A hurrikán ereje nulla,ahhoz képest ami átsöpört az én nagyrabecsült főnököm

és ezzel együtt a munkahelyemen,mégpedig a rendőrség,és egyéb  hatóság

képében. Cégünk egy nagy vállalatnak családi vállalkozása volt tulajdonképpen,

kapcsolatok ,vadásztársak és egyebek révén jöhetett létre,és müködött nagyon

eredményesen. Egy ideje már gyakorlatilag én vittem a céget,főnököm sokat volt

távol.Ilyenkor megadta a főbb irányelveket,és ment is minden gördülékenyen. Mint

mindig, itt is megejelnt egy a "banánhéj". Házipénztári rendszerünket a főkönyvelő

mellett én vezettem.Amennyiben a főnököm utalványozott -bárkinek- egy összeget

azt a házipénztár kifizette.Számlákra,anyagra,egyébre. Egyik alvállalkozónk, akinek

akkortájt már városszerte beszélték kétes ügyeit,többször is vitatott anyagigénylése-

ket adott le,egyik alkalommal éppen akkor nyújtotta be számláit a főnökömnek,amikor

az a vadászati programját egyeztette barátaival,na és az ügyeletes barátnőjével.

Ilyenkor nemigen lehetett megzavarni szentélyében,hiszen teljes titoktartást követelt

azon kevesektől,akik be voltak avatva,házas,családos ember lévén. Ekkor jelent meg

az alvállalkozó egy halom számlával,ráadásul igen sietős volt a dolga,nem akart várni.

Beszóltam a főnöknek,persze,nem vette jó néven.Félbeszakitotta megbeszéléseit,és

beengedte magához az illetőt, mielőbb le akarta rázni.Percekkel  előtte,amikor bemen-

tem hozzá láttam az akkor tiltott komoly maroklőfegyvereket a n yitott páncélban.

Természetes volt,hogy sem látni,sem hallani,sem beszélni volt a legfőbb követelmény.

Csakhogy a belépő alvállalkozó is észrevette azokat,amiket hirtelenjében nem érkezett

elpakolni .Akkor még nem gondolt senki semmire...a főnök ingerült volt,eleve a fegyverek

előlmaradása miatt is,áttekintés nélkül -mint utóbb kiderült- utalványozta a számlák   

kifizetését,csakhogy szabaduljon a rámenős embertől.

Sikerült is neki,mert az illető valósággal szárnyakat kapva érkezett ki hozzám,benyújtva

a számlákat kifizetésre. Megnéztem,minen szabályos volt rajta: aláirás,keltezés,

kódszám,hová könyvelendő,és az engedélyezés.Többszázezer forintról volt szó,ezért

még telefonon beszóltam a főnöknek: muszáj ezt ma rendezni,teljesen kiürül a

házipénztár.Tőle teljesen szokatlan módon mordult rám,utasitva a kifizetésre,és arra,

hogy ne zavarjam,ha lehet! A kifizetés megtörtént.

Minden ment a maga utján.Csakhogy egyik nap óriási veszekedés hallatszott ki a párná-

zott ajtó mögül.Hiába a hangszigetelés,tisztán kivehető volt még a "lelőllek,ha

megteszed!" fenyegetés is a főnökömtől...

Ezután kezdetét vette a hosszú távoléte:vadászidény volt. Onnan már furcsán viselkedve

tért vissza,vége volt a mindig joviális,barátságos,közvetlen viselkedésének.Nem

tudtam,tudtuk mire vélni ezt a változást.Hamarosan valamiféle vizsgálatot emlegetett

a főkönyvelő,egyik bizalmasa súgta meg neki.Ezután már rendőrök szállták meg az

irodánkat,zártak le mindent,és vitték el a főnököt... 

Teljesen összezavarodva próbáltam tájékozódni,mi történt?! Innen-onnan

részinformációk alapján tudtam meg,hogy komoly eljárás van a főnököm ellen,

anyagi természetű ügy miatt sebesitett meg egy üzlettársát -mint kiderült azt a

bizonyos alvállalkozót- aki pedig saját magát menteni próbálva súlyos vádakkal

illette a főnökömet.

Teljes müködési és pénzügyi részletes felülvizsgálat történt,hosszú heteken át.Fizetésem

ugyan meg volt,a cég részben müködött,de a jövő nagyon kétségesnek látszott.

Egy nap pedig megtörtént a számomra addig elképzelhetetlen: beidéztek kihallgatásra,

mint tanút.Elvégre közvetlen beosztottja és helyettese  voltam!

Nem értettem semmit,mit is akarnak tőlem,viszont több órás procedúrán estem át,ami

nagyon megviselt. Férjem teljes mellszélességgel állt mellettem,és ezt nagyon jó volt

tapasztalni,mégha ilyen esemény kapcsán is történt.Hosszú hónapokon át ment az egyre

komolyabbá váló vizsgálat,többször kihallgattak,idegtépő idők voltak ezek.

Természetesen,az ugynevezett baráti körünk szép lassan kezdett apadozni,mignem el is

maradtak...ugyanúgy a céghez bejáró egyéb cégvezetők,tanácsadók,pénzügyi vezetők,

üzleti partnerek.Tele volt a város a nagy hirrel: fegyveres támadás,pénzügyi

visszaélések,titkos kéjlakok fenntartása több hölgy kitartása,és még...észbontó dolgok.

Norbinak amúgy sem volt munkája,ezek után pedig...túlzott naivitás lett volna várni

bármit is.  Megbélyegezve éreztem magam, és nem tehettem az emberek rosszindulata

ellen semmit. Hosszú idő óta először éreztem,hogy kicsúszik a lábam alól a talaj.

Egyre gyakrabban ültem magam elé meredve,féltem mindentől és mindenkitől,hiszen

sok hasonló történetet hallottam én már üzleti berkekből.Rendre a nagyfőnök ússza meg

a dolgot,elvégre felsőbb kapcsolatai vannak,és a beosztottak...de el sem tudtam képzelni

engem miben hibáztathanának.

Rövidesen megtudtam: az a bizonyos alválallkozó -aki időközben,a megpróbáltatások

hatására talán,szívrohamban elhúnyt- kétszer vette fel a pénztárból a számláira járó

összeget. Kétszer nyújtotta be,némi módositással ugyanazt az igényét.A főnököm pe-

dig meg sem nézte,hanem utalványozta kifizetésre. Mindenesetre hosszú ideig tartott,

mig mindez világosan kiderült,és én tisztán maradtam. Csakhogy ezt nem lehet a hom-

lokomra irni! Mindenkit megállitani és elmondani...addigra már engem is egy kalap alá

vettek a sok tekintetben bűncselekményt elkövetett főnökömmel.

Megint csak össze kellett kaparni magam,mint már annyiszor és döntést hozni:itt igy

már nem élhetünk tovább,gyerekeinkre is kivetődhetnek ezek a dolgok. Norbinak sincs a

városban és nem is igen lesz munkája,Kisrita szerencsére már messze városban tanul.

Mit tegyek? Mit tegyünk?