Talán mindkettőnk belső feszültségétől égve,éjszakáink forróbbak lettek,mint

bármikor.Norbi nagyon figyelmes,gyengéd volt.Ilyenkor elfelejtettem mindent,

el is akartam felejteni,ami rossz ért.Persze,feszített a nyitva hagyott téma,

az esküvő kérdése,de már csak önérzetből sem kérdeztem rá.Gondolataim szinte

folyamatosan ekörül forogtak,de egy pillanat elég volt,hogy hatalmas meglepetés

lökje mindezt előre.

A kislányok ruháit készitettem másnapi,szombati láthatásra,amikor az addig csendben

figyelő Norbi megszólalt:

-Magadnak kis készits ki valami helyes kis ruhát holnapra,mi sem maradunk itthon-

hangja teljesen higgadtan csengett.

-Miért,hova megyünk ? Nehezen bírom a nyári hőséget,és itthon is dolgom van-

néztem rá gyanútlanul.

-Pedig muszáj! Ha az ember félrevezeti a hivatalt,még büntetést is kap a nyakába-

kajánul vigyorgott rám.

-Szombaton? Mit kell éppen szombaton intézni,miről beszélsz?-már szinte mérgesen

kérdeztem,látva vigyorgását.

-Hát, az esküvőnk...mert ugye,valakinek csak meg kellett tenni a lépéseket...neked 

csak jelen kell lenned...ha akarsz- odalépve hozzám,magához ölelt.

-Hogy akarok-e?! Hát,hogyne! Hát,hogyne...-sirtam el magam,vállára borulva.

Maga mellé húzott a heverőre,és elmesélte a nagy "hadműveletet":megkérdezte a

húgát -akivel én is jóban voltam- hogyan kellene mindezt meglepetésként intézni. Igy

közösen okoskodták ki,mit tegyen.A hivatalt a munkahelyéről hívta fel,mire is van szükség

a házasságkötéshez. Közölték,hogy mindkét fél anyakö nyvi kivonata szükséges elő-

zetesen,majd a bejelentő fél a saját személyijével ezt beviszi,bemutatja akkor

előjegyeznek minket,kb.két hét,amikor már sorra is kerülhetünk.Akkor viszont már kell

min dkettőnk személyije és megkapjuk a házassági anyakönyvit is.Ezért  aztán meg-

kereste és elcsente itthonról az anyakönyvi kivonatomat,bemutatta,és holnap lesz a

nagy nap.Hirtelen kétségbeestem: szent ég,hát miből is rendezzük,kik jönnek,jaj,és hát

hova ültetjük a vendégeket ebben a csöpp lakásban?

Norbi csak mosolygott a lázas nekibuzdulásomon.Megnyugtatóan simogatva közölte ve-

lem,vendégek bizony nem lesznek. Egyrészt ,mert tényleg nem ugy állunk anyagilag,

de ezt még valahogy megoldottunk volna. Inkább,mert már ugyis együtt élünk két éve,

ez csak formalitás. Édesanyjával is beszélt róla,ő pedig eleve nem ér rá holnap,a húgáék

pedig elutaznak férjének bajnoki mérkőzése lesz,az öccsével nincsenek valahogy mosta-

nában olyan jó viszonyban,főleg,hogy a családi ebédeken mindig zűr volt közöttünk.

Különváltan élő édesapjáék nyaralnak...ezért csak volt iskolatársa,mai napig jó barátja

jön el tanúnak,másik tanú a hivatalban amúgy a zongorakiséretet adó hölgy lesz...

Ennyi lesz az esküvőnk,de úgy érzi nem is kell ennél több,hiszen csak "formalitás" ismé-

telte meg mégegyszer.

Látva egyre jobban elhomályosodó szememet,még hozzátette:

- A te családodból meg ugyse jönne senki,jól magadra hagytak.Tudod mit? Hazafelé

jövet veszünk egy jó nagy dinnyét,behűtjük és az lesz az esküvő fénypontja!- nem

tiltakozott,ahogy kibontakoztam a karjából,és nyelve könnyeimet,kimentem a szobából.

