Valóban karmatikusnak láttam,és látom most is,mert bármibe is is fogott,csak

úgy tehette meg -valamilyen oknál fogva- hogy ott voltam én.Nélkülem nem ment.

Szörnyű is lehet egy férfi életében,ha nem tudja tullépni a szorongató korlátokat,

ha programszerüen a feleség mögé kényszerül beállni,ha nem szabadon dönthet,ill.

tehet meg dolgokat.Ha mégis,annak pedig igencsak csúnya következményei lettek...

nagyon nem örültem én ennek a karmatikus kötődésnek.Úgy éreztem,ez nem hogy

összekötne bennünket,de mélyiti a meglévő régi szakadékokat is.Azonfelül pedig,

bárhogy is volt,de én szerelemmel szerettem a férjemet,elismerni akartam őt,

felnézni rá: buta,női álom...nem igy működik a realitás,bár,próbáltam már azt is,

hogy "forditva" állitom be a dolgokat:mintha a Norbi ötlete lenne,mintha ő ...ez sem

ment sehogysem,mert  a férjem lelke mélyén pontosan tisztában volt vele:talpra-

esettebb,"bevállalósabb" életrevalóbb nő a felesége,és bizony,hamar kiderült:sok

tekintetben okosabb is.Ez pedig újabb és újabb komplexusokat fejlesztett ki benne,

nem tudott örülni őszintén semminek...egyre idegesebb,ingerültebb lett az állandó

hangulata,kedélytelen,humortalan volt.Savanyúvá tette a körülötte élők kedélyét,

nem értette a viccet,megsértődött,viszont ő durván "megtréfált" bárkit...

Végül is sikerült megvenni a gépet,közben hajtotta fel a megrendeléseket Norbi,ami

igencsak akadozott.Új dolog volt ez,és bizony a szolgáltatásnak ára is volt.Kisebb-

nagyobb munkákkal azért el volt egy darabig.Elérkeztünk oda,hogy életemben először

lemehettem a Balatonra,közel harminc évesen.Mégpedig mindannyian együtt,családi

kéthetes nyaralásra.Norbi egyik távoli rokona átengedte a nyaralóját,szállás tehát volt.

És a két hétből tiz napos eső...és a többi rokon,aki szabályosan áttelepedett hozzánk,

igy rövidesen azon kaptam magam,hogy a családomon kivül napi 10-12 emberre főzök

mosok,takaritok és foglalkozom egy kisebb óvodánnyi gyerekkel! A férfiak söröztek

nappal,konyakoztak este,a rokonfeleségek úgyszintén,néha én is közéjük estem esténként

mikor már mindenkit jóllakattam,megfürdetem néhány gyereket és ágybadugtam

őket,anyukájuk helyett is.Kisrita igazán kiélhette "kismamás" hajlamait,bár láttam rajta,

hogy besokall,Timike válogatott csínytevéseket talált ki,és lehetőleg másra fogta,Csetike

pedig élvezte a sokaságot...Az annyira áhitott nyaralásből közel idegösszeomlás

lett,mégpedig egy vagyont fizetve érte.Mert a rokonok természetesen semmivel nem

járultak hozzá a kéthetes ottlétük költségeihez.

A csapások nem szoktak szólóban járni: alighogy hazajöttünk a "nyaralásból" elapadtak

a megrendelések.Norbi megint munkanélkül volt,viszont fizetni kellett a gépére felvett 

kölcsönt is.Azon kaptam magam,hogy munkaidőben megrendelésekért telefo-

nálgatok,szórólapokat gyártok,hirdetéseket adok fel,kapcsolataimat keresem meg.

Próbáltam munkát találni...és nem hiába.A helyi exkluziv szálloda megrendelt két teljes !

emeletén kárpittisztitást,szőnyeggel együtt. Óriási volt az öröm,de férjem arcán és

elejtett megjegyzéseiből keserüséget olvastam ki: ezt is a felesége...intézte.Bűntudatom

volt már: képtelen  elvonatkoztatni az "én" és "   te" felállástól,és felfogni,hogy

vagyunk:"MI".Olyan mindegy,melyikőnk teszi meg,amire szüksége van a családnak! 

