Hideg zuhanyként ért bennünket a hirdető közlése: éppen ma délután adták el a

hangulatos,szép parasztházat...Kora nyári este volt,sokáig világos.Szemügyre vettük a

hatalmas erdők között fekvő kis falut.Egyetlen széles utcája volt,mint később megtudtuk,

talán kétszáz fő lakosa volt akkor.Csodálatos illatú,balzsamos simogatású este volt.Bele-

szerettünk a faluba.A háziak látván eltökéltségünket,szivesen adták meg egy másik,közeli

eladó ház gazdájának nevét,sőt,át is sétáltak velünk.Fellélegeztünk! Hát mégis sikerülhet!

A tulajdonos körülvezetett bennünket a takaros házban,ahol sparherd volt  a konyhában,

és hokedlin állt a vizeskanna:fúrt kútból húzták fel. A szobákban vaskályhák,fürdőszoba

nem volt.Állattartásra alkalmas ólak,szép nagy kert néhány gyümölcsfával,a belső

udvaron nagy körtefa,kocsibejáró.Rendes vaskerités, igaz,a WC kint volt...az is igaz,

hogy az ára is kedvezőbb volt,mint amiért eredetileg jöttünk. Mégis tetszett nekünk.

Biztos,hogy bennünk volt a menekülési vágy is,a falusi környezet varázsa is, és a Balaton!

Nem egészen negyedórára volt tőlünk...Összenéztünk Norbival és elkezdtünk alkudozni...

hiszen sok mindent kell alakitani,átépiteni,bevezetni.Valahogyan éreztük is,hogy talán a

hiányosságok miatt nem kelt eddig el ez a szép kis,cserepes,faredőnyös ház.

Végül megegyeztünk az összegben,készitettünk is egy előzetes szerződést.Nagyot

szippantva a virág és mindennel vegyes,de mégis csodás levegőből ,késő éjjel indultunk

haza. Nagyon nagy csendben ültünk az autóban,sok kilométeren át. Talán egymásra

vártunk,melyikünk kezdi el,hogy akkor most hogyan tovább?! Ugyanis készpénzünk  az

bizony nincs! De lennie kell,mert akarjuk ezt a házat! Szinte egyszerre kezdtük el a bi-

zonykodást: expressz gyorsasággal el kell adni a lakást, a telket,most ugyis szezonja van,

a telken érnek lassan a gyümölcsök,a szamóca csupa virág,biztosan találunk rá vevőt.

A hivatallal is biztosan meg fogunk egyezni,hiszen amit átadtak lakást,az bizony akkor

elég lepusztult állapotban volt.Azóta teljes felújitást kapott,a tapétától a járólapig minden

szobában,lakótérben teljes nyilászárócsere és festés,egyszóval bátran gondolhattuk: a

lakás értékét ugyancsak megemeltük!  Nem is csalódtunk,mert valóban kedvező becslést

végeztek,viszonylag jó áron értékelték a lelépési dijat.Most már azon múlik,milyen

hamar tudunk mindent lerendezni,hogy még a nyári időszakban megoldhassuk a

szükséges átalakitásokat a kis parasztházunkban.Ami egyébként nem is tipikus paraszt- 

ház volt,hanem egy átlagos kétszobás + félszobás ,nagy konyhás,kamrás  ház. Az

eladókkal sikerült mindent,a kiköltözésüket is megbeszélni,és hirdetésünk után az első

vevő "el is vitte" a telkünket.Hihetetlen módon felpörögtek velünk az események!

Kisrita el sem akarta hinni a nagy hírt,de megnyugvásunkra ő is örült a

változásnak,csakúgy,mint a kicsik.Csetike ugyan nemigen értette még,mi történik,

csak azt látta:örülünk,nagy a sürgés forgás,hát ő is tapsikolt és örült,a maga csöpp

három évével.Igaz,őrült munka volt a háromszobás lakás kiüritése: sok mindentől

megváltunk,eladtuk,vagy a költözésünket segitő ismerősöknek adtuk oda.Akadt köztük

még két baráti házaspár,akik kitartottak mellettünk és igyekeztek könnyiteni a dolgunkon.

Eljött a nagy nap: költöztünk! Kisritának még nem volt szünete,kötelező gyakorlatuk

volt,de mi utnak indultunk a rengeteg csomaggal,hullafáradtan a késő éjszakába nyúló   

csomagolástól, a hajnali ébredéstől,de már magunk mögött hagyva egész eddigi közös

életünket,jót és a rosszat is.

A háziakkal előzőleg megbeszélt állatállományt vették célba a gyerekek,ami néhány

tyúkból és egy cicából állt.A férfiak pakoltak,mindent le egy egyre,én pedig feltörő

"ősi" ösztönnel elkaptam egy tyúkot,semmi idő alatt megkopasztottam,és már rotyogott

is a paprikás.MIlyen jól jött,hogy hoztuk a telekről a rezsót!Villany volt,főzni

lehetett. Nem mondom,hogy igazán porhanyósra sikerült addigra megfőzni,mire a

férfiak végeztek,és kifújták magukat, de meg lehetett enni.Éhes embertől nincs jobb

kosztos...minden finom neki! Norbi ment is vissza a messzi "otthonunkba" a maradék

holmikért,és a hivatalhoz másnap reggeli ügyintézés miatt,a lakással kapcsolatosan.

Most bizony fényes nappal volt: jól szemügyre lehetett venni mindent.A kertkerités hi-

ányosságait,és egyéb nem éppen örömteli dolgot...de azért nagy édeklődéssel,és boldo-

gan jártuk be a két kislánnyal az új birodalmat.Késő estig pakoltam,mig ők  még a

küszöbön üldögélve várták a fürdést...meglepődtek,hogy sikerült begyújtanom a

sparherdba,és a rajta melegitett,lavorba öntött vízben kellett megmosakodniuk ,nagy-

nagy nevetések közepette. Az első éjszakát egyedül töltöttük a gyerekekkel,de annyira

elvoltunk fáradva,hogy még félni sem maradt erőnk,szinte beájultunk az ágyba.