Szinte szégyelltem előtte a szomorúságomat.Annyira,hogy magam is előtt is hisztinek

éreztem,végül is, most mi bajom van?! Erre vágytam,esküvőre és nem a lakás,vagy

nem csupán a lakás miatt,hanem a születendő baba miatt. Nem volt még olyan túl ré-

gen,hogyan is született első kislányom...ez a gyerek egy valódi párkapcsolatból fogant,

valódi érzésekből,nem egy gyereklány feltétel nélküli odaadásának eredményeképpen,

csak kapjon néhány kedves szót...akkor hát?!

Valójában alig is mertem magamnak is bevallani: az fájt nekem,hogy ilyen "semmilyen"

esküvőm lesz...ketten és egy tanú...a másikat a hivatal "adja",mert még az sincs.

Az első esküvőm szinte kisértetiesen igy zajlott. Pár év együttélés után ketten és a

két tanú...mert az is "formalitás" volt. Csak az nem a szívemből fájt,mert nem voltam

szerelmes. Akkor maga a szertartás semmilyensége,rutinja és rögtön utána a minden-

napok,órák szürkesége következett. Úgy éreztem most,hogy elvettek tőlem valamit,

ami már "járna" nekem!  Minden lány,asszony igazi szép esküvőről álmodik,főleg szerel-

mesen.Norbi nagyon jóképű volt,nagyon jól állt neki az öltöny,és én nagyon szerelmes

voltam...milyen szép lett volna,ha nem is hófehér habkölteményben,de valódi szép

ruhában,a két kicsi lányom koszorúslánykodásával,vendégekkel...ha nem is sokkal.

Vergődött a szívem,a rosszullétig: boldog voltam,hogy megtörténik,hogy Norbi megle-

petésnek szánta,hogy akarja,akárhogy is,"formálisan" akár,de mellette szomorúságomon

sem tudtam túllépni,üresnek éreztem az egészet.

Nekiláttam egy szép kis nyári ruhát rendbehozni,amit a terhességem miatt nem

hordtam.

Kifejtettem a derékrésznél behúzott gumírozást,és mire készen lettem ,egészen jól

mutattam benne,pocakom sem látszott.Lezuttyantam a fotelbe,simogatva a hasamat,

"beavattam" a nagy titokba a pici babámat.Elmondtam neki,milyen kivételes baba is

ő,bizony,hiszen részt vesz a szülei esküvőjén! Hárman leszünk ott,és ő lesz a leg-

fontosabb a jelenlévők közül! Lassacskán megnyugodott a lelkem,talán az a pici élet

adott erőt,és összeszedtem magam.Nem akartam ,hogy látszódjon a belső vívódásom

az esküvő milyensége miatt. Amiatt meg megint csak,hogy éppen mindenkinek dolga

lett,dolga van,amikor Norbi közölte -előre- a hírt...Amennyire ez bántott,annyira

erősitette is bennem a gondolatot: csak magunkra számithatunk,nekem eddig sem

volt családom.Most ,Norbi mellett halvány reményem támadt,hogy lesz "pót" család,

fogadkoztam is magamban,hogy nagyon -nagyon alkalmazkodó leszek,beilleszkedek,

és végre tartozom majd valahová. Nem úgy alakult,ez már a családi ebédeknél látszott,

még ha később jobbá is vált a potenciális anyóssal való kapcsolatom...és nem rajtam

múlt. Illetve,dehogynem,a két gyermekem volt főleg az ellenérzés megtestesitője:

nem "ilyet" képzelt a fiának. Mindezt ráadásul meg is tudtam valahol érteni...

Norbi volt,aki számitott,aki fontos volt,és nem akartam észrevenni azt sem,ami majdnem

kiszúrta a szemem,annyira érződőtt,hogy mellőzni akarnak. Norbi szeretett,Norbi ott

volt,Norbi volt számomra minden.És holnap esküvőnk lesz...semmi más nem számit!