Nem is volt igazán baj,hogy sok mindenről akár csak évek múltán szereztem tudomást.

Elég volt nekem a napi szintű problémák kezelése. Boldog voltam,hogy jól fizető munka-

helyem van,meg tudunk élni,sőt! Újabb és újabb megbizatásokat kaptam,extra

prémiumért,igy már rövidesen hazahordtam a munkámat..a család ellátása után után

gyakran hajnalig dolgoztam,de megérte.Munkám során több befolyásos emberrel

ismerkedtem meg,alakitottam ki jó kapcsolatokat. Elértünk oda,ami a várva várt lakásba 

költözésünk idején csak álom volt,hogy az egész lakást felujitottuk,bebutoroztunk,lett

telefonon,CB rádió,aztán autó és egy városközeli csodálatos gyümölcsöket termő kert.

Mindez viszonylag rövid idő alatt! Széditő gyorsaságban pörögtek fel velünk az

események,természetesen együtt örültünk mindennek,eltörpültek a régi gondok.

Barátaink lettek a CB-s beszélgetős körben megismert családok,össze is jártunk,sőt,

nagy, országos találkozókat vagy éppen 35-40 fős helyi partikat rendeztünk.A rokonok

is felbukkantak  -érdekes módon- bár én örültem neki,hogy a családom ennyi év után

"észrevett".Akkor is,ha lelkem mélyén tudtam,hogy a jólét szaga hozta el őket.Mindegyik

akart valamit,kapcsolatot, óvodai elhelyezést,akármit,vagy csak egyszerűen enni,inni va-

lamit.Igen,hiszen a kiterjedt társasági kör tagjai közül többen is napi szinten "felugrottak"

egy italra, beszélgetni és csak úgy...Norbi is igy,.és ilyenkor próbálta üzleti terveit szövö-

getni.Mire észrevettük volna,már életformává vált a szinte mindenestés néhány pohár

ital. A gyerekek megkaptak mindent,elvittük őket mindenhova,a lelkünkben dúló

sértettségeket is elsimitotta a jólét.

Egyik hajnalban Norbi izgatottan keltett fel:megvan az ötlet! Csodálkozásomat látva

magyarázta,hát a vállalkozásé! Igaz,kicsit sokat kell beinvesztálni,de busásan megtérül.

Sokat bizony,annyira sokat,hogy fogalmam  nem volt,honnan teremtsük meg rá a

pénzt,ha már annyira ezt akarja...hiába próbáltam lelkére beszélni,kitartott az ötlete

mellett: kárpittisztitást és egyéb ezt kiegészitő munkát fog végezni,de ehhez egy

mindentudó csoda-alapgép kell.Az pedig használtan is méregdrága,sőt itthon nincs is...

Aznap munkahelyemen csak ezen járt az eszem. Megértettem és sajnáltam a férjemet,

megértettem,hogy csinálni akar,mégpedig önállóan valamit. Nem biztos,hogy kellemes

érzés volt neki jó ideje úgy élni,hogy én tartom el az egész családot.Ezzel együtt

sajnáltam is,mert hát a saját lábára álláshoz is az én segitségem kell.Egyszerüen

azért,mert semmi más kilátásunk nem volt a gép valóban drága beszerzéséhez,mint a

munkahelyemről kölcsönt igényelni. Igy viszont az "önállósodás" még sem az igazi...ezt

éreztem is a férjemen,lelkileg ez őt megviselte. Most akkor mi legyen? Hogy az

érzékenysége se sérüljön,de pénz is legyen? Mondjam,hogy nyertem a lottón? Akkor is

az én keresetem által...Brrr! Sehogyan sem sikerült úgy tenni,mintha...el kellett fogadnia

meg kellett alkudnia azzal,hogy rajtam keresztül vezet az út.És ez karmaszerüen

rányomta  a bélyegét egész további életünkre,mig együtt voltunk.