Kicsit keresgélve a szavakat,megkérdeztem:jobb lenne -e ha visszautaznék szülő-városomba?Nővérem lehajtott feje,mélyről feltörő sóhaja elég felelet volt számomra.Pár nappal később már úton is voltam az alföldi nagyváros felé.Bámultak az emberek,nyár volt,vékony kis ruha…

Másnap mindent részletesen el kellett mesélnünk,de főleg nekem,hogyan is tör-tént meg a baj velem.Nővérem tündéri két kisgyermekét látva ugy éreztem,lesz még kárpótlásban részem a sok megpróbáltatás után.Ragaszkodni fogok a gyermekemhez,bárhogy is is történt,bármi is…

 A kiérkező rendőrök mindannyiunkat beszállitottak a kapitányságra,ahol az ügyeletestiszt elé kerültünk.Mint kiderült,bátyámra ez nagyon kellemetlenül hatott,ugyanis fris-sen szabadult Vácról...anyám ezt hallva diadalittas mosollyal nézett körbe.Korai voltaz öröme...-A…

Hogyan van ez akkor?! Érintetlen vagyok és előrehaladott terhes...pedig hogyörültem,amikor szünőben voltak,majd elmúltak a rosszullétek,a menszeszem isjelentkezett,igaz,valahogyan furcsábban,dehát...Hazaérkezve anyám fújt egy nagyot,nővérem oldalról lesett rám,alamuszin. In-dultam…

Igen.Most már lesz "saját",nem kell senkiét pesztrálnom.De mi lesz még addig velünk?Vali megértőnek bizonyult,tanácsolta,várjunk még...lehet,hogy ezt akartam hallani?Nagyon könnyen beleegyeztem...vagy csak jólesett kicsit átteni,megosztani a terhet?Akárhogy is,igy volt…

Imádtam a kicsi lányukat,és a környezet! Hát az nekem álom volt:magas,levegős,tiszta szsobák,jó illatú konyha,valami megfoghatatlan megnyugvás,otthonosság,biztonság.Nővérem eleinte szégyellt engem,nem is engedett be,csak a hátsó "cse-léd-lépcsőn",férje ugyanis finom…

Eldöntöttem: beavatom nővéremet titkomba,valahogyan ráveszem,segitsen,anyám előtt színt kell vallanom,legyen mellettem...Remegő gyomorral,lázasan az izgalomtól vártam,mikor jön már haza.Végre megjött,és én szinte egyszerreboritottam rá mindent,egyből,szinte összefüggéstelenül…

Alig vártam,hogy egyedül lehessek,éreztem,át kell gondolnom alaposan mindent.Bármennyire is bíztam abban,hogy terhes nem lehetek,hiszen a havim rendesenműködött,megfejelve még azzal,hogy nem is volt valóságos közösülés a mienk,mégis történt itt valami,ami bizony terhességre…

Már hajnalban éreztem.Annyira féltem tőle,hogy rémületemben talán,de újra elaludtam-menekülés gyanánt. Aztán, a hirtelen feltörő,késedelmet nem tűrőinger,és rohanás:éppen hogy sikerült beérni a fürdőszobába,visszafojtva,ahogy csak lehet ezt a jellegzetes hangot:előtört…

Az az édesnek érzett titok,mely csak az enyém volt,nyomasztott is egyben.Az élet ment tovább,bár semmi sem volt olyan már mint "azelőtt".Közeledett az iskolaév vége,tornatanárunkkal lelkesen készülődtünk az aktuális OrszágosDiáktalálkozó keretén belül…

Kegyetlenül megviselt ami történt. Kimondhatatlanul vágytam utána,szerettemvolna bújni hozzá,mint azelőtt,de taszitott ,óriási erővel taszított annak emléke,mely igy utólag kifejezetten gusztustalan,gyomorforgató,önző,agressziv,előrekiszámitottnak tűnt fel.Ahogy eddig a ragyogás…

Hihetetlen,milyen átalakuláson mentem keresztül. Nem számított már,hogy anyánk semmibe sem vett,hogy a konyháról hozott moslék volt a fő érkezésiforrás,hogy láthatóan a pokolra kívánt,mióta csak megfogantam. Átsütöttrajtam a ragyogás,és ez látható volt,többen…

