Norbi úgy nézett ránk,főleg persze rám,mintha az anyját öltem volna meg.Nekem pedig

ráadásul fogalmam nem volt,hogy miért? Dúlt-fúlt,ami utjába került,átgázolt rajta.Ha

kérdeztem,még csak nem is válaszolt...ha mégis,hát,azt nem köszöntem meg. A gyerekek

meghúzták magukat,szegénykéim,volt már tapasztalatuk. Ebbe a hangulatba érkezett meg

egy délelőtt Attila,aki rögtön átlátta a helyzetet.Nem udvariaskodott,nem kerülgette a dolgot,

tényként közölte,hogy 48 órán belül  fel kell vennie a munkát Norbinak.Ennyi idő áll rendelkezésre

a szükséges elintéznivalókra. Munkahelye a közeli Balaton melletti kisvárosban,őrségi szolgálatban

lesz.Én tátott szájjal,Norbi konokul összezárt szájjal  hallgattuk.Ellenvetés nem volt...nem is lehetett,

emlékeztettem magam az előző látogatásra.

Kimentem az udvarra,mert belül ujjongtam az örömtől: végre munkája lesz,megszűnik a több hónapja

tartó heverészés,nonstop tévézés,cb-rádiózás.Végre lesz bevétel,mert már a napi létfenntartásunk

volt veszélyben.Csakhogy Norbi ezt egyszerüen nem vette tudomásul,valami különös maga teremtette

világban élt.Egyetlen  házkörüli munkában sem vett részt,kivonta magát mindenből,elhanyagolta a külse-

jét,állandósult a passziv,vagy időnként agressziv magatartása a gyerekekkel és mindenkivel szemben.

Ennek lesz most vége,gondoltam örömmel,visszazökken a régi kerékvágásba,emberek között lesz,leráz-

za magáról ezt a közömbösséget,csuda boldog voltam!

Az első napokban szót nem lehetett kihúzni belőle,hogy milyen a munkahely,hogy érzi magát,bezárkózott.

Viselkedése egy durcás kisgyereké volt,akit olyasmire kényszeritenek,amit nem szeret...aztán lassan oldód-

ni kezdett.Talán még tetszett is neki a feladat,amit el kellett látnia,bár a felette utasitásait személye elleni

sértésnek vette.Néhány hét múlva barátságokat kötött,otthon is normalizálódott a viselkedése,hálát adtam

Attilának,aki élettapasztalatával azonmód felismerte a helyzetünket annak idején.Szakmája,hivatása folytán

ellentmondást nem tűrően "vette kezelésbe" Norbit,mint kiderült a polgármesteri hivatal munaktársa tájéko-

tatta elég részletesen  nehéz helyzetünkről.

Norbi tehát szolgálatba járt,otthon  pedig leginkább alvással töltötte az idejét,de ez érthető is volt.Az viszont

már napi keserűségeket okozott,hogy a falu lakosságának háromszorosát tette ki a beköltöztetett roma

családok száma,akik teljes erőből kezdték uralni a főleg idős emberekből álló kis település életét.Napirenden

volt a lopás,a fenyegetés, a sőt,támadások is,betörések  is. Úgy tűnt,a rendszeresen megjelenő körzeti meg-

bizott intézkedései ellenére is,hogy ellehetetlenül az életünk.Nő egyedül már a kisboltba nem mert elmenni,gyerek

főleg nem, de számtalan esetben a szemünk láttára surrantak be az udvarra,amit előbb láttak meg,azt kapták fel és

vitték.Aki megpróbálta üldözőbe venni,pillanatok alatt 10-15 "rokonnal" találta szembe magát,akik fenyegetően

állták el az útját...Attilának nem kellett sokat beszélni erről,saját szemével is látta,időnkénti látogatásai alkalmával.

Kemény férfi volt,nem sokat beszélt ,főleg nem igért semmit előre,viszont cselekedett.