Csakhogy,ahogy ezt később megértettem,Norbi sohasem tudott "egy" lenni velem.Mert

hogy nem is akart. Szabadnak született?! De erről később.

Ekkor még örömködtünk,és vártuk a nagy kifizetést.Norbi segitőt is vett maga

mellé,egyedül nem birta volna.Iszonyú sokat dolgoztak igy is,de vitte őket a lelkesedés

a komoly fizetség reménye.Ekkor dőlt össze a világ! Lehet,hogy a nagy

igyekezet,lehet,hogy a kimerülésig való munkavégzés okozta fáradtság,lehet benne némi

felelőtlenség,de bizony jó néhány szőnyeg és butordarab kárpitja elszineződött..minden-

képpen emberi dolog,emberi hiba volt az ok.Méltányosan jártak el a megrendelők (fő-

nökömnek jó barátja szerezte a munkát,közbenjárt az érdekünkben) jutányos áron

eladták a "szines" darabokat: nekünk.Levonták a különbözetet,és mire Norbi kifizette

a költségeit,a segitőjét,örültünk,hogy a nullán megállt a nagy munka vége. Csakhogy nem

volt vége,de nem ám.Hamar hire ment a városban és végképp nem akadt megren-

delés... Norbi megint pihenőpályára került.

Eljutottunk odáig,hogy mélyen áron alul több hónapi kinlódás után eladta a csodagépet,

visszaadta a vállakozását. Kedélyének ez aztán végképp meghatározója lett.Belekötött

mindenbe,és mindenkibe. Családjában is sorra történtek bajok: komoly baleset,konfliktu-

sok.Gyakorlatilag próbáltuk kimélni a gyerekekkel,még a jelenlétünkkel is. Ez addig-addig

ment,hogy már csak az ital maradt számára és a haverok.

Közben a gyerekek nőttek,telt az idő.Kisritáról kiderült,hogy született tehetség a képző-

müvészetben,rajzolásban.A jövőjét nézve,felkerestem egy elismert művészt,aki felmérte

szakértelemmel a gyerek tehetségét: egyértelműen javasolta a továbbtanulását a

művészeti pályán.Ez bizony nem volt könnyű! Az országban három helyen volt megfelelő

iskola,mindhárom messze,és mindenütt sokszoros túljelentkezés. Magánórákat vettünk

Kisritának, és beadta felvéeli kérelmét is. Jeges,zimankós februári napon indultunk hajnali

órában a felvételire. És felvették! Elsőre,rögtön,a háromszáz felvételiző közül ő is

bekerült a nyertes harmincba.Boldogság volt,hatalmas.Még akkor is,hogy lerobbant az

autónk,szörnyű hóviharban lépésben érkeztünk haza,de boldogan.

A kijózanodás ezután jött: iszonyatos költségekkel járt a kollégiumi,zsebpénz,felszerelés,

és sok minden előteremtése. Nem ismertem lehetetlent:bármit vállalok még,de elő kell

teremteni.Norbi visszament a volt főnökéhez dolgozni,de jó néhány hónap kiesett

addigra,nem álltunk túl jól. Gondoltam,és biztos is voltam benne,ezt is magára vette,

Kisrita továbbtanulásának nehézségeit...pedig nem igy volt.Akadtak tőlünk szegényebb

családok is,de ők legalább együtt tudtak örülni...ekkortájt férjem hangulata már olyanná

vált,hogy ha egy hangosabb kacagást hallott bármelyik gyerektől,kikelve magából

orditotta le a "bűnöst".

Változtatni kell,gyökeresen,ez zakatolt a fejemben.Szántam Norbit,és szerettem volna

szeretni,nem csupán megérteni,átérezni a lelkibánatait.Ez, egyébként,ha észrevette,

mégjobban feldűhitette.

Problémánkat hamarosan a hatóság oldotta meg.