Másnap az iskolában  már ugy gondoltam: képzelődés volt ez,vagy ilyesmi,hogyan is lehetne...éppen velem. Tanítás után ki- jövet egyből belém csapott a villám: ott támaszkodott Tamás  egy autónak dőlve,alig pár méterre az iskolától,mosolyogva intett…

Márpedig amiről álmodunk,az előbb-utóbb megjelenik: igy ismerkedtem meg villamoson utazva egy férfival,.nem  fiúval,nem,.komoly, tőlem  tíz évvel idősebb valódi férfival. Bátorithatta leszálláskor,hogy előzőleg én is rá-rápillantottam, rögtön kedvesen mosolyogva…

A szülői szigor elengedhetetlen,épugy mint a kamaszlányokra való odafigyelés.Minden korban sajátságos prédaként éli meg a tizenéves kis-nagylány a másik nem sokszor zaklató,vetkőztető tekintetét,viselkedését. Milyen jó is az,ha a bakfis hazaérve elmondhatja…

Hatalmasan jóltudtunk lakni,körülöttünk a zúgó-morajló semmi máshoz nem hasonlitható strandzajt hallgatva,orrunkba kúszott a frissen csapolt sör  kesernyés il-lata, a fagylalt földöntúlian finom,édes-vaniliás-puncsos felhője...ez maga volt a boldogság. Egész napos…

Már akkor is voltak igazi,forró nyarak,és nagyon kemény,akár -20 fokos telek is.Nem magyarázta azt még a mi korunkban senki sem,hogy mindez miért is van: a forróság nyáron,a borzongatós esők,szelek ősszel,a csikorgó tél is tudta mikor van ideje,de a ta-vasz ! A tavaszt nem lehet…

Szinte egyszerre lázadtunk fel,de ezt inkább a félelem,mint az igazságérzetünkdiktálta.A kamrából leakasztottunk egy oldal szalonnát,néhány párfüstölt kolbászt,-mi ugysem kaptunk belőle enni-,kellett mostohaapánknak szolgálatba,és elindultunkmegkeresni családos…

 Nem is tudom hogyan éltük túl lelki betegség nélkül a kiskamasz éveket .Mitis mondok,persze történt lelki sérülés,a mai napig érzem,érezzük azt mind-annyian.Már kikerülve a sötét pincelakásból,négyemeletes bérházban kaptunk la-kást,annak picurka…

Óriási élmény volt a siker.Ettől kezdve a mellettem elhaladó nagy gépek oldalszele jelentette a veszélyt,kis hiján az árokba dőltem tőle,de mégiscsak bekarikáztam a faluba.Az öregmama is, és kelekótya neveltfia igencsak megbámult,a suhanc vihogott  is leplezetlenül…

Ma már, öregedő fejjel,el sem tudom képzelni,miért is volt ez a borzasztó nagy hajtása a munkának.Mostohaapám a MÁV-nál elég jól keresett,voltak juttatások,anyánk a konyháról -ahol dolgozott akkoriban- ételmaradékot is hordott haza,fizetése mellé.Jó ideig családi…

Leggyakrabban délefelé jöttek meg,akkor már nem ájtatosan,hanemáltalában virágos hangulatban.Könnyen csattant a pofon,robbant ki anyánk száján a  fuvarost is megszégyenitő káromkodás,szitok,pedig még nemrég a misén gyónt... Keresztyén emberek voltak min…

Költözésünket követően már a bérházban lakvaa,"apunak" kellettszólitani Gyula bácsit. Egyszerűen belénk verte anyám,akinek a szívecsak velünk szemben volt kemény,Gyula aput nagyon sajnálta a család-jától "elszenvedett sérelmek " miatt.Rendszeresen jártak…

Biztosan nem akart előtte szégyenbe maradni,hogy nem nagyon ismerte már fel, leirni meg éppenhogy nem tudta a betüket.Egyik este hazakísérte édesanyámat,aki maga elé parancsolt bennünket: "köszönjetek szépen,ez itt Gyula bácsi ,ezentúl sokszor lesz nálunk".Zavartan…

Egyetlen vigaszunk volt,szigorúan tiltott és titkos tevékenység:megdézsmálni amélyben illatozó gyümölcsraktárakat.Már délután figyelni kezdtük,melyik kofa mikorindul haza,ki várható,hogy lejön a rekeszét megnézni,aztán már indultunk: nekem álltak bakot a nagyobbak,igy sovány…