Borzalmas téli időszak következett.Volt,hogy napokig nem tudtunk kijutni a faluból,

akkora volt a hó.A háztól az útig valóságos alagutat kellett ásni,és ugyanigy a disz-

nókhoz,tyúkokhoz. A CB rádiónak most láttuk hasznát,ugyanis a katonaság segitségét

tudtuk kérni: el vagyunk vágva a világtól,tejet,kenyeret hoztak a falu lakosságának,azt is

csak a főutig,oda ki kellett kecmeregni érte.Nem jártak a gyerekek sem iskolába,sem

óvodába,leállt a közlekedés.Kisrita sem tudott hazajönni téli szünetre,csak jóval később,

mert ez országosan bénitó állapot volt.Viszont,én sem tudtam elutazni hozzá,pedig az

igazgatónő levelet irt,keressem fel mielőbb,problémák vannak. Még telefonálni el tudtam

jutni,nagyon megijedtem,mi baj lehet a gyerekkel?! Bizony,a térdeim megrogytak,

ahogyan sorolni kezdte: magaviseleti problémák,rossz társaság,a legfontosabb

négy tantárgyból pedig ,most, félévkor bukásra áll.Gondoljam át- mondta- mi legyen

a gyerekkel,mert ennek igy nincs értelme,és a "társaságával" elkövetett kihágások miatt

pedig valószinüleg el is tanácsolják. Ezek a "bűnök" időn túli kimaradások a városban,

engedély nélküli veszélyes helyeken tartózkodás, felmerült a kábitószer fogyasztás is,

sok hiányzás az órákról,stb. Villámcsapásként értek a vádak a gyerekem ellen, de csupán

egy dologba kapaszkodtam bele: hogyhogy felmerült a gyanú,honnan veszi a kábitó-

szerfogyasztást?! Megbizonyosodtak róla,orvos látta?! Találtak nála?! Nem,nem,-háritott

az igazgatónő-de Kisrita mindig olyan bágyadt,lassú...Éktelenül felháborodtam! Kisrita

mindig is lassú,nyugodt,"akár bágyadtnak" is mondható gyerek volt,mióta csak meg van!

Ezzel megbélyegezték nyilvánosan az iskolatanácsban,ez már rajta maradt. Kész

tényként igy kezelik a tanárok,el is van vágva a gyerek,igy a jegyeinek kijavitása is

reménytelen: eleve "romlottként" kezelik...nem számithatunk segitségre,emberségre.

Én viszont,- bizva a gyerekemben,vizsgálatot kértem a gyanúsitás miatt. A várt ered-

ményt kaptuk: semmilyen ráutaló jel sem merült fel a kábitószert illetően,viszont a

rossz társaság néhány tagjáról ,-akikhez csapódott- már nem volt elmondható ugyanez.

Gyakorlatilag igy vetődött rá a gyanú...hosszasan elgondolkodtam rajta: mig otthon volt

velünk a gyerek,elég szigorúan fogtuk.Koraérett,és igen fejlett kamaszlány volt korához

képest,természetes,hogy féltettük.Talán annyira nem kellett volna visszafogni,talán

nagyobb szabadságot kellett  volna adni neki...talán elkerülhető lett volna,hogy a nagy

szigorúság után kiszabadulva a "nagyvilágba" a tőle sokkal vagányabbak,tapasztaltabbak

közé, elszaladt vele a szekér. Éreztem,kicsit sántit a gondolatmenet,dehát az én

gyerekem,mentegetem...védem. Józanabbik eszem súgta,hogy bizony ebben nagy ré-

sze van a gyereknek is.Még ha a társasága olyan.amilyen,a sok kimaradozás,

elcsatangolás miatt számtalanszor figyelmeztették,a tanulás elhanyagolása miatt

szintén,mégsem változtatott.Igy akkor ennek tényleg semmi értelme...istenem,mennyire

örültünk,hogy bekerülhetett! Mit meg nem tettünk,hogy neki meglegyen a kollégiumi

ellátásra,a felszerelésekre,anyagokra a pénze,a zsebpénze,csakhogy tanulhasson,

csodálatos tehetséggel van megáldva,hát megadtunk neki hozzá  mindent,hogy élhessen

vele...Ilyen hangulatban vártuk haza,mire a z időjárás engedte,hogy közlekedjenek a

vonatok. Elismerem,nekiestem....annyira fájt,amit tett...ott volt a másik két gyerek,

lett volna kire elkölteni a pénzt,de mi neki akartuk a zöld utat,ő emelkedett ki a

szakemberek szerint is csodás tehetségével.Kisrita akkor már nem is

tagadta,igen,csavargott,nem tanult,mert nem is érdekelte,mert az "hülyeség" volt,

a művészeti tárgyakon kivűl semmivel nem is foglalkozott,és ugysem akarna már sem-

mit az iskolában,mert ráfogtak a tanárok olyasmit is,amit nem tett,sorra bukik majd

mindenből. Bemenekült a szobájába,ne lássam,ahogy sír,én pedig a konyhaasztalra bo-

rulva zokogtam.A háttérhangot Norbi adta meg,ő orditva vádolta a gyereket,és nemű

válogatta meg a trágár kifejezéseit sem,ami miatt éktelen nagy veszekedésbe kezdtem

vele.Amennyire hiányzott,amennyire vártam haza a ritkán látott kislányomat,most

akkora fájdalmat éreztem miatta,és érte.Hajnalig emésztettem magam.

Másnap a házi teendők és a jószágok ellátása annyira igénybe vett,hogy a lelki teherrel

együttvéve,alig vonszoltam magam. Napokig nem birtam sem igazán felfogni,most akkor

vége a gyerek pályafutásának....A téli szünet nagyon rövidre lett fogva,legalábbis az

otthonléti időszak,mert  a közlekedési nehézség röviditette le.Eljött  az idő,hogy menni,

vagy nem menni vissza?! Döntést kell hozni. A hangulat temetői volt,a három gyerek

amúgy is napok óta összebújva a szobájukban voltak,Kisrita a húgaiből próbált erőt

meriteni,azok pedig vigasztalgatták.Norbi semmilyen kinti munkában,állatok ellátása,és

egyebek nem volt hajlandó részt venni,bespájzolt a sörkészletéből és azt nyakalva nap-

hosszat heverészett a tv előtt.Már jó ideje én vágtam fel a fatuskókat,hogy fűteni

lehessen,hordtam az almot a jószág alá,kegyetlen volt a hideg,a trágya szinte percek

alatt fagyott oda,muszáj volt ellátni őket. Az alomnak való szalma pedig nagyon fogyóban

volt,venni nem tudtunk.

A kényszer nagy úr. Felfedeztem,hogy tőlünk nem is olyan messze van egy istálló,ahol

kint tárolták a nagy szalmabálákat,jól látszott, a behavazott hatalmas nagy buckahalom.

Szánkónk van...gondolkodtam...a gyerekekkel hozni kéne,kertek alatt,senki nem is látná...

Norbira is gondoltam,de tudtam,nem lesz hajlandó,sőt nem is érdekelte az sem,ha

odafagynak a disznók...pedig le voltunk velük szerződve,szépen is híztak,már nem volt

sok hátra a leadásig.

Bementem a gyerekekhez,elmondtam a tervemet.Persze,kalandként,kitörő örömmel

fogadták.Csetit is beöltöztettük jó melegen,kis fehér kezeslábasba,már elmúlt

hároméves,imádott kint lenni a hóban.Vastag kötelekkel felszerelkezve nekiindultunk.

Kisritával jó alkalom lesz ez,hogy megbeszéljük a végső döntést...mig odaérünk.