Egyedül,álmatlanul töltöttem a "nászéjszakát".Örültem neki.Nem tudtam volna

most elviselni Norbi közelségét,nem tudtam volna uralkodni magamon. Hallgattam

a gyerekek szuszogását,valamikor hajnalban aludtam el.

A vasárnap megszokott módon telt el: a gyerekek tévéztek ebédig,aztán lecke,játék,

Norbi indult, kötelességszerüen megkérdezve,megyek -e vele,felugrik az anyjához,aki már

"ráért" nem úgy mint előző nap.Nem tartottam vele,de érezte is,hogy valami baj van.

Másnaposan ébredt,alig ebédelt,kába fejjel nem vette rögtön a vészjeleket.Gyanítottam,

hogy érzi,valami történt,de nem emlékszik rá.Én pedig nem segitettem.Más elképzelé-

sem volt. Éjszakai tépelődésemben eszembe jutott: a strand.Amit Norbi annyira imá-

dott,hogy még a gyerekeket is hajlandó volt ürügyként felhozni,hogy elviszi őket,csak

mehessen. Azok  a strandon töltött napok...hát nyilván ott volt a társasága...akkor 

is tán,mikor Timikét bedobta vízbe ?! Tanuljon meg úszni,ha nem tud...anno vele is ezt

tette az apja.Elöntött a harag,ha arra gondoltam:kislányom kapálózik a vízben megré-

mülve,és azok, az a szőke lány is a buliból ,a parton nevetnek rajta! Azóta van gond a

hallásával,amire semmi konkrét okot nem tudott mondani az orvos a múltkori

vizsgálatnál. Akkor még nem állt össze bennem a kép.Visszamegyünk,és más

szemszögből  nézve, már úgy érzem,lesz konkrét magyarázat a halláscsökkenésére.

Igyekeztem úgy viselkedni,mint általában,nem akartam előre tudatn i,mire készülök,

Még a személyi igazolványom kicserélésére is együtt mentünk Norbival,együtt néztük,

"na,milyen az új neved" kérdezte,és én vele együtt mosolyogtam...

Megtörtént az  újabb orvosi hallásvizsgálat,most már géppel nézték meg. Tájékoztattam

a  vizsgáló orvost a feltételezésemről,arra kérve,ne a gyerek előtt közölje,ha az helytálló

lenne a vizsgálat folyamán. Igy történt. Egyértelműen kiderült: a gyerek dobhártyája

sérült,amit okozhatott bármi olyan,ami nagy erővel ütést mér rá.Akár a vizbe való be-

csapódás is,hacsak nem ütötte meg másként valaki.

Most már akkor ez is egyértelművé vált: senki nem ütötte meg -tudnék róla,elmondaná

 a gyerek,eleget faggattam akkor frissiben -,emlékezett volna rá. Ez bizony Norbi úszni-

tanitásos módszerének eredménye . Akkor is,ha nem rossz szándékkal,rossz indulattal

tette, amit nem feltételeztem róla most  sem ,de ez igy "sikerült". Timike is tudta ezt,

hiába beszéltem  meg az orvossal, hiábavaló igyekezet volt.A vizsgálat után csacsogva

mesélte el a doktor bácsinak,milyen sokáig fájt a füle a vizbedobás után,mert ő volt ám a

strandon, és a Norbi....és sokáig úgy érezte "lötyög" bent a füle... a doktor rám nézett,

és ebben minden benne volt.Négyszemközt kérdezte:"szándékosságra gyanakszom-e,

milyen a kapcsolata a gyereknek ezzel a Norbival?" Eloszlattam a gyanúját,amit akár

kételynek is nevezhetnék,csupán véletlen lehetett,ami bárkivel előfordulhat.És igy is

éreztem.

Ettől kezdve akaratlanul is Norbi és a strand jutott az eszembe,ahányszor Timike

visszakérdezett,mert nem hallotta jól,amit mondtam.Sokáig otthon kellett maradnia,

még oviba sem mehetett,hogy kiméljűk a fülét a zajoktól. Megragadva az alkalmat,

vállaltam művirág bedolgozást otthonra. Nem volt könnyű megtanulni a gyönyörű

jácintok,gyöngyvirágok készitését,de hamarosan belejöttem.Igy Timikével lehettem 

és pénzt is tudtam keresni.Igaz,gyakran hajnali háromig is sodortam,pödörtem a spe-

ciális papirt,vágtam a drótot hozzá,állitottam össze a valóban mutatós csokrokat.

Belémívódott,hogy gondoskodjak pénzkeresetről,ne szoruljunk eltartásra...tizennégy

évesen kezdtem ezt a leckét,megtanultam alaposan,milyen más kenyerét enni.

Kivártam az időt,amikor már Norbi teljesen gyanútlanná vált,és rákérdeztem:

-Emlékszel,mikor olyan sokszor voltál szabadságon,és nem tudtál jönni velem dolgozni,

azt mondtad,meglepetés lesz,ha elmondod később,hol is voltál akkor. Szerintem itt az

ideje,hogy elmondd.- néztem rá ártatlanul.

-Ja,persze. Külső munkát vállaltam,rengeteget dolgoztam,azért nem értem rá.- mondta

némi zavar után.

-Tényleg? Területre mentél ki? Dehát nem is hoztál haza pénzt...- álmélkodtam.

-Nem...nem.Mert nem fizettek ki,jól átvertek,pedig jól leégtem,láthattad akkor, kint

a napon...-zavara most már egyre inkább észrevehetőbbé vált.

-Nem akkor égtél te le...hanem most. De nagyon. Nagyon is jól érezted te magad a

napsütötte bőrödben ,mégpedig a strandon,nap mint nap...azzal a szőke lánnyal is

többek között,igaz? Aki a bulin már hiányolta is...ugye emlékszel?- fordultam vele szem-

be.

-Honnan....veszed ezt.Ki mondta?- kezdett élesedni a hangja.

-Ő maga. Szeretné megismételni a strandi-randikat...mert őt semmi sem zavarja..

igy már ismerős?- maró gúny volt a hangom.

-......elállt a szava,csak bámult rám.

-Sem az élettársi kapcsolat,sem az újdonsült ,sőt terhes feleség...de téged sem,és

ez a borzasztó!-megvetően vágtam  az arcába.