Most is a tettek mezejére lépett...újabb örömhirrel állitott be,ami fenekestől forditotta fel életünket.

A közeli kisváros egyik intézményénél keresett nekünk amolyan gondnoki munkalehetőséget,

ami lakással együtt járt. Madarat lehetett volna fogatni velem! Kiszabadulunk végre ebből a vi-

lágtól elzárt pocsolyafészekből! Igaz,ennek komoly ára volt: a házat csak a vételár töredékéért

tudtuk,még úgy is nehezen értékesiteni.Ez komoly érvágás volt nekünk.Ennek ellenére az a tudat,

hogy a gyerekek normális,civilizált környezetben járnak óvodába,iskolába,és végre mi magunk is

rendelkezünk rendes lakással,munkahellyel...megérte még a veszteséget is.

Ősszel költöztünk be,ezt a telet már szép,világos, korszerű fűtéssel ellátott lakásban töltöttük.Viszonylag

hamar beilleszkedtünk,a gyerekeknek ment a legkönnyebben.

Kezdtem megfeledkezni arról,hogy ha jó jön,azt biztos,hogy követi valami rossz is.Most is igy tör-

tént.Kisrita bizony nem felelt meg az addig annyira áhitott művészeti iskolájának...a magatartással és

bizony a tanulmányi eredményekkel támadtak súlyos gondok. Olyannyira,hogy tovább folytatni,még

próbálkozni sem volt már érdemes,mire mindezzel szembesültünk. Nem volt más ésszerű megoldás,

ki kellett venni az iskolából és ezzel vége is lett igéretesnek mutatkozó pályafutásának.

Szívfacsaró volt rágondolni,mennyi áldozatba került ,már csak az is,mig egyáltalán eljutott a felvéte-

liig.Magántanára elég komoly összegért foglalkozott vele,de nem bántuk,hiszen mint szakember közölte,

a gyerek őstehetség. Három gyerek mellett komoly anyagi áldozatokat kellett hozni.Ráadásul Norbi ab-

ban az időben hol keresett pénzt,hol nem.Munkahelyemen minden pluszmunka lehetőséget elvállaltam,

hogy eltartsam a családot.Nagyon kemény időszakok voltak,de lelkesitett a tudat,hogy Kisrita viszi majd

valamire.Olyasmit csinálhat,ami a hobbija,kedvtelése,és ez lesz a megélhetése is,ami ritkán adódik

egyszerre.

Amikor felvették a tizszeres túljelentkezők közül néhányukat,és ő is benne volt,a világon mindent vállaltam

volna,hogy biztositani tudjam a továbbtanulását. Kollégiumi elhelyezés,felszerelések,zsebpénz,az utazások...

nagyon sokba került. Most aztán szembe kellett nézni a ténnyel: mindezt semmiért. Ahogy elkerült otthonról,

ahol megszabott idejü volt az életrendje,ha elment valahova,időre kellett hazajönnie,elég szigorúan fogtuk,

mindez ködbe veszett.Hamar rátaláltak egymásra olyan "vagány" társasággal,szép lassan elhanyagolt ér-

tük mindent,ki-kimaradozott,rontotta a jegyeit,és már javitani sem tudott rajtuk.Vége lett...