Teljesen fejbevágott a kolléganője állitása: "napok óta szabin van" .Ez volt az első

szívbemarkoló hazugsága.Fel sem tudtam hirtelen ép ésszel fogni:mig én terhesen,

betegen, a kánikulában,férfimunkát végzek,akkor ő hol volt addig?! Nekem azt mondta,

nem tud jönni,halaszthatatlan ellenőrzési munkája van.Kóvályogva értem haza,de Norbit

már nem találtam otthon.Nem is baj,gondoltam,legalább van kis időm ,mig a gyerekekért

megyek,gondolkozni kicsit. Eddig sohasem foglalkoztatott,hol,kivel tölti a szabadidejét.

Mindig örömmel.izgalommal vártam haza,nemigen kérdezgettem,amit akart elmondta,

melyik haverja,kollégája mit csinált,mit mondott sörözés ,vagy éppen meccs közben.

Én boldogan bújtam hozzá,hatása alatt voltam teljes valómban a rám talált igazi,való-

di szerelemnek.Annyira,hogy vak is lettem...vagy csak elfojtottam magamban minden

apró kis ágaskodását a kételynek?! Mert annyira ragaszkodtam hozzá,annyira

szerettem...ez lehet az igazság,ezért is hagyhattam,hogy szinte uralkodjon rajtunk:

dirigálta a gyerekeket,szankciókat alkalmazott,azok már tartottak tőle.Megmagyaráz-

tam magamnak: igy van ez rendjén,kell egy szigorú társ,a gyerekeket nevelni kell.

Csakhogy...eszembe villant a közelmúltban történt eset: a strandon volt a család,de

nélkülem,annyira nem bírtam a forróságot és hát terhesen...este Timike kisírt szemmel

lépett be.Kérdezgettem mi történt,ki bántotta,de csak hüppögés volt a válasz.Norbi

oda se figyelt,leheveredett,végül Kisritából tudtam egy "töredéktörténetet" kihúzni:

"Biztosan azért,hogy Norbi bedobta..." Akkor kérdőre vontam Norbit,de közömbös

hangon csak annyit mondott: "Ugyan,nem mert bemenni a vízbe,hát bedobtam! En-

gem is igy tanitott úszni az apám! Látod,semmi baja nem lett,figyeltem rá..."

Kisrita lesütött szemmel fordult félre akkor,azt gondoltam,talán restelli,hogy elmondott

ennyit is.Vigasztaltam Timikét,hát tényleg semmi bajod,mondogattam neki,ne pitye-

regj...azt azért furcsállottam,hogy a nyár közepén fülfájásról panaszkodik.Két nap

volt hátra a kijelölt vizsgálati időpontig, szakorvoshoz küldtek,hallásvizsgálatra,dehát...

hogy jön ez ide?! Miért tolakodott ez most az agyamba?! Akkor nem hazudott,a stran-

don volt,mégpedig az egész családdal.Imádta a strandot...akár mindennap menne.

Te Jóisten! Hát ez az! A strand...ott volt ő,nem halaszthatatlan munkán,azért volt

szabin,hogy a kolléganője ne tudja meg,velem végezteti el azt az embertelen munkát...

Leültem megdöbbenésemben.Igy van. És én még csak nem is gyanakodtam.Sosem.

Akkor hát? Bármikor,bármiben hazudhatott eddig is,sőt! Folytatná,ha nem jövök erre

rá véletlenül.

Elindultam a gyerekekért .Kisrita napközis táborban,Timike oviban,jó nagy séta volt,de

ennek szükségét is éreztem.Szerencsére mindkettő nagy elánnal mesélte a nap történé-

seit,igy hallgatásom nem tűnt fel nekik.Ahogy hazaértünk,átöltöztek,és már szaladtak is

ki az udvarra játszani.Nyár volt...sokáig tartott a nap.

Nagy robajjal érkezett Norbi,egyből nekem esett: " Hogy képzelem,leégetni a kolléga-

nője előtt?! Mi közöm v an nekem ahhoz,hogy ő merre jár,hova megy?! Kinek képzelem

én magam.,hogy ellenőrzőm?!" Szóhoz sem hagyott jutni,próbáltam megmagyarázni én

csak a pénz miatt telefonáltam,és szóltam volna róla,de már nem volt itthon,de vérben

forgó szemmel orditott rám,fogjam be a pofám,mert beveri,ezzel le is kevert egy

hatalmas pofont. Nem csak a pofontól akadt el a hangom,hanem a durva szavaktól is,

igy még sohasem beszélt velem.Még jobban felhergelte magát és következett volna

második ütés,amit próbáltam kivédeni,igy viszont a hasamat érte...és én ettől meg-

bolondultam! A gyerek! A gyereket nem! Felkaptam a kisasztalon lévő  kávéfőzőt ,

azzal fordultam felé,nem érdekelt,hogy forró,éppen kifőtt volna a kávé...de akkor már

megjött a szavam nekem is.