Jöttek tehát a próbálkozások:elkerülendő a sógornős,csemetés,"anyós" töltetű

megaláztatásokat,a Norbival való egymásnak feszülést minden alkalommal,úgy

gondoltam,jöjjön a másik sógornő! Ő Norbi húga volt,férje focista,és mentalitása

klasszisokkal volt különb az öccs feleségéétől. Igaz,nem volt könnyű a "váltás",

ugyanis ez a kapcsolattartás,fociedzésekre,meccsekre való kijárást vont magával.

Norbi örült az ötletnek,szerette a focit,engem olykor már a hideg rázott tőle,de

elviseltem.Eleinte akkor mentünk,amikor a kislányaim láthatáson voltak,később pe-

dig ahogy sikerült...állandó bűntudatom volt emiatt: nem  a gyerekeimmel töltöm

az időt. Mire észrevettem magam, a meccsek utáni ilyen-olyan "partikon" voltunk,

egy-egy sörözőben,ahol ujra és újra átbeszélték a fiúk a mérkőzést. Türelmetlensé-

gemet eleinte pikoló sörbe fojtottam...de eljött az idő,amikor már rendszeresen ,

otthon is megjelent az ital. És megjelent Norbi édesanyja is,aki bizony igy - az

itallal kibővitve társaságunkat- egészen jól érezte magát...késő éjszakáig beszélget-

tünk.Felszabaditott a szesz,közvetlenebb és bátrabb lettem.Norbi ebben nem talált

semmi kivetnivalót,sőt! Az egész családja körében mindennapos volt -normális keretek

között- a pár pohár ital. Örömének adott hangot,hogy az édesanyjával ujabban mi-

lyen jól el vagyunk,hiszen ő sokszor elaludt a beszélgetések alatt.Nem gondoltam arra,

hogy ez igy nem lesz jó...bárkihez is mentünk ,az vagy a családtagja volt Norbinak,vagy

a baráti köre:mindenütt előkerült a rövidital,a bor,volt választék.

Anyagilag viszont mi nem álltunk úgy, mint a társasági kör tagjai.Annyira nem,hogy lát-

ván azt,hogy Norbi nem lép ezen a téren,én kerestem magamnak másodállást.Beáll-

tam az esti órákra takaritani, főállású munkahelyemen.Ahol napközben vezető beosztású

főnököm titkárnője voltam...voltak kínos esetek.Időnként összetalálkoztam munkám

során egy-egy későig bent dolgozó beosztottal,aki nappal "kezétcsókolommal" kö-

szönt...este pedig a mosdót látta takaritanom. Nem tudom,melyikőnk volt ezután na-

gyobb zavarban.De a pénz kellett,és bennem dolgozott a tudat,hogy nem várhatom 

el Norbitó :ő dolgozzon duplán azért,hogy az én két gyerekemet el tudjuk tar- 

tani magunkkal együtt. Minden változtatás változást is hoz maga után: mivel én nem

voltam otthon esténként,Norbi is elment a haverokkal sörözni.Sajnos,amikor már hulla-

fáradtan értem haza,akkor kezdtem még a gyerekeket is ellátni,szerencsére már nem

voltak olyan nagyon kicsik.Kisrita kilencéves,Timike ötéves elmúlt .Hogy ne kelljen hi

ányt szenvedniük,előre főztem,tehát a vacsorát csak melegiteni kellett,igy nem húzódott

az éjszakába a főzés,az étkezés.Őszintén  szólva ebben az is benne volt: ha Norbi haza-

ér,ő is tudjon vacsorázni,ha még nem lennék otthon..mégsem lett ez sem jó. Egy idő

után egyre későbben járt haza,és egyre gyakrabban kifogásolta,hogy tegnap főzöttet

kell ennie. Próbáltam kedvében járni,de gyakran megesett,hogy elrohant otthonról.

Később megtudtam,volt kihez...de akkor még nem.Mindent megtettem volna,hogy a

kedvében tudjak járni,hogy jól érezze magát velem.Amikor késő éjszaka hazaért,erősen

ittasan,sírtam,könyörögtem,mindent elkövettem,amit nem lett volna szabad. Meg is

lett az eredménye,akkor már mindent megengedett magának,nem csupán velem ,hanem

a gyerekekkel szemben is. Eddigre viszont már terhes voltam,pár hónapos...féltem na-

gyon,hogyan fogadja majd,mit mond?! Meglepődtem,hogy örült, egycsapásra elfelej-

tettem mindent,ami bántott. Tervezgettünk,számolgattunk...neki is volt érvényes lakás-

igénylése,nekem is.Az akkori törvények alapján összevonták a kettőt,és a harmadik

gyermek születésekor soron kivül utaltak ki lakást.Igy nem a szuterénba fog érkezni

a kicsi,örültünk előre.Két kislányom kikerekedett szemmel méregette alig változott

pocimat,de,hogy kistesó érkezik,kitörő örömmel fogadták.Nem úgy a Norbi családja,

dehát ez várható is volt,valahol még érthető is.Huszonéves fiatalemberből egycsapás-

ra három gyerekes apa lesz,nem nagy öröm egy édesanyának sem,aki szerint gyer-

mektelen ,fiatal lányokból válogathatott volna a fia.Igaza is volt...Norbi kiváló érzékkel

