Hogyan van ez akkor?! Érintetlen vagyok és előrehaladott terhes...pedig hogy

örültem,amikor szünőben voltak,majd elmúltak a rosszullétek,a menszeszem is

jelentkezett,igaz,valahogyan furcsábban,dehát...

Hazaérkezve anyám fújt egy nagyot,nővérem oldalról lesett rám,alamuszin. In-

dultam volna a szobánkba,amikor anyám elkapta a karomat,egy mozdulattal pen-

deritett ki az ajtón:egy szál nyári ruhában álltam az utánam becsapódott ajtó

előtt.Nem is tudom miért,megnyomtam a csengőt.Anyám a kukucskálón kia-

bált ki: "ha nem tudod hova menj,hát van elég vonat és villamos,válasszál!"

 

Szédelegve indultam lefelé a lépcsőn,peregtek a könnyeim.Most lehetett,nem

látja már senki.Én sem nagyon láttam tőlük,mert majdnem összeütköztem

a fordulóban egy felfelé igyekvővel.Motyogtam volna valamit,felnéztem és

Jézusom! a talán már 8 éve nem látott Isti bátyám állt előttem! Csak annyit

tudtam kinyögni:"vigyél le gyorsan a ház mögé..."Ő még ennyit sem bírt szól-

ni a meglepetéssel vegyes megrőkönyödéstől.Szinte repitett lefelé a maga

majd kétméteres valójával,hatalmas izmaival,tette,amit kértem.Éppen jókor!

Mostohaapám akkor fordult be a sarkon,ahogy mi eltüntünk:a találkozást akartam

elkerülni. Leültünk egy padra,Isti mindent elmondatott velem,hiszen miattam tett

kitérőt,kiváncsi volt rám ennyi év után.Mondandóm közben láttam,borzasztó düh

fesziti,először Tamás miatt,aki igy elbánt velem,aztán és főleg anyánk miatt.

Hogyhogy kidobott egy szál ruhában biztatva az öngyilkosságra?! Eddig bírta idegekkel,

mint a rugó pattant fel,rohant neki a lépcsőknek.Kiabálva,könyörögve próbáltam utolérni,

de reménytelen volt.Hallottam a csengetést,aztán Isti orditását,"hol az anyám,te

gazember?!" Felérve láttam mostohaapám elképedt arcát,ahogy bámul fel Istire,

makog valamit,majd ujból nekidurálva magát kinyögte:"fodrászhoz mentek Valival"...

"Fodrászhoz?!Üvöltötte bátyám,"miután kidobta a gyerekét,éppen csak nem a si-

nek közé?! Ahelyett hogy figyelt volna rá,törődött volna vele,ez sosem következett

volna be!Maga meg társa volt a verésekben,éheztetésekben,nyomorult gazember

megöllek!"

Nem csoda,hogy a szomszédok riasztották a rendőrséget,egymásnak Istiék,mostoha-

apám kezébe egy disznóölő kés került,azután egy kisbalta,azzal viszont az én

csuklómat találta el,ahogy próbáltam őket szétcibálni,máig viselem nyomát.

Akkor töltöttem be a 14.életévemet.

Szerző: szirénke  2010.10.18. 18:37 Szólj hozzá!

Címkék: nem novella életem mindennapjai

A bejegyzés trackback címe:

https://fajldalom.blog.hu/api/trackback/id/tr792381670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása