylelkű gesztusa,szívből

jövő ajánlata annyira meghatott! Állandóan görnyedt hátát legtöbbször a sparfeld felé

forditva üldögélt,hát egy meleg bekecsféle biztosan jó is,hasznos is lenne.

Kisritának gyönyörűszép rózsaszin kocsokabátkáról,takaróról álmodoztam már egy ideje,

mert feltett szándékom volt Józsefet megkérni,vegyünk egy babakocsit.Levegőre kell

vinni a csöppséget,ehhez ki kell vinni,és aztán is,akárhova.Hátha igy magáról

rájön,hogyha meglesz a kocsikabátka,és takaró,hogy már csak a babakocsi hiányzik...

Viszont,ha már ki tudok menni fel a faluba,kellene egy csizma,mert eddig félcipőben

elvoltam,de az a havas utakon nem alkalmas.

Elteltem a tervezés örömteli gondjával,alig vártam,hogy valóra válthassam,hiszen három

nap mulva szenteste. A karácsonyfára való cukrok,diszek megvoltakmár,sőt,Marika

igérte,ne aggódjak amiatt,ő "meglep" minket süteménnyel is.

A nehezen  minapi"legyőzött" tyúkból húslevestsült húst készitünk papával,másnap kacsáskását,sültet is.

Annyira szépnek látszott minden,hogy szinte félnni kezdtem.Valami történni fog,soha-

sem volt részem iylen szépnek igérkező,örömet hozó családi eseményben.

Aznap délután elindultam Ritácska ellátása után az áruházba.Itt most az ünnep miatt

külön kirakodóvásár is volt.Az első bódénál megláttam a bekecset a papának,gondolkodás

nélkül,rögtön meg is vettem.Bámészkodva nézelődve sétáltam,észre sem véve,hogy

engem is néznek...összesúgnak mögöttem. Láttam én.,de valahogyan el sem jutott

az agyamig,hogy rólam van szó.Olyan régen nem voltam már emberek közöt,idejét

sem tudom,mikor nézelődhettem utcán,vásári forgatagban pláne.Nem tudtam betelni

vele...lassan észbe kaptam,igyekeztem be az áruházba,sikerült megvenni az inget,hála

papának,aki a méretet,színt,mindent tudott.Ritácskának meseszép kötött kabátkát,

sapkát ,pirinyó kesztyűkkel,ahogy elterveztem,láttam meg,boldogan választottam ki,

tettem a táskámba.Szerencsére a nekem való csizma sok változatban volt,igy olcsón

jutottam hozzá.Tellett még szines papirokra,csomagoláshoz,aztán már igyekeztem is

kifelé,kipirulva az örömtől és benti melegtől.A bensőmet feszitő boldogságtól alig kaptam

levegőt.Mindez velem,velünk történik?! Hiszen még két hónapja sincs,hogy aludni se

volt hol,hogy a gyerekemet is elveszik...