Másnap mindent részletesen el kellett mesélnünk,de főleg nekem,hogyan is tör-

tént meg a baj velem.Nővérem tündéri két kisgyermekét látva ugy éreztem,lesz még

kárpótlásban részem a sok megpróbáltatás után.Ragaszkodni fogok a gyermekemhez,

bárhogy is is történt,bármi is lesz!

Akkor még sejtelmem sem volt róla,hogy szinte horrorisztikus események sorozata veszi

 rövidesen kezdetét.

Nővérem bányász férje tartotta el a családot,mely velem bővült öt főre.Bányászla-

kásban laktak,kolónián.Mindenki tudott itt mindent,mindenkiről.Hamarosan kikezdték

nővéremet is az unatkozó háziasszonyok:megindult a szóbeszéd a "megesett" lányról.

Felháborodtak ,mert milyen példa ez a fiatalság előtt?!Maradtam volna ott,ahonnan

jöttem! Ez a viselkedés majdhogynem természetesnek tűnik mai időkből nézve,hiszen

még napjainkban is felkapjuk fejünket olyan hírre,hogy valaki 14 évesen terhes! El le-

het ezt képzelni 1970-ben! Ez a korszak szigorú erkölcsi szabályaival,keretek közé ál-

litott politikai normatívájával ilyen esetet nem tűrhet meg.Elrettentő példakép

ez,annyira,hogy sógoromat kérdőre is vonták munkahelyén.Ez már szinte félelmetes

jelnek bizonyult,kis családja anyagi biztonsága került ingadozó helyzetbe.

Lépni kellett.Szinte kapóra jött anyám levele,melyben felajánlotta nővéremnek,hajlan-

dó fizetni egy ottani professzornak,akiről tudja:,elvállalná,hogy immár hat hónapos

terhességemet,mint szülést inditaná meg,úgy.hogy utána csak én jönnék ki a kórház-

ból...pár hét,mig rend bejönnék,utána mehetnék haza,hiszen voltam már máskor is

egyik-másik testvéremnél,nem lesz feltünő.Igy jár jól mindenki,akkor a gyámosok is

"leszállnak" róla ,hiszen hivatalosan vetélés történne...

Nővéremhez érkezésem napjától hajtott a hála,a kényszeres megfelelni akarás,mostam

takaritottam,piacra jártam,elláttam két kis unokatestvéremet.Minden percben ugrásra 

készen voltam,minenáron hasznosnaak szerettem volna tudni magam,nem pedig élős-

ködőnek.

Este a gyerekekkel egyútt feküdtem, a felnőttek beszélgetésében én nem vehettem 

részt. A fekhelyem pár éves unokaöcsém fából készült járókája volt,egyik oldala lehajt-

va,arra került egy paplan,ezen aludtam.A derekam a kiálló fakerettől majd le szakadt,

óránként ültem fel,dörzsölgettem,hiába,a növekvő pocakom is egyre nagyobb súlyt

adott. Reggel kimerülten,fáradtan és korán! keltem.

Édesapám is ott élt a városban a kisebbik bátyámnál.Talán kétévesen láttam őt

utoljára,mielőtt elváltak .Nővérem biztatott beszéljek vele,hátha segitene valahogy,talán

felébred lelkiismerete,mégiscsak a gyereke vagyok. Hiú remény volt ez,találkozásunk

néhány közhelyszerú mondatban merült ki.Teljesen közömbös volt irántam,akárcsak

a többi városbaan élő felnőtt testvérem: rosszallással,de érzelem nélkül vették tudo-

másul állapotomat, távol tartották magukat és családjukat tőlem.

Így azután,mikor nővérem előadta anyám tervét,amit tulajdonképpen magáévá is tett,

 a férjét és önmagát ért inzultusok miatt is,talán már meg sem lepődtem...Világossá

vált,hogy anyám akár még halálom árán is,de ettől a gyerektől szabadulni akar.Azt is

világosan,élesen láttam,hogy testvéremtől el kell jönnöm.