Házasságunkban,pontosabban férjemben való bizalmam már oly sokszor rendült meg.

Igy a tartós távolléte munkahelye miatt,állandó bizonytalansággal,kétellyel gyötört.

Bárhogyan is igyekeztem "viselkedni" ,amikor néhány napot otthon töltött,mégis,a

legkisebb szikra is elég volt a veszekedés kirobbanásához.Norbi szerint ok nélkül fél-

tékenykedtem,-lehet,ez esetben ez igy is volt- viszont ezt megelőzően bizony minden

okom meg volt rá.Mondhatni,mindkettőnknek kapóra jött volt főnöke ajánlata:lépjen

be hozzá,dolgozzon nála,helyben.Fizetése is jónak volt mondható,és ha  mindennap 

otthonról indult,hazaérkezett estére. Nem csupán kapcsolatunk minősége,hanem a

gyerekek,sőt éppen a közös gyermek,Csetikének az érdeke is. Bizonyos vagyok benne,

egyedül ő érezte magát legjobban a családban: Kisrita minden szabad percét vele

töltötte,nagy odaadással,szeretettel foglalkozott vele,Timike pedig természeténél

fogva is,a játszás,bohóckodás területén volt mindig rajtrakész. Én természetesen

imádtam,és az apja is.Mindig kiegyensúlyozott,jókedvű,gyorsan fejlődő baba volt.

Észrevétlenül repültek a hónapok,Csetike nyolc hónaposan már elindult,észtvesztő

édes látvány volt,a csöpp emberke,aki jár...mint egy felhúzós baba,nem sokkal később,

egyévesen pedig nagyon sok szót értelmesen használt ,ezzel együtt pedig mindent meg-

értett,amit hallott,megfelelően reagált rá. Tényleg különleges kis teremtmény volt...

Még egyéves kora előtt Norbi főnöke nekem szóló állásajánlattal állitott be.Annyira csá-

bitó,anyagilag annyira sokat segitő lehetőség volt,és minden tekintetben:irodám a

szomszédunkban,gyakorlatilag bármikor hazaszaladhattam ,ha szükséges...ez utóbbi

azért is volt annyira lényeges,mert addig -addig fontolgattuk Norbival,mig döntésre jutot-

tunk. Norbi marad két hónapra otthon Csetikével,addig,mig be tudjuk adni bölcsödébe.

Nehéz döntés volt,de Norbiéknak éppen akadozott a megrendelő körük,előreláthatóan 

félévre szinte nem is volt várható olyan munka,amiből  meg lehetne élnünk,éppen ezért

ajánlotta  mgoldásként a főnöke nekem a lehetőséget.Mindenképpen keresetre volt

szükség.Csakhát Csetit a bölcsödébe adni...hogyan fogja bírni,ott nem ő lesz a központ,

nem vele foglalkozik mindenki,mint itthon! És itthon...az apja hogyan fogja ellátni...nincs

hozzászokva,hogy egyedül vigyázzon rá,márpedig Cseti,mióta felállt,naponta

bebarangolta a lakást,a leglehetetlenebb helyekre bújt be,olykor kimerülten el is aludt,

például a beépitett gardróbszekrényben...Ráadásul elképesztően leleményes módon ha-

mar rájött minden -őmiatta- felszerelt biztonsági láncok,zárak nyitására.Mikor legnyugod-

tabbak lehettünk,ő már( az előzőleg biztonsági lánccal felszerelt erkélyajtót kinyitva) az

erkélyen hangosan kacagva hessegette a galambokat...Egyetlen pillanatra sem lehetett

szem elől téveszteni,és ez engem félelemmel töltött el.Hogyan fog rá vigyázni az apja?!

Még én sem tudtam,én,aki legjobban óvtam,féltettem mindentől , megfelelően!

Csetike olyan féléves korától az anyatej mellett szinte mindent evett,természetesen

fűszertelenebb és pürésitett,vagy összetört módon. Minden étkezést viszont szopással

fejezett be.Kemény húsú,hurkás combú,karú,gömbölyű édes kisbaba volt. Az anyatej

mellett a kakaót szerette,amit nézni is szeretett,hogyan készül,ölemben ülve.Villany-

tűzhelyünk volt,a gyereket félkézzel ölben tartva,másik kezemmel készitettem a kakaót.

A főzőlap pillanatok alatt felizott,és Csetike a pillanat ezredmásodperce alatt csapta rá

a tenyerét...ami azonnal meg is égett! Őrült módon hűtöttem,vigasztaltam,orvoshoz

rohantunk. Szegénykének sokáig fájdalmas volt,de teljesen meggyógyult. Amikor már

tudott menni,jött hozzám a konyhába,ahol a serpenyőben már forrósodott az olaj.

Nem engedtem oda,gagyarázva vissza is ment ,majd hirtelen megjelent a partvisnyél

a tűzhely felé lendülve,amely az ajtó mellett volt közvetlenül! és már repült is le a forró

olajjal telt edény,és ott állt Csetike! Elképesztő,hogy az ember agya milyen hihetetlen

sebességgel tud reagálni! Az ütéstől felbillenő  serpenyő még a levegőben volt,mikor már

Csetit egyetlen erős lökéssel "kidobtam" alóla,ki az ajtón... hatalmasat repült,ettől való

ijedtében kezdett sírni.Éppen hogy sikerült kipenderiteni a gyereket a leömlő olaj alól...

Sok-sok odafigyeléssel járt Cseti felügyelete,éppen ezért volt okom az aggodalomra.

Na és , a szoptatás! Munkahelyről,ráadásul,mint új munkaerő,hazaszaladgálni szoptatni

a gyereket...De ebből a feltételből nem engedtem.A gyerek anyatejes,szüksége van rá,

ettől makkegészséges,mondtam a  leendő főnökömnek. Nem sokkal ezelőtt volt Kisrita

és Timike egyszerre kanyarós,és az akkor öt hónapos Cseti nem kapta el a ragályos

betegséget,az anyatejnek köszönhetően!

Irgalmatlan nehéz döntés volt,de meg kellett hozni: három gyereket kellett ellátni,nem is

beszélve a fizetnivalókról:és Norbinak nincs kilátása sem a pénzkeresetre.El kellett vállal-

nom.

Eleinte szinte tragikomikus helyzetek adódtak elő. Csetike ugyanis nem megszabott

időben,hanem amikor éppen éhes volt,akkor akart szopni.Olyan láthatatlan kötődés

fűzött bennünket össze születése óta,hogy a munkámba temetkezve hirtelen befeszült

a mellem,és folyni kezdett a tej...abban a pillanatban csörgött a telefon:Norbi volt,hogy

jöjjek,ahogy tudok,mert a gyerek ordit,biztosan éhes. Ez sokszor megismétlődött,

ahogy Cseti sirni kezdett otthon,nekem abban a pillanatban elindult a tejem..ezt többször

leellenőriztük Norbival,mindig stimmelt,percre pontosan...

Ledolgoztam a munkaidőt,szaladtam haza,Csetikét ölembe kapva kényeztettem,majd

következett a vacsora és a másnapi ebédfőzés. Mindig megfőztem a családnak

előre,hogy legyen főtt ételük,ha nem is vagyok otthon...majd a mosás,a pelenkák,

kisruhák a két nagylányom,velük is foglalkozni kellett,és egyebek...éjfél előtt nemigen

kerültem ágyba.