"vette" az én behódolásomat,alázatomat,és úgy is viselkedett.Most,hogy vártuk a

babát,még több pénzre volt szükségünk,főként,hogy a másodállásomat terhességem-

re tekintettel, meg is vonták tőlem .Norbi szerzett munkát! Akkor már veszélyeztetett

terhesként betegállományban voltam,időm volt...a sok hányás,hányinger és szé-

delgés között,rettentő alacsony volt a vérnyomásom .Természetes,hogy letettem az

italról, mióta tudtam az állapotomat,de Norbi persze nem. Közölte,megyünk vidékre

busszal,használt téglát puculunk a kolléganőjének.Megyünk hétvégén,jó az idő,visszük a

lányokat is,és még pénzt is kapunk.Örömmel készülődtünk,kirándulás,plusz egy kis pénz

és még együtt is leszünk,csudajó! A téglapucolás egy rémálom volt:iszonyú mennyiségű

vakolattól súlyos téglákat kellett "téglatisztára" letisztitani,kalapáccsal,a nyári hőségben

a telek közepén. Szerencsére a gyerekek eljátszottak,tudtak hűvösbe is menni,de mi

nem,hiszen a rakat helye adva volt.Dolgoztunk,nyakig téglaporosan,nyeldekelve,izzadva.

Norbi unta el előbb,egyszer csak  felállt,leverte a nagyja port magáról,majd közölte:

elnéz valamerre egy kis sörért...azzal ott sem volt már. Órák múlva,virágos jókedvvel

került elő,viccelődött egy kicsit a gyerekekkel,majd  ránézve a megpucult téglahalomra,

közölte: jó sokat csináltunk meg,mehetünk is haza.

Alig álltam a lábamon a fáradtságtól,de  a gyerekek fel tudtak viditani most is.Nem

álltam meg szó nélkül,otthon közöltem Norbival: ha munkát szerzett,ráadásul kemény,

fizikai munkát,ne a veszélyeztetett terhes élettársa kontójára tegye! Csúnya dolog volt

a fél délutáni sörözés,mig én a tűző napon dolgozom!  Ekkor még nemigen reagált,csak

kikerülte a nyilt összetüzést.Másnap munkából jövet fanyalogva tájékoztatott: sajnos,

nem ér rá hétvégéig a téglapucolás,ki kell menni másnap,és utána is,mert a

kolléganőjének igy felel meg,hozzák a többi épitőanyagot,satöbbi..."Rendben van,-néztem

a kikezdett tenyeremre,-és te akkor szabadságot vettél ki? Dehogyis! Majd le nyelt,úgy

rámförmedt,hát az nem úgy megy, menjek ki én a reggeli busszal,ha a gyerekek rend-

ben vannak már iskolában,óvodában,és a délutánival hazajövök,mire hozni kell őket.

Bizony,ezt komolyan is gondolta...azt is hozzátette:"öt emberre kell az a pénz..."

értettem a célzást. Három napig jártam egyedül ,negyedik nap délelőttjén olyan 

rosszul lettem,hogy alig birtam hazajönni.Remegő lábakkal botorkáltam haza,zúgó,

kóválygó fejjel,hányingerrel,hasgörccsel.Norbi nem is mert szólni semmit,csak kerülge-

tett.Én viszont közöltem vele:befejeztem ezt a munkát,kérje el a pénzt a kolléganőtől,.

ilyen állapotban nem fogok tudni dolgozni,elveszitem a gyereket.  Bólogatott,de másnap

pénz nélkül jött haza,azzal,hogy nem akar fizetni,mert nem lett teljesen kész.

Kisétáltam a kisközértbe,és a nyilvános telefonról felhivtam a hölgyet:" Hogyan képzeli,

hogy egyheti embertelen munkám árát nem fizeti ki?! Engem nem érdekel,Norbi milyen

kollégája,de még a főnökét is megkeresem,előadom,hogy terhesen,egyedűl,a tüző napon

milyen munkát  végeztem el!" Mikor kifulladtam,megszólalt: "Én ugy tudtam Norbi

csinálja,egyedül.Napok óta ezért van szabin,fogalmam nem volt róla,hogy ilyen aljas

gazember.Holnap odaadom neki a pénzt" és letette a kagylót.

az összetűzést.