Valóban új életünk lett,minden értelemben.Az ugynevezett gondnoki állás ren-

geteg munkával járt. A hatalmas,korszerű,vadonatúj épülete teljes takaritása,

napi szinten biztositva a müködtetését majdhogynem huszonórás elfoglaltságot

jelentett.Több társadalmi,civil és iskolai rendezvény,napi gyakorisággal szakkörök

müködésével együtt járó tennivalókkal,egyben portási,udvari és felsorolni sem lehet,

mi minden státuszt be kellett töltenünk.Mindemellett  gyakran érkeztek a fővárosból

kihelyezett értekezletek megtartására,ilyenkor fokozottan figyelni kellett a biztonságra,

sőt,ellátásra,minden erőnket kivette.Benne volt ebben a megfelelni akarás,foggal-körömmel,

csakhogy megmaradhassunk  új helyünkön.Nagy havazások idején gyakorlatilag egész

éjjel havat takaritottunk,a hatalmas parkolót tisztán kellett tartani.Norbinak sem volt más

választása: itt bizony nap mint nap helyt kellett állni! Nekem még ott voltak a gyerekek,a

háztartás,nagyon kemény időszakot éltünk meg. Fizetésünk csekély volt a rengeteg munkához

képest,ugyanis a lakáshasználatot leszámitották belőle,rezsivel együtt. Érthető,hogy Norbi lecsapott

az első kinálkozó alkalomra,hogy ebből szabadulhasson: tanfolyamra ment,gépkocsi-oktatónak.

Bármerről néztem is,ha elvégzi a tanfolyamot, több lesz a keresete,viszont én belefulladok egyedül

a kettőnket is próbára tévő munkatengerbe.Dehát a pénzre nagyon szükségünk volt öten csak nagyon

szűkösen tudtunk megélni a gondnoki fizetésből.Bevállaltuk,elvégezte.Én a nagyobb gyerekek segitsé-

gével láttam el az összes munkát,Norbi pedig oktatott.

Ezidőtájt kaptunk egy kitűnőnek mutatkozó ajánlatot: eltartási szerződés képében.Családi,kertes ház

lenne az otthonunk,Norbi oktathatna,én gondoskodnék az idős néniről,és a gyerekek is szabadabban,

egészségesebben élhetnék az életüket kertes ingatlanon,mint itt egy hatalmas épületbe szoritva. 

Nagyon-nagyon csábitó volt.Norbival ekkora nagyjából rendeződött az egymáshoz való bizalmi viszo-

nyunk,úgy tűnt a házasságunk mégis működik. Addig gondolkodtunk rajta,mig elhatározásra juttottunk:

menjek el,nézzem meg,és meglátjuk. Hatalmas,de kissé lepusztult családi házban idős,fekvő beteg néni

fogadott.Sokáig beszélgettünk,mindenről kikérdezett,elmondta az igényeit is,-elég hosszan sorolta,mi

minden az,amit elvár- végül  kijelentette: ragaszkodik hozzá,hogy oda is költözzünk,csak igy hajlandó a

szerződéskötésre. Ez komoly feltétel volt,hiszen Norbit kötötte az oktatás miatti  maradás,azt az intézmény

müködtette,szerződéssel rendelkeztek. A főnökséggel nagy nehezen közös nevezőre tudtunk jutni:

engem elengednek, de Norbi marad, legfeljebb helyettem vesznek fel takaritót,mig a szerződés le nem jár.

Felgyorsultak az események: a nénivel a legapróbb részletekig átbeszéltünk mindent:melyik szobákat hasz-

náljuk,a gyerekeknek mit lehet,mit nem,mi a napirendje,étkezési szokásai,igényei,ápolási,gondozási el-

várásai ,mihez járul hozzá anyagilag,stb.stb. Végül már csak az ügyvéd előtti szerződéskötés maradt.

Természetesen a legaprólékosabb kitételt is belevettük:bizony kötelezettségből volt elég. A ház állagának

megőrzéséről,a néni teljes ellátásáról,igényeiről.Cserébe viszont elhunyta után mienk lesz az ingatlan.

"És nem a lányáé:?" kérdezett rá a helyi ügyvéd,aki ismerte a néni családját. Nagyot néztem: hát van

lánya?! Ezt nem emlitette...Igen,mondta a néni,de hosszú ideje haragos viszonyban vannak,férje halála

után kifizette a lányát,aki azóta sem néz felé sem,magára hagyta,igy semmi keresni valója nincs már

itt. Rossz érzésem volt,de legyűrtem....megkötöttük a szerződést.

A néni siettette az odaköltözésünket,mint mondta,annyira várta már,hogy ne legyen egyedül.

Beköltözésünk után lassacskán kialakultak az új életünkkel való feltételek,szembe kellett  nézni a meg-

lévő körülményekkel. A gyerekek egyetlen ,de hatalmas szobában laktak,használhatták a nagy nappalit

zárt,üvegezett verandát is,nekünk külön hálószobánk volt. Főzni,tárolni a szuterénben lehetett,és kellett is.

Ott volt a nagy kert,iszonyúan elgazosodva,láttam,komoly munka lesz helyrehozni,de nem bántam: a gyerekek

jó levegőn,kertben lehetnek! "körforgalmú" volt a ház,a kész ebédet fel kellett hozni az ebédlőbe,bármerről kör-

be lehetett menni fűrdőszobába,mellékhelyiségbe,volt élettér.

És voltak igények a néni részéről,mégpedig az idő haladtával egyre keményebbek !