Valóban új életünk lett,minden értelemben.Az ugynevezett gondnoki állás ren-
geteg munkával járt. A hatalmas,korszerű,vadonatúj épülete teljes takaritása,
napi szinten biztositva a müködtetését majdhogynem huszonórás elfoglaltságot
jelentett.Több társadalmi,civil és iskolai rendezvény,napi gyakorisággal szakkörök
müködésével együtt járó tennivalókkal,egyben portási,udvari és felsorolni sem lehet,
mi minden státuszt be kellett töltenünk.Mindemellett gyakran érkeztek a fővárosból
kihelyezett értekezletek megtartására,ilyenkor fokozottan figyelni kellett a biztonságra,
sőt,ellátásra,minden erőnket kivette.Benne volt ebben a megfelelni akarás,foggal-körömmel,
csakhogy megmaradhassunk új helyünkön.Nagy havazások idején gyakorlatilag egész
éjjel havat takaritottunk,a hatalmas parkolót tisztán kellett tartani.Norbinak sem volt más
választása: itt bizony nap mint nap helyt kellett állni! Nekem még ott voltak a gyerekek,a
háztartás,nagyon kemény időszakot éltünk meg. Fizetésünk csekély volt a rengeteg munkához
képest,ugyanis a lakáshasználatot leszámitották belőle,rezsivel együtt. Érthető,hogy Norbi lecsapott
az első kinálkozó alkalomra,hogy ebből szabadulhasson: tanfolyamra ment,gépkocsi-oktatónak.
Bármerről néztem is,ha elvégzi a tanfolyamot, több lesz a keresete,viszont én belefulladok egyedül
a kettőnket is próbára tévő munkatengerbe.Dehát a pénzre nagyon szükségünk volt öten csak nagyon
szűkösen tudtunk megélni a gondnoki fizetésből.Bevállaltuk,elvégezte.Én a nagyobb gyerekek segitsé-
gével láttam el az összes munkát,Norbi pedig oktatott.
Ezidőtájt kaptunk egy kitűnőnek mutatkozó ajánlatot: eltartási szerződés képében.Családi,kertes ház
lenne az otthonunk,Norbi oktathatna,én gondoskodnék az idős néniről,és a gyerekek is szabadabban,
egészségesebben élhetnék az életüket kertes ingatlanon,mint itt egy hatalmas épületbe szoritva.
Nagyon-nagyon csábitó volt.Norbival ekkora nagyjából rendeződött az egymáshoz való bizalmi viszo-
nyunk,úgy tűnt a házasságunk mégis működik. Addig gondolkodtunk rajta,mig elhatározásra juttottunk:
menjek el,nézzem meg,és meglátjuk. Hatalmas,de kissé lepusztult családi házban idős,fekvő beteg néni
fogadott.Sokáig beszélgettünk,mindenről kikérdezett,elmondta az igényeit is,-elég hosszan sorolta,mi
minden az,amit elvár- végül kijelentette: ragaszkodik hozzá,hogy oda is költözzünk,csak igy hajlandó a
szerződéskötésre. Ez komoly feltétel volt,hiszen Norbit kötötte az oktatás miatti maradás,azt az intézmény
müködtette,szerződéssel rendelkeztek. A főnökséggel nagy nehezen közös nevezőre tudtunk jutni:
engem elengednek, de Norbi marad, legfeljebb helyettem vesznek fel takaritót,mig a szerződés le nem jár.
Felgyorsultak az események: a nénivel a legapróbb részletekig átbeszéltünk mindent:melyik szobákat hasz-
náljuk,a gyerekeknek mit lehet,mit nem,mi a napirendje,étkezési szokásai,igényei,ápolási,gondozási el-
várásai ,mihez járul hozzá anyagilag,stb.stb. Végül már csak az ügyvéd előtti szerződéskötés maradt.
Természetesen a legaprólékosabb kitételt is belevettük:bizony kötelezettségből volt elég. A ház állagának
megőrzéséről,a néni teljes ellátásáról,igényeiről.Cserébe viszont elhunyta után mienk lesz az ingatlan.
"És nem a lányáé:?" kérdezett rá a helyi ügyvéd,aki ismerte a néni családját. Nagyot néztem: hát van
lánya?! Ezt nem emlitette...Igen,mondta a néni,de hosszú ideje haragos viszonyban vannak,férje halála
után kifizette a lányát,aki azóta sem néz felé sem,magára hagyta,igy semmi keresni valója nincs már
itt. Rossz érzésem volt,de legyűrtem....megkötöttük a szerződést.
A néni siettette az odaköltözésünket,mint mondta,annyira várta már,hogy ne legyen egyedül.
Beköltözésünk után lassacskán kialakultak az új életünkkel való feltételek,szembe kellett nézni a meg-
lévő körülményekkel. A gyerekek egyetlen ,de hatalmas szobában laktak,használhatták a nagy nappalit
zárt,üvegezett verandát is,nekünk külön hálószobánk volt. Főzni,tárolni a szuterénben lehetett,és kellett is.
Ott volt a nagy kert,iszonyúan elgazosodva,láttam,komoly munka lesz helyrehozni,de nem bántam: a gyerekek
jó levegőn,kertben lehetnek! "körforgalmú" volt a ház,a kész ebédet fel kellett hozni az ebédlőbe,bármerről kör-
be lehetett menni fűrdőszobába,mellékhelyiségbe,volt élettér.
És voltak igények a néni részéről,mégpedig az idő haladtával egyre keményebbek !