Viharos napok,sőt hetek  következtek. Elcsépelt szavak azok,hogy mélyen csalódtam,

hogy mennyire fájt,hogy mennyire felkavart...hogy fogalmam nem volt,mit is kellene

tennem! Pedig igy volt.Mindezt tetézte,hogy mindennek ellenére szerelmes voltam

a férjembe.Annyira,hogy nyűszitettem a bensőmet tépő kétségektől,a mindennapossá

váló kimaradozásaitól, a gúnyos megjegyzéseitől,amikor emiatt kérdőre vontam.

Legtöbbször munkahelyi megbeszélésekre,vagy éppen névnapi bulira,hasonlókra

hivatkozott.Igaz,legtöbbször ittasan jött haza,ha nem is részegen,viszont pillanatok

alatt felhergelődött,ha észrevette,hogy kisírt szemmel várom.Ilyenkor vagy újból

menni akart,,és én...én nem törődve az  önbecsülésemmel,embertelenül megalázva

magam,könyörögtem neki...átöleltem,belekapaszkodtam,kérleltem ,csak ne menjen

el...szerettem.

Egy idő után már nem volt realitás-érzésem sem.Újabb  kapcsolata volt,gondosan ké-

szülődött a találkára,semmit nem ért sem a szemrehányásom,sem a könyörgésem.

Mire kilépett az ajtón ,úton ahhoz a másikhoz,már magamon kivül voltam. Összekaptam

magam,és a két kislányt,és nyomába eredtünk.Persze,észrevette,és én könyörögtem...

az utcán...a gyerekek megszeppenve meredtek rám.Igen,idáig süllyedtem,ennek is ki-

tettem a gyerekeket,akikkel az előző, szörnyű házasságból nem is túl rég menekültünk ki.

Csakhogy akkor nem voltam vakon szerelmes,sőt,eleddig azt sem tudtam ,mi az!

Eljutottunk oda,hogy Norbi megütött,terhesen...hogy lehordott mindennek.De

nyugodtabb időszakban imádva szeretett,úgy törődött velem együttlétünkkor,amit sok

nő élete végéig sem biztos,hogy megél...

Hálistennek,felgyorsultak a lakáskiutalással kapcsolatos intéznivalók,azzal kecsegtettek,

hogy még szülés előtt beköltözhetünk. Már benne jártunk a télben,egyre nehezebb volt

kimozdulnom a nagy pocakommal,de vitt az a hit,hogy végre rendes lakásba kerülünk.

Mégsem igy történt,semmi sem ment simán.